0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. november 13.

Bíbor kasvirág

Gyönyörű, nagy méretű, édes-gyümölcsös illatot árasztó, nektárban gazdag virágai júliustól szeptemberig díszítik a virágágyakat.

A kasvirág vagy kúpvirág tudományos neve (Echinacea purpurea) a görög echinos, azaz sün szóból származik, magyar nevét a méhkasra hasonlító kúp alakú kögvirágairól kapta. Hazánkban teljesen télálló, de tavasszal viszonylag későn hajt ki, ezt követően azonban gyors fejlődésnek indul. A kifejlett növény magassága elérheti az egy métert, a szélessége 40-50 cm. Levelei tőállók, sűrű párnát képeznek, érdesen szőrözöttek, mélyzöldek, alakjuk széles lándzsa vagy tojásdad, szélük fűrészes. Magas virágszára erős, nem igényel támasztékot.

Gyönyörű, nagy méretű, édes-gyümölcsös illatot árasztó, nektárban gazdag virágai júliustól szeptemberig díszítik a virágágyakat, és alkalmasak vágott virágnak is, illetve kertünkbe csalogatják a beporzó rovarokat.

A nemesítők az idők során számos fajtáját hozták létre, a virágok változatos megjelenésével és színeivel (fehér PowWow White, narancspiros Intense Orange, zöldes rózsaszín Green Twister, citromsárga Mellow Yellow). A fajták magassága is széles skálán mozog, 120 cm magas óriásoktól a 30 cm-es törpe változatokig. Azonban minél különlegesebb megjelenésű egy kasvirág, annál rövidebb életű.

Gyógyhatásai

Már az indiánok is használták fertőző betegségek gyógyítására. Élettani hatásai közé tartozik az immunrendszer stimulálása, antibakteriális és antivirális, sebgyógyító és gyulladáscsökkentő hatása. Felső légúti fertőzésekkel szemben erősíti a szervezetet, lerövidíti a betegség időtartamát. Nem javasolt terhes nők, autoimmun betegek és a fészkes virágúakra allergiások számára.

Gyógyászati célokra a növény virágos hajtását és gyöktörzsét gyűjtik. A levelek és a virágok a második évtől, a virágzás idején gyűjthetők, száríthatók. A gyöktörzs a harmadik év után, ősszel alkalmas begyűjtésre, alapos átmosás, darabolás és legalább két hétig tartó szárítás után használható.

Minden növény akkor tudja a legszebb formáját hozni, ha az igényeinek megfelelő helyre kerül.

A kasvirág talajban nem válogatós, de tápanyagban közepesen gazdag, laza szerkezetű talaj az ideális számára. Fontos a jó vízelvezető képesség, mert a pangó vizet rosszul tűri.

Ültetéskor lazítsuk föl a földet, trágyázzuk meg, és készítsünk kétszer olyan mély és széles gödröt, mint amekkora a növényünk konténere. A növények egymástól minimum 35-40 cm-re kerüljenek. A kasvirág imádja a meleget, ezért napos kertrészben keressünk számára helyet. Félárnyékban és árnyékos helyen virágzása elmaradhat, megbetegedhet. A kifejlett növény jól tűri a szárazságot, de a nyári aszályos időszakokban heti egy alapos locsolást igényel.

Öntözés nélkül és tápanyaghiány esetén kisebbek lehetnek a virágfejek a megszokottnál. Tápanyagigénye nem nagy, általában elég csak a tőosztáskor hozzákeverni a talajához érett komposztot vagy istállótrágyát. Előfordulhat, hogy nyár végére megcsúnyul, viharvertté válik. Ha felére visszametsszük, szépen megújul.

Kártevők, kórokozók ritkán támadják meg, a gombás fertőzések elkerülése érdekében szellős helyre ültessük.

Elnyílott virágszárait levágva serkenthetjük a növényt további virágzásra, azonban szeptemberben már hagyjuk meg a virágfejeket, hadd érleljenek magot. Némi táplálékot ad a madaraknak, és szép téli dísz a kertben. Tavasz elején vágjuk vissza a növényt kb. 5 cm-re.

Nevét kúp alakba rendeződött csöves virágairól kapta, melyeket a nyelves virágok vesznek körül

A kasvirág könnyen szaporítható magról és tőosztással. A magvetéshez vásárolhatunk bolti virágmagot, vagy ősszel saját magunk is gyűjthetjük az elszáradt virágfejekből. A csírázás beindulásához hideghatás szükséges. Ezt elérhetjük úgy, hogy ősszel szabadföldbe vetjük el a magokat, és a tél megadja a hideghatást, vagy a begyűjtött magokat egy hétre hűtőbe tesszük vetés előtt.

Beltéri palántaneveléshez február-márciusban vessük el a magokat.

Töltsünk meg cserepeket jó szerkezetű virágfölddel, szórjuk rá a magokat és takarjuk nagyon vékony réteg földdel. Öntözzük meg a vetést és gumizzunk folpackot a cserepek tetejére, így a föld nedvesen marad a kelésig.

A különleges alakú, telt virágú fajták rövidebb életűek

A csírázási idő körülbelül 10-15 nap. Ha kikeltek a növények, távolítsuk el a fóliát és öntözzük rendszeresen őket. A palántákat április végén, május elején ültessük ki a szabadba. Szabadföldbe ősszel és tavasszal is vethetjük, szórjuk az előkészített talajra a magokat, és csak picit nyomkodjuk bele, mert napfényen hamarabb csíráznak. Ha túl sűrűn bújtak ki a fiatal növények, ritkítsuk őket kb. 25-30 cm-re.

A magvetésből csak az alapfaj esetében számíthatunk az anyanövénnyel azonos utódokra.

A kasvirág fajtáinak szaporítására a tőosztás alkalmas. Ez ősszel és tavasszal is elvégezhető, azonban a megfelelő gyökérzet kifejlődéséhez és a növény megerősödéséhez idő kell, így érdemes inkább a tavaszi időpontot választani. Tőosztáskor egy egészséges, legalább 3-4 éves növény gyöktörzsét szedjük több részre. Éles késsel óvatosan leválasztunk gyöktörzsdarabokat, melyeken egy-két levelet meghagyunk. Ezt követően ültessük el őket a kiválasztott helyre, és öntözzük őket rendszeresen.

Hagyjuk meg az elszáradt virágfejeket téli dísznek

Bátran társítsuk különböző évelőkkel, azonban magasságából adódóan évelőágyak hátterében szoliterként, vagy kisebb csoportba ültetve helyezzük el. Mivel fajtái méretben és magasságban eléggé eltérők lehetnek, mindig ellenőrizzük a választott fajta sajátosságait. Ültethetjük rózsákkal, levendulával, számos gyógy- és fűszernövénnyel (macskamenta, citromfű, kakukkfű), évelőkkel (díszgyertyák, szamárkenyér, cickafark).

Kifejezetten jól mutat díszfüvekkel (tollborzfű, kék csenkesz, árvalányhaj) is, és remek választás beporzóbarát vagy vadvirágos kert kialakítása során.

A kasvirág Észak-Amerika füves síkságairól származó, fészkesvirágú, hosszú életű, rizómás évelő. Európában a 18. században kezdték termeszteni dísz- és gyógynövényként. Elsősorban hosszan tartó virágdísze miatt ültetjük, gondozása, szaporítása egyszerű, jól társítható más évelőkkel, a beporzók is szívesen látogatják, tehát nem hiányozhat a kertünkből.

Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: