Az állategészségügy szolgálatában

A Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének szakmai igazgatójaként értékes, jól hasznosítható tapasztalatokat szerzett, egykori Nébih-elnökhelyettesi feladatkörének köszönhetően pedig a hivatal működése és értékrendje sem ismeretlen számára. Nemes Imre elnökkel beszélgettünk az előtte álló feladatokról.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt tizenegy évvel ezelőtt hozták létre. Az élelmiszerlánc-biztonsági szabályok betartását felügyelő országos hatáskörű szervezet a termőföldtől az asztalig ellenőrzi a teljes élelmiszerláncot és annak szereplőit. E mindannyiunk számára fontos és összetett munkának kezdetektől fogva meghatározó szereplője Nemes Imre állatorvos, aki 2019-ig a hivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi elnökhelyettese volt.

E tapasztalatai – és, természetesen, a szakigazgatásban eltöltött évek alatt nyújtott teljesítménye alapján – nevezte ki a Nébih elnökének Nagy István agrárminiszter.

Az EU termőföldtől az asztalig-szemlélete miatt a hivatal feladata igencsak összetett. Egyszerre kell vigyáznia a fogyasztókra, hogy biztonságos élelmiszert kapjanak, és felügyelnie az előállítókat, hogy biztonságos élelmiszert termeljenek vagy gyártsanak. Ráadásul az utóbbi években egyszerre nőtt a humán- és az állatjárványok fenyegetése. Ilyen összetett feladatnak hogyan lehet megfelelni?

A Nébih előtt álló kihívások közül ez az egyik legjelentősebb kérdés. A hivatal megalakulásakor az élelmiszerlánc került előtérbe, ahogy ez a nevében is szerepel. Legfontosabb feladatunk, hogy a hatósági tevékenység és az ágazati szereplők irányítása egységes szemlélet alapján történjen, és hogy ezáltal az élelmiszerlánc egészét támogassuk. A fogyasztói oldal pedig talán a legizgalmasabb kérdés, és már a Nébih megalakulásakor előtérbe került e célcsoport edukációja. Akkor ez új, innovatív dolognak számított a közigazgatásban, de sikerült nagyon jól megoldani. Biztosan sokan emlékeznek a Nébih egyik legelső reklámjára, a „Hófehérkésre”. Gyakorlatilag azzal kezdtük a tudatos fogyasztók megszólítását és támogatását. Ugyanilyen fontos az élelmiszeralapanyag-előállítók, vagyis az állattartók és a növénytermesztők támogatása és edukációja, de az ő esetükben nyilván kiemelten fontos, hogy megfeleljenek a jogszabályoknak.

A két végpont közötti szereplőről, a hozzáadott értéket előállító élelmiszeriparról sem szabad megfeledkezni, hiszen a fogyasztókhoz kerülő élelmiszert ők állítják elő az alapanyagokból. A Nébihnek a felsoroltak mindegyikével van feladata, és mindegyikükkel partneri viszonyra kell törekedni, mert csak közösen tudunk eredményt elérni – a hivatal, önmagában, képtelen volna rá.

Négy és fél évvel ezelőtt vált meg a hivataltól. Az akkoriakhoz képest milyen új feladatok állnak a Nébih előtt?

Az utóbbi években a globalizáció és a háború újabb kihívásokat hoztak. A globalizációval „megnyúltak” az ellátási láncok. Gyakorlatilag a világ bármely részéből érkezhet élelmiszer az unióba, így Magyarországra is. Korábban ismeretlen kórokozók és fertőzések bukkanhatnak fel. Új kihívást jelentenek számunkra az új betegségek is. Ilyen például a madárinfluenza, ami 2006 és 2016 között még csak elvétve fordult elő. Az utóbbi években viszont fél évente szembesülünk egy magyarországi és egy európai járvánnyal. Nagy valószínűség szerint meg kell tanulnunk ezzel együtt élni.

Ezek a kihívások nemcsak a Nébihnek adnak feladatot, hanem az állattartóktól, a növénytermesztőktől és a fogyasztóktól is felelős magatartást követelnek. Végül azt sem szabad elfelejteni, hogy a FAO és a WHO előrejelzései szerint a túlzott antibiotikum-használat 2050-re vezető halálokká válhat. A felelős és megfontolt antibiotikum-használat, a rezisztencia terjedésének a lassítása mindannyiunk kiemelt feladata. Itt kell megemlíteni a GMO-kérdést is, hiszen nap mint nap újabb módszerekkel állnak elő a kutatók. Talán még ezeknél is nagyobb kihívássá vált az élelmiszerellátás, az élelmezésbiztonság, ami a Covid-járvány miatt került előtérbe. Amikor is egyik napról a másikra azzal szembesültünk, hogy hirtelen nem az a fontos, milyen minőségű a polcról levett élelmiszer, hanem hogy egyáltalán legyen mit levenni onnan. Ráadásul legyen „valaki”, aki garantálja, hogy az az adott termék biztonságos. A járvány tehát egyértelműen rámutatott, hogy az ellátásbiztonsággal is többet kell foglalkoznunk a jövőben.

Mindezekkel a kérdésekkel és kihívásokkal szembe kell néznünk, hogy megfelelő válaszokat tudjunk találni rájuk.

E téren is érvényesülne a minden mindennel összefügg, illetve ez esetben a mindenki mindenkivel kapcsolatban áll elve? Arra gondolok, hogy az emberi tevékenység milyen komoly szerepet játszik például az ASP terjedésében, vagy hogy minél kevesebb antibiotikumot kellene használnunk. Hogyan lehetne mindenkivel megértetni, hogy közös érdekről van szó?

