0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 14.

Varázslatos őszi lombszínek

Lombhullató növényeink őszi levélszínét a genetika és a véletlen alakítja. Némelyek természetes módon, vagy a nemesítők munkájának eredményeként különleges és állandó őszi lombszínnel örvendeztetnek meg, mielőtt megszabadulnának levélruhájuktól.

Az ősz nemcsak a színkavalkád, hanem a kerti növénytelepítés egyik fő időszaka. Tudatos növényhasználattal látványos, élénk színfoltot, új arculatot adhatunk velük a kertnek a komor, esős őszben.

A lombszíneződést a nappalok egyre csökkenő hossza és az éjszakai lehűlés váltja ki.

Hatásukra a növények a nyugalmi időszakra készülve fokozatosan kivonják a tartalékolható tápanyagokat a levelekből. A levélnyél és az azt tartó hajtás választóvonalán olyan pararéteg alakul ki néhány hét alatt, amely megakadályozza a víz- és tápanyagforgalmat, végül a levél elválik a növénytől és lehull. A levelek zöld pigmentje, a klorofill nyáron rendszeresen elbomlik és újratermelődik.

Ősszel a lebomló klorofill eltűnésével láthatóvá válnak az egyéb lassabban bomló színanyagok.

A sárga (karotin, xantofil) és a hűvösebb napokon keletkező vörös vagy lilás színt adó antociánok meleg színekbe öltöztetik a leveleket, a barna színt pedig az elhalt sejtek adják.

A színek tartósságát és intenzitását erősen befolyásolja az időjárás, és minden fajnál más időpontban kezdődik a színesedés. Ha nappal sokat süt a nap, éjszaka pedig hűvös van, különösen teltek lesznek a színek. Leghosszabban akkor gyönyörködhetünk a lombszínekben, ha hosszú, enyhe, száraz, napos az őszi időjárás, kisebb esőkkel, éjszaka pedig hideg van, mert ilyenkor van elég idő a lebomlási folyamatok tökéletes lezajlásához.

Korai erős fagy hatására a levelek színeződés nélkül hirtelen elhalnak és lehullanak, a viharos szél pedig hamar lecibálja a színes leveleket.

Sárga őszi lombszínű növények

Páfrányfenyő – Gingko biloba

Különleges habitusú fa, legyező alakú levelei lombhullás idején aranysárgára színeződnek. Nagyfokú ellenálló képessége és ökológiai alkalmazkodó képessége miatt szinte bárhol megél.

Ginko

Közönséges nyír – Betula pendula

Északias hatást keltő növény, fehér törzsévelés élénksárga leveleivel igazán festői képet mutat ősszel. Legszebb csoportosan ültetve.

Tulipánfa (Liriodendron tulipifera)

Nemcsak leveleinek őszi aranysárga lombszíne, hanem azok alakja miatt is kedvelt díszfa. Júniusban, a teljes kilombosodást követően nyíló virágai tulipánszerűek, nevét is erről kapta.

Narancsos – pirosas őszi lombszínt adó fajok

Perzsa varázsfa – Parrotia persica

Terebélyes, többtörzsű bokorfa, földig csüngő lombjának levelei fajtától és talajtól függően a citromsárgától a narancs árnyalatain keresztül a sötétbordóig színeződnek egy növényen belül.

Nemcsak lombszínével, hanem kerek, diszkoszszerű barna terméseivel is érdekes díszt ad.

Igazán szépen csak napos fekvésben színeződik.

Torzsás ecetfa – Rhus typhina

Érdemtelenül ritkán ültetett dísznövény, általában több törzset fejlesztő bokorfa. Végálló fürtökben megjelenő vörös virágaiból dekoratív termések fejlődnek. Jól tűri a városi klímát, ráadásul ősszel fénylő narancsvörösre színeződnek nagy, összetett levelei.

Japán díszcseresznye vagy Kanzan – Prunus serrulata

Tölcsérszerű koronát nevel ami, ahogy öregszik a növény, nem magasabb, hanem szélesebb lesz. Legtöbbször áprilisban nyíló rózsaszín telt virágai miatt ültetjük, pedig levelei is dekoratívak.

Tavasszal bronzszínűek, nyáron zöldek, ősszel narancsos sárgára színeződnek.

Fehér kőris – Fraxinus americana

Ősszel levelei élénk sárgás-bíborvöröses árnyalatot vesznek fel. Gyors növekedésű fa, sajátos jellemzője a széles, vigyorgó szájra hasonlító heg, ami a levelek után az ágakon marad.

Piros, vörös őszi lombszínt adó fajok

Kecskerágó

Keskenylevelű kőris – Fraxinus angustifolia ‘Raywood’

Koronája fiatalkorában keskeny, kúp alakú, de később kiszélesedik.

Az alapfaj nálunk is honos, főként vízpartokon, liget- és láperdőkben találkozhatunk vele.

Bár kedveli a vizet, de bármilyen kertbe ültethetjük napos helyre. A ‘Raywood’ fajta nem hoz termést, ősszel pedig fénylő skarlátvörösre színeződik a lombja.

Som – Cornus

A vadon is előforduló húsos som (Cornus mas) és veresgyűrű som (Cornus sanguinea) közkedvelt cserje, mindkettő nemcsak lombjával, hanem színes vesszőivel is díszít. Léteznek sárga vesszejű és egészen tűzpiros színű fajták. A legszebbek az egy-kétéves hajtások, ezért érdemes rendszeresen visszavágni a bokrot.

Azon kevés növény egyike, amit leginkább őszi és téli dísze miatt érdemes a kertbe ültetni.

Vöröses, lilás őszi lombszínt adó fajok

Szárnyas kecskerágó – Euonymus alatus

Az alapfaj helyett érdemes az alacsonyabb és tömöttebb megjelenésű ‘Compactus’ fajtát beszereznünk. Őszi lombszíne csodaszép rikító rózsaszín, narancs és vörös átmenetben tündököl – ha napos helyre ültetjük és keveset, vagy egyáltalán nem öntözzük. A lombhullás után paralécekkel tarkított érdekes ágaival is díszít.

Amerikai ámbrafa – Liquidambar styraciflua

Nem csak lilásvörös őszi lombszíne miatt érdekes növény, az egész fa illatos, törzsét megsebezve aromás gyanta jelenik meg. Az üde, mélyrétegű, kissé savanyú talajokat kedveli.

Acer
Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: