Szakmai kísérőnk Gianfranco Franchi tájépítész és építész, az F+A Landscape and Urban Design Firm stúdió alapítója, művészeti vezetője és Fejes Nóra tájépítész volt.

A Firenzében 1930-ban épült szivargyár több mint 70 éves működés után, 2001-ben zárt be. Ezt követően 15 évig csak alkalmanként adott otthont kulturális rendezvényeknek, elhagyott terület lett.

A volt szivargyárban

Fenntartható módon igyekeztek megőrizni az eredeti épületszerkezeteket és hozzákapcsolni a modern indusztriál stílusú újításokat. Az ingatlan felújításával olyan új városrészt akartak létrehozni, amely a kortárs divat, művészet világával kiegészíti Firenze történelmi városközpontját. A felújított és az új, korszerű épületekben iskolák, műtermek, laboratóriumok, irodák, lakóházak, loftlakások, szálloda, diákotthon és sörfőzde kap helyet. A tájépítészeti kiviteli tervek készítésében Antonio Perazzi tájépítész vett részt.

A felújítás folyamatosan halad, csak azokat az épületrészeket bontják le, amelyeket nagyon kell, és geotermikus energiával, a vízkészletek kezelésével fenntarthatóbbá teszik az eredeti épületeket is. Több mint ezer új fát ültetnek el, mire a rekonstrukció befejeződik.

A zöldtető jellemző növényei az Elaeagnus ebbingei, a különböző leanderfajták, babérmeggyfajták, Euphorbia– fajták, Lagerstroemia-fajták, levendula- és zsályafajták, rozmaring, díszfüvek (Miscanthus, Deschampsia, Pennisetum), valamint a Helichrysum italicum és a Lespedeza thunbergii.

A beruházás érdekessége, hogy az ideiglenesen felújított épületek mellett ideiglenes zöldfelületeket is létrehoztak. Ezeket csak addig tartják meg és bocsátják a lakosság rendelkezésére, amíg a felújítás odaér. Az a cél, hogy ha csak néhány évig is, de lehessen használni ezeket a még nem végleges állapotú zöldterületeket. A növények egy részét építésznek tanuló egyetemisták ültetik el, akik a képzésük utolsó két évében szakosodhatnak a tájépítészet szakirányra.

A növényfajta-választást Firenze természeti tája ihlette, a tervezők igyekeztek összekapcsolni a művészettörténetet, a műemlékeket, a kézművességet a növényvilággal. Létrejöttek fákkal szegélyezett sétányok, egy központi erdős terület, az Óraudvarban egy formális park. A szabad területek vízáteresztő burkolatot kaptak, a korábbinál nagyobb lett a zöldfelület nagysága. Folyamatosan kísérleteznek növényfajokkal és fajtákkal, igyekeznek a látogatók figyelmét felhívni a firenzei táj sokszínűségére.

Szent Anna-park

Lucca városban a Serchio folyó mentén terül el a 25 ezer négyzetméteres Szent Anna-park. A tervei az 1990-es években készültek el egy nagyobb zöldfelületi beruházás részeként, melynek egységeit fokozatosan valósítják meg.

Terepplasztikák, geometrikus alakú mesterséges kis dombok választják el egymástól az eltérő rendeltetésű tereket, melyek formája a városon kívüli, korábbi katonai megoldásokat idézi. A kis dombok város felé néző oldala acéllal burkolt, ami a település épített elemeit szimbolizálja, a folyó felé pedig a természetesebb, lankás, eredetileg cserjékkel beültetett részek készültek. Mivel a zöldfelületek fenntartásában hiányosságok voltak, mára a cserjefoltok nagy része eltűnt a domboldalakról, helyette gyeppel fedett a rézsű. Nagyméretű, fémből készült kaspókat helyeztek el a burkolt felületekre, melyek a régi idők terrakotta amforáira utalnak, és cserjék, kistermetű fák kerültek beléjük.

A fafajok közül a fehér és a fekete nyár (Populus alba és nigra) a meghatározók, a környező vidék természetes növényállományának megfelelően. Emellett piros virágú vadgesztenyéből (Aesculus carnea Briotii) telepítettek még fasorokat, a sövények jellemző faja a magyaltölgy (Quercus ilex), a pergolákra lila­akác­fajtákat (Wisteria) futtattak.

Felhagyott katonai területen

A Giardino degli Osservanti projekt lehetővé tette Lucca történelmi központjában egy hatalmas elhanyagolt terület helyreállítását és új zöldfelület létrehozását. A területet régen a katonaság használta, később teljesen elhanyagolták, majd felszíni parkolóként működött. Az egyhektáros területtel azt követően kezdtek foglalkozni, hogy az önkormányzat úgy döntött, a felszíni parkolót a föld alá süllyeszti és a helyén parkot szeretne. Az 530 férőhelyes mélygarázs fölött kialakított parkot a felszínen történelmi épületek veszik körül, köztük a 15. századi San Francesco kolostoregyüttes és a felhagyott katonai terület részben műemlék épületei, melyek felújítása folyamatos.

A Giardino degli Osservanti Olaszország egyik legnagyobb függőkertje. A park teljes területe zöldtető, az ültetőközeg vastagsága a gyeppel borított részen 25, máshol átlagosan 50 centiméter, de a fahelyek kiemeltek a terepből 75 centiméteres termőközeggel.

Lucca környékén az 1800-as években virágzott a selyemhernyó-tenyésztés, a park jellemző fafaja ezért erre az időre visszanyúlva a fehér eperfa (Morus alba). A burkolatok anyaga nem vízáteresztő aszfalt alapú, amibe kavicsot hengereztek. Jellemző növények az említett eperfán kívül a tölgyfajták, a puszpáng (Buxus sempervirens), a madárbirsfajták (Cotoneaster), a tárnicsloncfajták (Abelia), a lilaakácok, a jázminok és a rózsák. A park tervezője Gianfranco Franchi építész, tájépítész, az F+A stúdió alapítója és művészeti vezetője. Cégük pro­filja közparkok, városi területek, vízpartok, lakókertek tervezése, kerthelyreállítás, leromlott területek átalakítása, hatástanulmányok készítése. Projektjei közül kettőt néztünk meg, a luccai Szent Anna-parkot és a Giardino degli Osservanti projektet.