A dombegyházi DMBH cégcsoport az átlagosnál gazdagabb termékválasztékkal dolgozik, a feldolgozóiparnak és a frisspiacra is termeszt zöldséget, idei tapasztalataikat Dorcsinecz Balázs cégvezető osztotta meg velünk.
Az idén 300 hektár zöldborsót, 240 hektár másodvetésű és 50 hektár fővetésű sárga- és zöldhüvelyű zöldbabot vetettek, fokhagymából 70 hektárt takarítottak be, görögdinnyéből 70 hektár a saját termelés, ami az integrációval 300 hektárra egészül ki. Áttelelő vöröshagymából 25 hektárt termesztettek, és van 50 hektár tavaszi vetésű hagymájuk. Ugyancsak 50 hektáron vetettek csemegekukoricát, azért nem nagyobb területen, mert ugyanabban a blokkban kukorica-vetőmagot is termelnek, és tartani kell köztük az izolációs távolságokat. Emellett persze az is fontos, hogy tudják tartani a vetésforgót és tudjanak öntözni.
Jelenlegi cél, hogy a vöröshagyma és a fokhagyma területét 100-100 hektárig növeljék, de ahhoz előbb meg kell teremteni a gépesítési, a tárolási és a piaci feltételeket. A vetésszerkezeti stratégia összhangban van azzal is, hogy minden növény jövedelmezőségét öt év átlagában nézik, és bíznak abban, hogy más is így tesz, különben kiszámíthatatlan lesz a kínálat.
A hagymák területét nem a többi szántóföldi kertészeti kultúra rovására növelik. A jövő évi zöldborsó- és zöldbabtermesztés nagysága majd az ártárgyalásokkor dől el, ha nem kapnak kedvező ajánlatot a feldolgozóktól, akkor kisebb területre vetik. Az idén a gabonaárakhoz képest jól szerződtek az ipari zöldségekre.
Csak megbízható partnereknek
Igyekeznek olyan partnerekkel dolgozni, mondta Dorcsinecz Balázs, akikkel gond esetén is lehet egyeztetni. Az évek során kiszűrték azokat a feldolgozókat, amelyek például nem megalapozott minőségi kifogásokra hivatkozva csökkentik az árat, velük már nem dolgoznak együtt, nem szállítanak nekik. Alapelvük, hogy
nem mindenáron akarnak ipari zöldségnövényeket termeszteni, ha nem elégedettek a piaccal, akkor elmozdulnak más szántóföldi kultúrák vagy a vetőmagtermelés irányába.
Tavaly nagymértékben megdrágultak az inputanyagok, és a költségnövekedés egyes fajoknál jobban, másoknál kevésbé volt érvényesíthető az eladási árban. Tavalyhoz képest erősödött a forint, ami a beruházások szempontjából kedvező, az exportértékesítés esetén viszont hátrány. Termelői szempontból különösen szerencsétlen, hogy akkor volt gyenge a forint, amikor a termesztéshez szükséges műtrágyát, növényvédő szereket és szaporítóanyagot kellett beszerezni, majd amikor a termény eladására került sor, már kevesebb forintot adtak egy euróért. Ez a görögdinnye és a vöröshagyma pozícióját is rontja, hiszen most olcsóbban hozható be a külföldi áru, mint tavaly.
Egyszerre értek
Vöröshagymából keresleti piac alakult ki, az emelte meg az árat. A szárazság és a nagy kereslet, valamint a drága energia miatti visszafogottabb tárolási kedv következtében a tavalyi hagymák év végére elfogytak, az áttelelőből pedig nem lett rekordtermés. A korai vetésű állományokban sok növény magszárba ment, sok lett a kieső, késői vetés esetén pedig kisebb hagymák fejlődtek, elég kevés termelőnek sikerült jó hozamot elérni. A szakember szerint a mostani vöröshagymaár indokolt, de nem a drága inputanyagok, hanem a kisebb termésmennyiség következménye.
A fokhagyma kapcsán azt hallani, hogy a spanyol és a kínai termés kevés és nem jó minőségű. Ez jó hír a magyar termelőknek, ám a magas hitelkamatok és kedvezőtlen gazdasági helyzet miatt a gazdák egy része minél előbb pénzhez akar jutni, ezért csökkent az ár. Várhatóan szeptember–októberben emelkedhet újra, ahogy más években is.
Az lenne a jó, ha ősszel az egy évvel korábbinál 30%-kal többet adnának a fokhagymáért. Ennek a zöldségnek a termesztési költségéből ugyanis a legnagyobb tétel a szaporítóanyag ára, amely tavaly átlagosan 30-40, egyes fajták esetében 100%-kal emelkedett, említette a szakember.
Tavaly aszály volt, idén sokszor kis mennyiségű csapadék érkezett, ami növényvédelmi és munkaszervezési kihívásokat is okozott. Tavasszal folyamatosan kellett védekezni a gombakártevők ellen. Még sosem fordult elő az, mint az idén, hogy fokhagymát, vöröshagymát és borsót takarítottak be egy időben, és még szenázsoltak is. Ebből kettő is sok egyszerre, nemhogy négy, hiszen semmit nem tudtak száz százalékon végezni, de minddel haladni kellett. Megpróbáltak alkalmazkodni a körülményekhez. Öntözött kultúráknál még az is jobb, ha nincs csapadék, hiszen akkor és annyit öntöznek, amennyire épp szükség van. Dinnyében is így lehet a legjobb minőséget elérni, de hát az időjárást nem lehet befolyásolni.
Kockázatos üzemméret
A cégcsoporthoz tartozó Dombegyházi EURO TÉSZ-ben nem nagy a fluktuáció, vannak nagyon régi tagok, ha pedig egy-egy termelő feladja, érkeznek új belépők. A görögdinnye-termesztésben a munkaerőhiány egyre nagyobb gond, ha a családoknál valaki az életkorából adódóan kimarad a munkából vagy elköltöznek a fiatalok, akkor őket nem tudják pótolni. A néhány hektáron termesztők elsősorban ezért hagyják abba, illetve a mérethatékonyság is behatárolja a lehetőségeiket.
Pedig a kis családi vállalkozások nagyon jó minőséget tudnak termelni, hiszen a családfő mindent átlát és felügyel.
Nehézség azonban, hogy míg öt éve 2 millió forint volt egy hektár dinnye termesztési költsége, ma már közelíti a 4 millió forintot. A nagyobb területen termesztők előnye, hogy a növényvédő szerekhez és műtrágyákhoz maximum 10%-kal kedvezőbb áron jutnak hozzá a mennyiségi kedvezmény révén, illetve, ha áremelések előtt vásárolnak és betárolják az anyagokat. A hatékonyság sem ugyanaz, ha két hektáron dolgozik három ember, vagy ha húsz hektáron tizenöt, hiszen más az egy főre jutó megtermelt dinnye mennyisége, említette Dorcsinecz Balázs.
Kettévált a piac
Folytatódik a trend, hogy minél kisebb dinnyéket kérnek az áruházak. Ez az árak emelkedéséből is adódik, hiszen az áruházakban úgy tapasztalták, hogy például 400 forintos kilónkénti árnál a fogyasztók nem akarnak 4000 forintot kifizetni egy tízkilós dinnyéért. Az üzletek egy részében felezetten és negyedelten is árusítanak, de ennek meg kell teremteni a feltételeit. Máshol az az egyszerű stratégia hódít, hogy kétkilós minidinnyét is kínálnak. További okok, amiért előtérbe kerültek a kisebb termések, hogy egyre több a kis létszámú család, és megváltoztak a vásárlói szokások is, sokszor csak egy étkezésre vásárolnak be, nem szeretnek tárolni.
A nagy dinnye a hűtőbe is nehezen fér be, nem beszélve arról, hogy egy frissen vágott dinnye sokkal finomabb, mint ami felvágva napokig a hűtőben áll. És itt jön a képbe az is, hogy a dinnye bizalmi termék, lehet választani jót, kevésbé finomat meg rosszat is.
Ha a tizenöt kilogrammos helyett három darab ötkilósat vesz valaki, akkor kisebb a csalódás kockázata.
Több vásárló partner is kérte, hogy az eddigi kilenc kilós felső határt csökkentsék hét kilóra, és ezt nagyon szigorúan tartani kell, hangsúlyozta a szakember. Az igények kielégítéséhez a termelőknek ismerkedniük kell a kisebb termésű fajtákkal, mert lehet, hogy jövőre még lejjebb megy a mérethatár. Ugyan az idősebbek között vannak, akik ma is azt vallják, hogy csak a nagy dinnye a jó, ez manapság már nem igaz, a kis terméseket hozó hibridek között is nagyon ízleteseket kínálnak a nemesítőcégek.