Erre találták ki az „Egy egészség” (One Health) elvet, ami egy holisztikus megközelítés, és arra utal, hogy az emberek, az állatok és a szűkebb és tágabb környezet egészségének a megőrzésében mindenkinek szerepe van. Leegyszerűsítve: mindenkinek tudatosan úgy kellene cselekednie, hogy mindenkinek jó legyen. Megragadnám az alkalmat, hogy visszautaljak rá: bár egyedül is sok mindenre képes a Nébih, de csak az állattenyésztőkkel, a növénytermesztőkkel és a fogyasztókkal együtt tud érdemi eredményt elérni – a magyar lakosság érdekében, természetesen.

Az Európai Unió élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszerét azzal a céllal hozták létre 1979-ben, hogy a kockázatos élelmiszerekről és takarmányokról rendelkezésükre álló információk megosztásával a lehető leghatékonyabban tudják óvni országuk lakosságát az európai szakhatóságok. Ebben a rendszerben hogy vesz részt a Nébih?

Az elmúlt négy és fél évben nem volt rálátásom a hivatal működésére, ezért pontos számokat nem tudok mondani, ennek ellenére egészen biztos vagyok benne, hogy képes gyorsan és hatékonyan intézkedni a RASFF-riasztások alapján. Egyébként ez részben annak köszönhető, hogy a Nébih megalakulását követően a csalások és a feketekereskedelem elleni küzdelemre létrejött egy vármegyéken átnyúló problémákat is felderíteni képes, a hivatal által irányított központi ellenőrzési egység.

Ha már csalás és feketekereskedelem: előfordulhat-e, hogy valakit végleg eltiltanak élelmiszerek előállításától?

A Nébih megalakulásától kezdve gondolkodunk és dolgozunk ezen. Próbálunk jogi lehetőséget találni rá, hogy hogyan lehetne eltiltani a tevékenységtől azokat az élelmiszer-előállítókat, akik tudatosan, hosszú időn keresztül vagy ismételten megpróbálják becsapni a fogyasztókat. Ez lehetne a jövő egyik kihívása, de az biztos, hogy csak szakágakon átívelő összefogással és támogatással lehet rá megoldást találni.

Immár a hivatal élére visszatérve mivel kezdi a munkát? Milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt négy és fél évben?

Négy és fél év nagyon hosszú időszak egy hivatal életében. Ezért az első feladatomnak azt tekintem, hogy újra megismerjem a hivatalt, és megtudjam, hogy miben változott a feladata, ha változott, és hogy megismerkedjek az új kollégákkal. Fel kell venni a fonalat, meg kell őket ismerni. Csak ezután lehet kidolgozni a feladatokat, amiket mostantól közösen végzünk a fogyasztók és az élelmiszerlánc szereplői érdekében.

Mert – minden ellenkező véleménnyel szemben – a felelősen gondolkodó növénytermesztők és állattenyésztők örülnek neki, ha a hatóság fellép a csalókkal, a feketegazdaságban tevékenykedőkkel szemben, és megtisztítja a piacot. Ez mindenkinek jó, a becsületes vállalkozóknak egyértelműen érdeke.

Tavaly egy webináron arról beszélt, hogy a támogatások odaítélésének feltételéül kellene szabni a járványvédelmet. Ebből a székből is fenntartja ezt a véleményét?

Az elmúlt négy és fél évben sikerült elindítani a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének járványvédelmi auditáló rendszerét, ami a mai napig működik, és azt gondolom, ezután is működni fog. Létrehozását az ASP kényszerítette ki. Azért indítottuk el, hogy a sertéstartók tisztában legyenek a járványvédelemmel; hogy tudják, mit kell tenniük, és azt hogyan tehetik meg. A program 2020-ban indult, vagyis bő három éve tart. Így ma már senki nem hivatkozhat arra, hogy nem tudja, mit kell csinálni. És igen, azt gondolom, hogy az ASP és a madárinfluenza elleni küzdelem megnyerése érdekében meg kellene gondolni, hogy a jövőben az állami támogatások egyik feltétele legyen a megfelelő járványvédelem. A szakmai szervezetek vezetői teljesen egyetértenek ezzel, és próbálják is erősíteni ezt a gondolatot a döntéshozókban.

Ezt nem lesz egyszerű bevezetni, de azt tényleg senki nem mondhatja Önre, hogy az íróasztal mögött ülve találna ki ilyen intézkedéseket. Hogyan, milyen indíttatásból lett állatorvos?

1993-ban végeztem az Állatorvostudományi Egyetemen. Édesapám halálát követően édesanyám egyedül nevelt, ezért sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. A családban sokan állatorvosok, az unokabátyáim és a nagybátyáim is. Velük jártam, dolgoztam, a nyaraim azzal teltek, hogy mellettük megtapasztaltam az állatgyógyítást. Ahogy cseperedtem, egyre nagyobb táskát tudtam vinni. Először csak a kis gyógyító táskát, később a nagyobbat, aztán az állatok rögzítésében is részt vehettem. Gyakorlatilag belenőttem, így nem is volt kérdés, hogy állatorvos leszek. Édesanyám emlékei szerint öt és fél évesen jelentettem ki először, hogy állatorvos leszek. Praktizáló falusi állatorvosnak készültem, hét év jutott nekem belőle. Az egyetem elvégzését követően, 1993-tól 2001-ig voltam gyakorló állatorvos. Azt követően beszippantott az igazgatás, a hatósági feladat. Bár különböző területeken, de mind a mai napig innen szolgálom az állategészségügyet.