Bár gazdaságomban a különböző mutatók értékei alapján hozok döntéseket, azért néha az érzelmek ezeket felülírják…
Az elején térjünk ki termékenységi szempontból a szarvasmarhák faji sajátosságaira és a termékenységet befolyásoló tényezőkre.
A nőivarú állatok termékenysége alatt azt értjük, hogy az állat rendszeresen ivarzik és termékenyül, valamint életképes ivadékot hoz a világra. Kifejezetten rosszul öröklődő tulajdonság, ha az úgynevezett h2-értéke mindössze 0,05-0,15 körül alakul, ami azt jelenti, hogy az örökölhetőségi értékekben meghatározóak a környezeti tényezők. A takarmányozás mindezt nagyban befolyásolja, azonban annak mennyisége és fehérjetartalma kevésbé jelentős szempont, mint a vitamin- (zsírban oldódók: A-, D-, E- és K-vitamin) és ásványianyag-tartalma.

A vemhesülési százalék a termékenység mérőszámai közé sorolandó, amely a vemhesült és a vemhesítésre került egyedek arányát fejezi ki. A termékenyítési index az, amely megmutatja, hogy hányadik termékenyítésre sikerült vemhesíteni az adott állatot. Ez annál jobb, minél közelebb van az egyhez – populációszinten természetesen törtszámokat is kaphatunk. Hazánkban ez az érték tehenek esetében 3,0-3,5-re tehető, míg üszőknél jóval kedvezőbben, 1,2-1,5 körül alakul.
Kisgazdaságunkban az eddig ellett egyedek adataiból készítettem egy szemléltető táblázatot, melyből jól látszik az egyes teheneink termékenyítési indexe üszőként, majd az első és második laktációjukban.
A három esetből két üsző szexált jersey spermával volt rakva, így valószínűleg ez is befolyásolta a termékenyülési indexük alakulását, hiszen a szexált spermák valószínűleg egy kicsivel gyengébb termékenyítő képességűek. Azonban a szexált sperma használata sem jelent minden esetben hátrányt, példa erre Csoki, akit üszőként szexált holstein-fríz spermával termékenyítettünk, és első alkalommal vemhesült is. A szexált spermával termékenyített üszőim (Csoki, Bambi és Suzy) termékenyítési indexeinek átlaga 1,67, mely kicsivel magasabb csupán, mint az országos átlag.

A harmadik vemhességet mindösszesen három tehén esetében tudom vizsgálni. Termékenyítési indexük átlaga 2,33, mely még mindig jobb az országos átlagnál. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni, hogy ebben a csoportban igencsak nagy az adatok terjedelme. Két tehén az első termékenyítéstől vemhesült, míg a harmadiknál, az úgymond „örök kakukktojásnál” – Lilinél – csupán az ötödik rakás járt sikerrel. Korábban mindkét vemhességénél egyszer-egyszer volt termékenyítve.
Az utolsó ellését követően négyszer volt termékenyítve, kisebb-nagyobb szünetekkel, melyek közül volt, amely hormoninjekciós kezeléssel egybekötötten történt, de egyik sem járt sikerrel. Néhány hónapos kihagyást követően újabb hormoninjekciót kapott, majd másnapra igencsak megváltozott a viselkedése, kiszámíthatatlan volt, rendkívül élénk és mozgékony, a következő napra lenyugodott, visszatért a viselkedése a napi szokásoshoz. Aznap lett termékenyítve, mint később kiderült, sikerrel!
Az ivarzó egyedek észlelése kisgazdaságban abból a szempontból egyszerűbb feladat, hogy az állatok gondozója az állomány létszámából adódóan, sokkal jobban ismeri a tehenek napi szokásait, hamarabb észreveszi rajtuk, ha a folyatás következtében megváltozik a viselkedésük, élénkebbek lesznek. Általában az üszők rendkívül élénk viselkedését követő napon célszerű termékenyíteni, amikor viselkedésük visszatér a megszokotthoz, és ismét nyugodtak lesznek.
Szilágyi Szabina
Bociország