
Legalábbis ezt mutatják azok a szimulációk, amelyeket az Agrártudományi Kutatóközpont és az ELTE Természettudományi Kara közösen fejleszt.
Az általuk létrehozott konzorcium 2016 decemberében nyerte el az „Interdiszciplináris Kutatóműhely Létrehozása a Klímaadaptív és Fenntartható Mezőgazdaságért” című GINOP pályázatot.

Az eddigi eredményekről Fodor Nándor, az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa beszélt a Másfél fok tudományos szakmai műhely szeptemberi sajtóklubjában.
Mint elhangzott, az ország területének 55 százaléka mezőgazdasági művelés alatt áll, amely miatt erősen kitett az éghajlatváltozás negatív hatásainak. Ezek komolyan érintik az élelmezés biztonságát és minőségét, valamint a gazdaságot is. Igaz, az ágazat GDP-hez való hozzájárulása nem jelentős, tavaly mindössze 3,2 százalék volt, de 2023. második negyedévében például éppen a mezőgazdaság jó teljesítménye mérsékelte GDP mélyzuhanását.

A tavalyi aszály legnagyobb vesztese a kukorica volt, a termésátlagai ötven éves mélypontra jutottak, és a búza, valamint a napraforgó is megsínylette a szárazságot, de például az árpa jóval kevésbé. A mezőgazdasági kutató arról beszélt a tudományos projekt eredményei alapján:mennyire tehető fenntarthatóvá az élelmezésbiztonság a mezőgazdaság termelékenységének és exportképességének megőrzése mellett.
Mint mondta, 2011-ben hasonlóan kevés csapadék esett, mint 2022-ben, mégsem voltak olyan gyengék a termésátlagok, mert 2010 az elmúlt 100 év legcsapadékosabb éve volt, és a talaj óriási mennyiségű vizet képes visszatartani. Hozzátette:
A fő szántóföldi növényeink egyre nagyobb teljesítménye azt jelzi, hogy a nemesítés és az agrotechnika ellensúlyozni tudja a klímaváltozás növekvő negatív hatásait.
A martonvásári kutatóintézetben 50-60 éve vizsgálják a különféle hatótényezőket, amiből egyértelműen kiderül, hogy állandó agrotechnikai körülmények között egyre inkább csökkennek a kukorica-termésátlagok, ahogy az is látszik, hogy egyre korábbra tolódik vetési idő és egyre rövidebb érésű fajtákat érdemes választani.
Mivel a természetes erőforrásaink végesek, a mezőgazdaság előtt álló legnagyobb kihívás a hatékonyság növelése. Ennek több módja is van, amelyek közül az egyik, hogy egyre jobban megismerjük a termesztési környezetet. Az említett kísérleti projekt erre irányul, az adatgyűjtést pedig úgy végzik, hogy szimulálják a várható jövőbeni környezetet.

Folyékony széndioxidot juttatnak ki a kísérleti talajokra gáz formában, hogy elérjék a század végére várható koncentrációt. Míg a magasabb széndioxid-koncentráció alapvetően kedvez a növényeknek, a hőmérséklet emelkedése ezzel ellentétesen hat. A modellkísérletben arra keresik a választ: vajon melyik hatás érvényesül majd jobban, és hogyan változtathat az eredményen a harmadik tényező: az ember, aki egyre nagyobb hatékonysággal műveli a szántóföldet.
A klimatológiai adatok nem kecsegtetők.
A szimuláció a búza (és az összes őszi vetésű szántóföldi növény) esetében inkább pozitív, míg a tavaszi vetésűek, a kukorica és a napraforgó esetében inkább negatív változásokat, vagyis terménycsökkenést jelez.
Ha azonban figyelembe vesszük az emberi tevékenységet, még a kukorica esetében is fenntartható a termésnövekedés. Kulcsfontosságú a talaj széntartalma, vagyis a szénmegkötés. Ha például a szármaradványt a talajba dolgozzuk, akkor komoly területrészeken tud növekedni a talaj széntartalma, ami a légkörből kerül megkötésre. Nagy kérdés, hogy mi fog történni a biomasszával és a mellékterméssel, vagyis mire lesz nagyobb szükségünk: energiára vagy megfelelő minőségű talajra és élelmiszerre.
Az AgroMo Integrált Modellrendszer aktuális verziója és a bemutatott hatástanulmány nyilvános, bárki használhatja, letölthető az agromo.atk.hu oldalról.