0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 20.

Új szobor a Budai Arborétumban

Az egykori Kertészeti Egyetem, a mai MATE Budai Campus 170. évfordulóján avatták föl Kósa Géza dendrológus mellszobrát is alma materének kertjében, a Budai Arborétumban.

A szoborállítást az egykori évfolyamtárs Bíró Tamás kezdeményezte és szervezte. Köszöntőjében elmondta, hogy Tóth Dávid Tamás szobrászművész alkotásának finanszírozásában 26 támogató, közöttük szakmai szervezetek, magánszemélyek, professzorok, és szülővárosa, Gyula vállalt részt.

Gyula mindig is tisztelte a különleges értékeket, a civil kurázsit, mondta Görgényi Ernő polgármester, örömmel álltak tehát az ügy mellé, így a zeneszerző Erkel Ferenc után most a második gyulai születésű polgár kapott szobrot a fővárosban.

Kis jóvátétel is ez a mellszobor, mondta Hrotkó Károly, hiszen egykori egyeteme igen mostohán bánt Kósa Gézával, aki 1975 óta a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben végezte iránymutató, útjelző dendrológusi munkáját.

A világ számos országában szerzett tapasztalatokkal és növényekkel gazdagította és tette országos jelentőségű, élő botanikai gyűjteménnyé a vácrátótit.

A kert igazgatója volt, a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségének elnöke, címzetes egyetemi docens, a növényi génbank tanács tagja, a KERTkultúra című lap alapítója és főszerkesztője, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetés tulajdonosa. Szakírói munkásságát 6 könyv, 10 könyvrészlet és 196 szakcikk őrzi.

Barabits Elemér tíz, Közép-Ázsiába szervezett expedíción kísérte el Kósa Gézát, akit nagy formátumú dendrológusnak, kifinomult polihisztornak nevezett. Mindent megfigyelt, mindent gyűjtött, magokat küldött és kapott is a világ szinte minden gyűjteményes kertjétől.

Hittel és alázattal dolgozott a hazai kertkultúra valódi fejlesztéséért, a minőség és a szépség elsőbbségéért. Igazi példa volt az ifjúságnak.
Fotó: Szabó János

Jóbarátja, Ambrus Lajos író közös ifjúságuk és felnőttkoruk alapmondatát – „teher alatt nő a pálma” – idézte, amely Géza egész életének meghatározó alapbölcsessége volt. A tudás ugyanis nem demokratikus természetű adottság, azt bármilyen körülmények között meg kell szerezni, vallotta. Mindig emlékezetes szikár és lényegre törő mondatokban fogalmazott, és olykor fanyar humorral, de radikális szókimondással beszélt kötetlenül és tudományos előadásokban egyaránt. Mindvégig a magyar és az egyetemes tudást képviselte, vallásos szívvel és meggyőződéssel hirdette a mélyen átélt és végiggondolt igazságot, amely egész életét irányította, és amelyet utolsó könyvének vallomásában le is írt: „A Teremtő gyönyörűségünkre alkotta a világot!”

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: