0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 14.

Hagyományőrző vadászati módok – Vadászúton V.

Sorozatunk legújabb részében a hagyományőrző vadászati módokat, a solymászatot, agarászatot, vadászíjászatot és az elöltöltős fegyvereket szedtük csokorba. Valamennyi mód régmúltba vesző történelmi korok óta része a vadászatnak. Talán a legszebb, ami közös bennük, hogy a vadásztársadalom egy szűk köre napjainkig őrzi és ápolja e hagyományokat.

youtube://v/Zp9W0rHm5Ps

Az elöltöltős fegyverek és a megtöltésükhöz szükséges eszközök egyfajta arisztokratikusságot, eleganciát és archaikusságot sugallnak, mindemellett pedig ez a tradicionalitás maga. Ezeket a fegyvereket akkurátusan, időt nem sajnálva kell megtölteni, és minden használat után erősen ajánlott a megtisztításuk, az égéstermékek hatására a csőben hamar megjelenik a rozsda.

A fegyver megtöltéséhez elsőként a lőport kell beadagolni a csőtorkolat irányából a csőbe – a szükséges lőpormennyiséget a vadászat előtt fiolákba adagolva javallott magunkkal vinni. Ezután következik a vastagfojtás, ami a megfelelő nyomást hivatott megtartani, valamint a lőport elválasztja a sörétszemektől.

A söréttöltetet szintén érdemes előre kiadagolni: ezt is lehet fiolákba mérni, de akár angol vagy ír sörétadagolót is használhatunk, ami esetünkben 1, illetve 1,25 unciát tud adagolni, ez már a megfelelő sörétmennyiséget biztosítja az apróvad elejtéséhez. Majd, hogy a sörétszemek ne hulljanak ki a puskacsőből, ha a fegyvert lefelé fordítanánk, egy karton zárólapot helyezünk a töltet tetejére, végül pedig a töltet minden elemét a töltő- (egyben tisztító-) pálcával légmentesen összetömörítjük a cső aljában, ugyanis ha légűr keletkezne a töltetben, elsütéskor balesetveszélyt okozhat. Ezután már nincs más hátra, mint lőni, de előtte még egy csappantyút kell felhelyezni a lőkúpra, erre üt rá a fegyver elsütésének pillanatában a felhúzott kakas, aminek eredményeképpen a töltet kirepül a csőből, azaz elsül a fegyver – magyarázza Venczel Szilárd, a Magyar Elöltöltő-Fegyveres Lövészek Szövetségének főtitkára az elöltöltős sörétes fegyverek megtöltésének metódusát.

Szerinte főként a hosszabb megtöltési idő különbözteti meg az elöltöltős fegyvereket a „hagyományos” lőfegyverektől, ezáltal több időre van szükség a következő lövés leadásához, valamint golyós puska esetében, a nyílt irányzékkal való célzás és az ívelt röppálya miatt, a vadászias lőtávolság kb. 80 méter.

A vadászjeggyel rendelkezők kiegészítő elöltöltő-fegyveres vizsgát a Magyar Elöltöltő-Fegyveres Lövészek Szövetsége szervezésében Zalaegerszegen, Dorogon, Komáromban és Sopronban tehetnek. A sikeres vizsga után pedig a rendőrségnél lehet engedélyt kérni az elöltöltő fegyver vadászati célú használatára.

A madár bizalma elengedhetetlen

Írásos emlékek szerint a solymászat legalább 4000 éves múltra tekint vissza. A magyarság történelmének is elidegeníthetetlen része, gondoljunk csak Emese ősanyánkat megtermékenyítő sólyomra, vagy a turulmadárra, ami feltételezések szerint a kerecsensólyom.

Magyarországon jelenleg több ragadozómadárral: vándorsólyommal, északi sólyommal, Feldegg-sólyommal, héjával, Harris-ölyvvel, karvallyal, valamint szirti sassal lehet vadászni.

