Az Itália, az Afuz Ali, az Adda muskotály és néhány másik későn érő csemegeszőlő-fajta egy-két fürtje még a tőkén díszlik, de az idény a végéhez közeledik. Már bátran kimondható, hogy Kárpátalján sikeres évet tudhat maga mögött az ágazat. Igaz, ez korántsem azt jelenti, hogy az elmúlt hónapok zökkenőmentesek lettek volna.

Mivel jellemezné leginkább a lassan mögöttünk hagyott szezont? – kérdeztem Kovács András nagymuzsalyi gazdát.

– A váltakozó nyári időjárás okozta a legnagyobb problémát – kezdte válaszát beszélgetőpartnerem. – Míg Dél-Európa országai sokat szenvedtek a hőségtől, addig bizony nálunk olykor másfél-két hétre is hidegre, csapadékosra fordult az időjárás, megkeserítve az életünket. Ebben az időszakban járványszerűen terjedtek különböző gombabetegségek. Nagyon résen kellett lenni, hogy okszerű, hatékony védekezéssel megelőzzük a nagy bajt. Kissé előreszaladva elmondanám, hogy a csemegeszőlő éppen amiatt volt folyamatosan drága, hogy a házikertek többségében nem volt elég hatékony a növényvédelem.

Továbbra is igaz, hogy a kuncsaft főleg a szemével vásárol?

– Nálunk a vevők alapvető elvárása, hogy a gyümölcs nagy testű, nagy bogyójú és ropogós legyen, a fehér szőlő színe sárgás árnyalatú. A nézelődés után következik a kóstolás, amit egyből felajánlunk a potenciális vásárlónak. Gyakorlatilag ekkor dől el, hogy megköttetik az üzlet vagy sem.

Ezt az elvárást mindenképpen figyelembe kell vennünk. Bő 1,5 hektáros a táblánk, és igazából nem terveztük a bővítését, de a vevőink megtartása érdekében jövőre mégiscsak telepítünk két sor mag nélküli fajtát, elsősorban Kismist. Ez nem lesz olcsó mulatság, bár, mivel a gyökeres oltványokat mi magunk állítjuk elő, legalább azt meg tudjuk tervezni, hogy melyik fajtából mikor és mennyit ültetünk.

Ha már szóba kerültek a fajták: csemegeszőlőből szinte áttekinthetetlenül gazdag a kínálat.

– Így igaz. A nálunk és a környező országokban tevékenykedő nemesítők­nek köszön­hetően az utóbbi két-három évtizedben szinte robbanásszerű volt a fejlődés e téren.

Ebből a szempontból szerencsés helyzetben vagyunk, hisz mind a magyar, mind az ukrán szelekciójú fajtákhoz könnyen hozzájutunk. Mi jelenleg tizenöt fajtával dolgozunk. Arra törekszünk, hogy különböző legyen az érésidejük, mert azzal érjük el, hogy a terméksorunk az egész idényt lefedje.

Pedig biztosan nagyobb bevételre tennének szert, ha a korai fajtákra koncentrálnának.

– Elvben igen, de tudni kell, hogy a miénk egy néhány fős családi gazdaság, vagyis nem tudnánk egyszerre boldogulni annyi szőlővel. A hozzánk legközelebbi beregszászi piac is nyomban telítetté válna. Így viszont, másnap-harmadnaponként, könnyen értékesíteni tudjuk az alkalmanként beszállított 60-70 kilogramm friss termést a törzsvásárlóink körében.

A megyét felkereső turisták és a környező településeken meghúzódó menekültek mennyire részesítik előnyben a helyi termékeket?

– Jellemző, hogy a miénknél olcsóbban jelenleg is kínálnak külföldről – elsősorban balkáni országokból – behozott csemege­szőlőt a kereskedők.

No és, természetesen, meghatározza a küllemüket és az ízvilágukat, hogy nem teljesen éretten szedték le a fürtöket. Erre a vásárlók ösztönösen ráéreznek, akkor is, ha egyetlen szőlőszemhez sem érnek hozzá. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy amíg van elegendő helyi termék, addig az importált portéka alig fogy.

Kovács András párjával, Erikával a beregszászi piacon folytattuk a beszélgetést.

Azt gondolhatnánk, hogy a hagyományos régi csemegeszőlő-fajtákat rég kiszorították az újak.

– Nem egészen így van. Látja, éppen az Afuz Ali szép nagy fürtjeit kínálom a vásárlóimnak. Ez a nagy bogyójú, hosszan a pulton tartható, török eredetű szőlőfajta a vidékünkön már a nagy-, sőt, a dédapáink idején elterjedt volt, akárcsak a középkorai érésű Pannónia kincse. Igaz viszont, hogy a nálunk akkoriban legnépszerűbb Saszla – errefelé egyszerűen Gyöngyszőlőnek hívjuk – értékesítésével ma hiába próbálkoznánk, mert jóval nagyobb bogyójú és fürtű fajták uralják a piacot.

Csakhogy a hegyoldalon, ahol a szőlőtábláink je­lentős része húzódik, egyszerűen kivitelezhetetlen a mesterséges vízutánpótlás.

A fóliás szőlőtermesztés önöknél még nem került szóba?

– Kárpátalja ezen a téren is elől jár. Ha egyszer én is belevágnék a családommal, akkor biztosan valamelyik nagyon korai fajtát, például az Arkagyiját vagy a már említett Kismist részesíteném előnyben, hogy meglegyen az a két-háromhetes előny a szabadföldi szőlőkkel szemben, ami biztos piaci pozíciót jelent. Ismerőseimtől úgy hallom, hogy a fóliás szőlőtermesztés komoly befektetést igényelt, de nem hozta a tőle remélt hasznot. Meg is magyarázom: bár nem igényel oly sok élőmunkát, mint például az uborka vagy a paradicsom fóliás ter­mesztése, mégis jelentős a beruházás. Hogy mást ne mondjak, az egész vegetációs idő alatt, márciustól novemberig öntözni kell a tőkéket. Egyszóval, mi maradunk egyelőre a szabadföldi termesztésnél. Szerencsére elég nagy kereslet mutatkozik a portékánk iránt, s úgy látom, hogy sorstársaim is jól boldogulnak.

Valamennyien örülünk neki, hogy egyre több felvásárló keresi fel azokat a termőtájakat, ahol jelentősebb a csemegeszőlő termesztése, s elviszik a portékánkat a hágón túlra. Így aztán ebből a finom gyümölcsből egyelőre nincs túltermelés.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.