Több mint 10 éve találkoztam egy érdekes újítással az egyik nagy méhészrendezvényen. Egy fiatalember mutatott be különleges, számomra addig még soha nem látott tárgyat: ember által készített kiépített lépet, méhviaszból. A „méhet nem látott” lépet érdeklődve, de fenntartással vették kézbe a méhészek. Vajon mi lett az újítás sorsa? Erről beszélgettem Kusnyér Tamással, aki annak idején bemutatta a lépet.
Honnan jött az ötlet, hogy ne műlépet, hanem kész, kiépített lépet gyártson viaszból?
Korábban méhészként dolgoztam, de több mint 10 évvel ezelőtt egy szokatlan elképzelés megvalósításába kezdtem. Ez volt a kiépített lépek gyártásának kialakítása.
A saját méhészetemben egyszer úgy alakult, hogy hordási időszakban nem volt elég a lépkészlet, illetve a méhek általi építés. A rakodókaptárakhoz kellett volna még egy-egy fiók, de sajnos ez nem állt rendelkezésre. Más méhészetből vásárolni pedig nem akartam.
Hogy fogadták a terméket a magyar méhészek?
Megoszlottak a vélemények, finoman fogalmazva. Mint minden, gyökeresen új elképzelés, ez is nehezen indult el, és változó eredményességgel. Ehhez társult az alapanyag kérdése is. A hozzáférhető viasz mennyisége és minősége egyaránt változó volt, itthon és az európai forrásokban is.
Változtatott-e bármit is a terméken az elmúlt időszakban?
Az eredeti elképzeléshez képest más a cél, az eszköz és az alapanyag is. Már nem természetes méhviaszból készül. A fejlesztés időszaka alatt kiderült, hogy nem tudjuk biztosítani a megvásárolt méhviaszokból a megfelelő minőséget. A viasszal kapcsolatban oly sokszor felmerülő kétségeket, vegyszereket kimutató laborvizsgálati eredményeket és a műlépeknél is tapasztalható elfogadási nehézségeket áttekintve, más utat kerestünk.
De ha nem méhviaszból, akkor miből készül jelenleg a lép?
Arra törekedtünk, hogy a méhviaszban is megtalálható fő anyagcsoportokat vegyük alapul. Zsírsavészterek, alkoholok, szénhidrogének. A fő cél az volt, hogy mechanikai viselkedése és a hővel szembeni tulajdonságai minél jobban megközelítsék a természetes viasz jellemzőit. Az így elkészülő alapanyag a méhviasztól erősen eltérő színű – jellemzően zöld vagy kék – a véletlen vagy szándékos összekeverés elkerülése érdekében.
Mit szólnak mindehhez a méhek?
Erre a kérdésre nem egyszerű a válasz. A lefolytatott kísérletek után egyértelművé vált, hogy felhasználási módokat külön kell választani. Míg a méztérben azonnal elfogadják a dolgozók (1. kép), különbségtétel nélkül, addig a fészekben sokkal érzékenyebbek – elsősorban nyilván az anyák. A befogott rajok, az erős, helyhiányos vagy éppen rajzás előtti családok gyorsan befogadják az új lépeket, úgy használják, mint a sajátjukat (2. kép). A gyengébbek, illetve az öreg anyás családok viszont nehezen, és csak hosszabb idő után.
Említette a cél megváltozását a mesterségesen készülő léppel kapcsolatban. Mi lenne az?
Röviden: a Varroa atka elleni védekezés átalakítása – miközben a lép ellátja az egyéb alapfeladatait is.
Ezzel kapcsolatban már sok próbálkozás volt, miben lenne ez más?
Az általános védekezési technológiák – amelyeket főleg a mézelési időszak után alkalmaznak – intenzív vegyszeres kezelésen alapulnak, amellyel a hónapok alatt elszaporodott atkanépességet igyekeznek rövid idő alatt, a betelelést megelőzően elpusztítani.
Az új elképzelés alapján egy, a mesterséges lépbe integrált, növényi alapú hatóanyag-/illatanyag-kompozíció segítségével a Varroa atka folyamatosan távol tartható, a hatás folyamatosan érvényesül a fias lépekben, így az atka szaporodása meggátolható (3. kép). A méhekre és a mézre ez nincs hatással, az atkák viszont visszaszorulnak.