Ehhez azonban, egyebek mellett a magyarországi szigorú természetvédelmi törvények miatt, számos vizsga és engedély szükséges; a sikeres vadászvizsga után a vadászjeggyel rendelkezőknek solymász- és természetvédelmi vizsgát kell letenniük, valamint nélkülözhetetlen a természetvédelmi hatóság által kibocsátott engedély is.

Nagy Olga Mária solymászmester 2012-ben találkozott először a solymászattal. Szerinte a madárszeretet mellett rendkívüli elhivatottság, egy jó solymászmester, megbecsülhetetlen mennyiségű idő, segítő környezet, család és barátok kellenek ahhoz, hogy valaki ragadozómadarat tartson, és azzal vadásszon. 

Fontos kiemelni, hogy ezek az állatok vadmadarak, és attól függetlenül, hogy kézzel nevelik őket, megőrzik elemi vadságukat, ennek köszönhetően nevezhetjük őket a mai napig vadásztársaknak. Munka ellenében kapják a takarmányt, de a solymászmester kiemeli, amíg nem bízik meg a madár a gazdájában, a közös eredményes munkára vajmi kevés az esély.

A tartás nagy volierekben történik, emellett számos felszerelésre is szükség van ahhoz, hogy a madárral vadászhassunk. A teljesség igénye nélkül, ilyen például a madár fejére húzandó bőrsapka (a ragadozómadár a szemével vadászik, látása hiányában nyugodt marad, a külső tényezők nem ingerlik), a vastag solymászkesztyű, a madár lábára rögzített telemetria (ha a madár esetlegesen megszökne, elveszne, meghatározható az állat helyzete), gyűrű (ugyanis solymászni kizárólag tenyészetből származó ragadozómadárral lehetséges), mandzsetta, béklyó, valamint a póráz, amivel a madarat a kesztyűhöz rögzítik, hogy még véletlenül se repülhessen el. A hazánkban összes vadászható vadfajra (vadászidényen belül) vadászhatunk ragadozómadárral, azonban az állat mérete jelentősen leszűkíti a terítékre hozható fajokat. Kisebb ragadozómadarakkal a tőkés réce, gerle, galamb, fácán, a nagyobb testű madarakkal nyúl, esetleg róka is elejthető.

Minden lélegzetvétel számít

„A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” – mindnyájan jól ismerjük a történelemből a magyarokkal harcot vívó ellen könyörgését. Azonban az íj nemcsak harcászati fegyver, de ősidők óta egészen napjainkig vadászati eszköz is.

Magyarországon 1993 óta ismeri el a jog a vadászíjászatot legális vadászati módként, de alkalmazásához az állami vadászvizsga letétele után kiegészítő vadászíjászvizsgát kell tenni! A tavalyi adatok szerint mintegy 2000 regisztrált vadászíjász van hazánkban.

Az íj nem engedélyköteles, de mint közbiztonságra különösen veszélyes eszköz, használatára és szállítására szigorú szabályok vonatkoznak.

Nagy Réka 2007-ben kezdett el a bátyja mellett íjjal lőni, és majdnem tíz év elteltével, 2015-ben letette a vadászvizsgát, a következő évben pedig a kiegészítő vadászíjászvizsgát, jelenleg a Magyar Vadászíjász Egyesület tagja. Mindkét íjtípussal, tehát csigás és reflexíjjal is vadászik. Nagyvadvadászatkor kötelező az 50 fontot meghaladó íj használata, míg apróvad esetében ilyen megkötés nincs. A nyílvesszőhegyekben meglehetősen széles a választék: van nyíló hegyű, fix pengéjű is – ezek a nyílhegytípusok más és más vadfajra alkalmazandók.

Mivel az íjjal jóval nehezebb pontos lövést tenni, mint puskával, ezért a vadászíjászatra vonatkozó jogszabály lehetővé teszi, hogy apróvad esetében nemcsak röptében vagy futtában, hanem álló vadra is lehessen lövést tenni.

A vadászias lőtávolság 5-40 méter, de Nagy Réka 30 méter felett ritkán ad le lövést a vadra. Főleg éjszaka vadászik, általában álcaruhában fáról, lesről, de akár a vadat is becserkeli, amit nem könnyű 30 méteren belül megközelíteni anélkül, hogy meg ne ugrasszuk.  

Szerinte a vadászíjászat szépsége éppen ebben rejlik: minél közelebb kerülni a vadhoz, figyelni a széljárást, lélegzetünk dinamikáját, és gyakorta előfordul, hogy 6-7 órát szinte mozdulatlanul kell ülni (akár mínusz fokokban is) a sikeres vadászat érdekében. Itt hatványozottan igaz a vadászregula: türelem és kitartás nélkül nincs eredmény.

Akarva-akaratlan is vadásszá válunk mellette

Kilenc magyar kutyafajtánk egyike a magyar agár, amely a történelem során jobb-rosszabb időket is megélt már. Ebbe az elegáns, sportos fajtába kódolva van a vadászösztön, ugyanakkor egyre többen tartják házikedvencként. Ősi ösztöneinek ápolása és fenntartása érdekében 2016-ban módosították a vadászati törvényt, így engedélyezetté vált a magyar agárral való vadászat.

Ez nem a vadászati lehetőségek bővítése miatt volt fontos, hanem a fajta egyedeinek teljesítménymérése szempontjából, hiszen a kimagasló teljesítményű egyedek genetikájának továbbörökítése kiemelten fontos feladat a tenyésztés során.

A vadászjeggyel rendelkezők agarász-kiegészítővizsga után, illetve a törzskönyves, vadászati alkalmassági vizsgával rendelkező magyar agárral élhetnek az agarászat mint vadászati mód lehetőségeivel. Rókára, aranysakálra egész évben, valamint vadászidényben mezei nyúlra lehet agárral vadászni. Egyéni vadászati módnak számít, de szervezett keretek között: vonalhajtásban felállnak a nyúlban gazdag területrészre az agarászok és kutyáik, majd a nyúlra két agarat küldenek egyszerre. Ezekben a helyzetekben nem a vad elejtése az elsődleges cél (általában tíz alkalomból kettő zárul eredménnyel), hanem a kutyák teljesítménymérése: milyen a futási sebességük, vadkövetésük, kitartásuk stb.

Petz Ágnes, az Olajos-réti Győzős magyar agár kennel társtenyésztője megcáfolta, hogy az agarakat tanítani kellene a vadászatra, mindent ösztönösen végeznek, a gazdáknak csupán biztatniuk kell őket ösztöneik kiteljesedésére. Azonban a rendszeres tréning elengedhetetlen, a mezei nyúl vadászidényére való felkészítési idő alatt a kutya állóképességét erősíteni kell. Nem mellesleg a tréningekkel a kutya esetleges sérülései is megelőzhetők.

Az agarász-felszerelés lényegében egy erős nyakörvet takar, egy eresztőt, ami az agarász csuklójára van szorítva, míg a másik vége a nyakörvön fut keresztül, és amint a gazda oldja az eresztőt, a kutya nyomban megiramodhat a vad irányába. 

Petz Ágnes senkit nem szeretne lebeszélni a magyar agárról, de nem mindenkinek ajánlja. Ugyanis ez a fajta a szemével vadászik, és bármelyik pillanatban beindulhat a vadászösztöne, ezért a gazdának sétáltatás közben is folyamatos kontroll alatt kell tartania agarát, nehogy egy hirtelen mozdulattal kitépje magát a gazda kezéből és egy számára zsákmánynak tűnő dolog felé rohanjon. Emiatt úgy véli, aki agarat tart, egy idő után akarva-akaratlan vadásszá válik, maga is figyeli a környezetet, a kutya minden rezdülését, és fel sem tűnik, de már szinte vadászszemmel sétáltatja kedvencét.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu