A hivatalosan epizootiás haemorrhagiás betegségként ismert kór okozója egy RNS-vírus. Meglehetősen hasonlatos a kéknyelv-betegséghez, a vírustörzs ellen azonban egyelőre még nincsen vakcina. Először egy fehérfarkú szarvasban sikerült izolálni a vírust, de antilopokra, jakokra, sőt szarvasmarhákra is komoly veszélyt jelent a kór. Az eddig vizsgálatok alapján a vírussal megbetegedett szarvasmarháknak csupán 1-2 százaléka hullott el. A kiskérődzők és tevék is fogékonyak a vírusra – megfertőződhetnek és hordozhatják a kórokozót –, de klinikai tüneteket nem mutatnak, azaz nem betegednek meg.

A virológusok megállapították, hogy a vírus terjedésének intenzitása meglehetősen hektikus. A mediterrán és kontinentális térségben a nyár végén és ősszel csúcsosodik a szúnyogok rajzása, így várhatóan a betegség terjedése is ekörül tetőzhet. A szubtrópusi területeken pedig egész éven át folyamatosak a fertőzések. Csak remélni lehet, hogy idén télen megáll a vírus terjedése és sikerül az eddigieknél hatékonyabban megfékezni a betegség terjedését.