Az útszéli árusoknál ugyanakkor valószínűleg marad a nagy dinnyék iránti igény, nekik ugyanis az az érdekük, hogy aki megáll náluk, minél nagyobb termést vegyen. Ha azonban az egyik értékesítési csatorna a tíz kilogramm feletti terméseket keresi, a másik meg hétben maximál, akkor a kettő közötti méret gyakorlatilag nem kell majd senkinek. A termelőknek ezért dönteniük kell, hova szeretnének értékesíteni.
A két-háromkilós kategóriában esik csak a termésátlag. A betakarításnál több munka van a kis dinnyékkel, többször kell lehajolni hozzájuk, ám könnyebb őket a kocsira rakni.
Lejt a pálya
A növényvédő hatóanyagok kivonása nehezíti a termesztést, ám a minőséget nem csökkentheti. Ez igen nagy kihívás, de még ennél is nagyobb baj a kettős mérce alkalmazása az uniós és a harmadik országbeli árukkal szemben. Az európai termelőknek nagyon szigorú előírásokat kell teljesíteniük, az unióba érkező áruval azonban elnézőbbek, miközben ugyanazon a piacon versenyeznek. Meglehet, hogy a Marokkóból behozott paprikát olyan szerrel kezelték, amit Európában húsz éve kivontak a forgalomból, és az olcsó, hatékony készítmény lehetővé teszi, hogy alacsonyabb önköltséggel dolgozzanak, bár a szer akár veszélyes is lehet az egészségre. Ez bosszantó, és feladja a leckét.
Lehet ugyanis biomódszerekkel, növényvédő szerek nélkül termelni, csak akkor el kell fogadni, hogy ennek kárát láthatja a minőség és a mennyiség. Ezzel sincs gond addig, amíg nem a más elvek szerint termesztett zöldség árával kell versenybe szállni,
mondja Dorcsinecz Balázs. Hasonló ez ahhoz, hogy Európában a szójatermesztés nem prosperál túl jól, így a termés árban versenyképtelen a Dél-Amerikából már feldolgozva behozott génmanipulált, ki tudja mivel vegyszerezett szójával.
Nem gond, ha olyan növényvédelmi szabályozást fogadunk el, ami a fogyasztóknak hosszabb, egészségesebb életet hozhat, csak akkor azt követeljük meg az importtételektől is, hangsúlyozta a cégvezető.
Szinte mindent meg lehetne itthon termelni, csak magasabb áron. Hazánkban nagyok a munkára rakódó közterhek, az áfakulcs magas, és arra jönnek még az egyéb adók és adó jellegű befizetnivalók. Emiatt magasabb a hazai termékek önköltsége, és ezért rúgnak labdába a külföldi termelők a magyar piacon még úgy is, hogy terméküket több-kevesebb szállítási költség terheli.
Nehéz helyzet
Tavaly a megemelkedett élelmiszerárak kapcsán szóba került, hogy ha csak 10-12%-kal kevesebb zöldséget-gyümölcsöt vesznek meg az emberek, azaz csak annyival csökkentik a vásárlásaikat, amennyit korábban sem fogyasztottak el, hanem kidobtak, már az is meg fog látszani a keresleten. Ez így is lett, csökkent az alapvető zöldségek kereslete, így a vöröshagymáé is, és a petrezselyemfogyasztás is visszaesett. A dinnyéét majd meglátjuk, a nyárhoz hozzátartozik, véli a cégvezető.
A banki hitelek kamata olyan szinten van, hogy csak akkor veszik fel a termelők, ha biztosak abban, hogy nagy haszonkulccsal fognak dolgozni, vagy ha a cég túlélése múlik rajta. Mindez lassítja a beruházásokat. Aki az elnyert beruházási támogatáshoz banki hitelből fedezné a szükséges önerőt, ám nem biztos a megtérülésben, inkább lemond a pályázati pénzről is.
Bízunk benne, hogy a mostani helyzet javulni fog. Azt is el kell fogadni ugyanakkor, hogy ha a kertész befektet egy hektárra 2-4 millió forintot, akkor nem 100 ezer forintot szeretne rajta keresni, mert ahhoz túl nagy a kockázat, hangsúlyozta Dorcsinecz Balázs.