A növényi illatszármazékok használata nem új, hatásossága – a tapasztalatok alapján – korlátozott. Miért gondolja azt, hogy jobb lesz az eredmény?
Egyrészt a felhasznált összetevők is mások, de a legfontosabb, hogy eltérő a hatásmechanizmus és az elhelyezés elve. A korábban kipróbált növényi illatok csak a léputcákba voltak bejuttathatók, időlegesen. Az elv most az, hogy az atkát olyan riasztó illatinger érje, amely miatt nem akar a sejtbe jutni. Mindezt úgy, hogy a lép minden pontja – a belseje is – folyamatosan és hosszú időn keresztül ezt a hatást biztosítsa, külső beavatkozás nélkül. Az illat pedig folyamatosan, a lépfelületeken keresztül kitöltse a sejteket. Nem túl jó hasonlat, de valahogy úgy kell elképzelni, mint ahogyan a szekrénybe a ruhák közé levendulaillatot árasztó tárgyat szoktak tenni a ruhamoly ellen.
A méhek nem idegenkednek attól, hogy mesterségesek a lépek, és ráadásul egy idegen illat is a velejárója?
Azt kell, hogy mondjam: de igen, ha tehetik, akkor a maguk építette lépet választják a kettő közül, bár ez csak a fészekben jelentkező reakció. Ennek érthető okai vannak, de természetesen van megoldás.
Mi lenne az?
A homogén lépkörnyezet. Vagyis amennyiben mesterséges lépet használunk a fészekben, akkor az összes lépnek ilyennek kell lennie. Az anyák azonnal felismerik, hogy nincs más választás, és a továbbiakban gond nélkül használják ezeket a lépeket.
Hol tartanak most?
Folynak a tesztelések. Mivel a hatás csak egy szezon teljes idejét átfogva mérhető jól, ez egy hosszú folyamat. A végén kontrollkezelésekkel ellenőrizhető a különbség.
Mi történik ezekkel a lépekkel, ha elhasználódtak? Mit lehet velük kezdeni?
Felolvaszthatók, szűréssel és ülepítéssel tisztíthatók. Alkalmasak kaptárimpregnálásra, általánosan fakezelésre, gyertyakészítésre és több ipari felhasználásra. A méhészetben azonban csak egy „életciklusuk” van.
Kilépett-e a termékkel a határon túlra?
Igen, ez a termék az első komolyabb felhasználói körét a tengerentúlon találta meg, még az eredeti funkciókkal. Ott évek óta elérhető már, bár hasonló utat jár be, mint annak idején a műanyag lép. A barátkozás lassú folyamat. Az ottani felhasználóktól kapott visszajelzések alapján is sokat változtattunk a terméken.
Az első találkozásunkkor nem árulta el a gyártás folyamatát. Ma is titok még?
Igen, ennek a folyamatát nem szeretnénk felfedni továbbra sem, ez a know-how része.
Hosszú idő telt el a kezdetek óta, és valószínűleg komoly hátteret igényeltek a fejlesztések, mint ahogy az innováció általában. Erről mit lehet tudni?
Azt kell, hogy mondjam, óriási szerencsém volt, hogy megtaláltam azt a csapatot és velük a lehetőséget, mindennek, az egész projektnek a felépítésére. Rengeteg új technológiával dolgoznak, és rendkívül komoly munkát végeznek, talán ezért is láttak jövőt abban, amit régóta csinálok.
Ők a Solidsteel Kft. Veszprémben, egy precíziós fémmegmunkálással foglalkozó cég, a város egyik jól ismert csapata.
Kinek éri meg vásárolni önöktől, kinek ajánlja a terméket?
Azt mondhatom, hogy bárkinek, aki hajlandó kicsit elszakadni a korábban megszokott módszerektől, akinek fontos a méhegészség, akit érdekelnek az innovatív megoldások, és hosszú távon gondolkodva képzel el egy fenntartható, vegyszermentesebb méhészetet, amelyben egyszerűsíthető több folyamat is. Azt szeretnénk elérni, hogy olyan eszköz kerüljön a méhészek kezébe, amely idővel fontos elemmé válik a mindennapi munkában.