A költözés nem a kedvencük
A virágboltból vett növényekkel sokan járnak úgy, hogy bár nagyon szépek, amikor hazavisszük, rövid idő alatt ez megváltozik és azt látjuk, hogy nem érzik annyira jól magukat.
Az új körülményeket szokniuk kell, ezért egy kis visszaesés természetes. Nézzünk utána az igényeiknek és próbáljuk ezeket a lehető legjobban biztosítani számukra!
Másik lényeges dolog, hogy rendszerint egy tőzeges keverékben vannak, melynek alapból nincs felvehető tápanyag tartalma, csak jó a vízgazdálkodása. Ezért hosszú hatású műtrágyát kevernek ebbe a termesztők, mely ideális a növényeknek, mindaddig amíg ez ki nem fogy a talajból. Tehát a tápanyag hiány is okozhatja, hogy „lepukkannak” szobanövényeink, ezért aztán vagy gondoskodjunk a tápoldatos öntözésről (ez a leggyorsabban felvehető számukra), vagy ültessük át tápanyagot is tartalmazó virágföldbe ezeket a példányokat.
A túlöntözés a mumus
A másik gyakori probléma a túlöntözés. Télen jóval kevesebb a fény, a szobahőmérséklet is gyakran alacsonyabb, mint nyáron a kinti hőmérséklet, vagy amely szobanövényeink alapfajainak eredeti élőhelyén jellemző.
A TropicalHome budapesti növénybolt blogjában nagyon szemléletesen körbejárják a túlöntözés kérdését, tüneteit. Leírják, hogy a legtöbb népszerű szobanövénynél az alsó levelek sárgulása, majd barnulása például túlöntözésre utaló jel, súlyosabb esetben erős levélhullással is reagálhat a növény.
A szobafikusz túlöntözés esetén viszonylag gyorsan, akár 2-3 nap alatt lesárgítja, majd eldobja alsó leveleit. Az alokáziák leveleik őszi színekbe (sárga, barna, piros) öltöztetésével küldenek segélykiáltást, a viaszvirágok hirtelen sárguló-feketedő, majd lehulló levéllel. A zöldike szintén felülről feketedik, a Calathea sárgul-szárad, a Zamia és a rákvirágfélék szintén, anyósnyelvek ezt még a tő felől induló levélrohasztással dobják fel.
Természetes élőhelyükön ezeknek a tényezőknek az arányait a természet törvényei szépen harmóniában tartják: nap süt, szél fúj, eső esik, és így tovább. A lakásokba behozott növényeknél viszont ezt a harmóniát nekünk kell megteremtenünk.
Illetve van még egy nagyon fontos tényező, amely a dzsungelben szintén nem probléma, nekünk viszont gondolnunk rá: a szellőzésre, éspedig a talaj szellőzésére. Ugyanis a növény gyökereinek ugyanúgy szüksége van némi friss levegőre, mint bármely más élőlénynek. A fentiekből következik, hogy a túlöntözés valójában nem más, mint a növénynek biztosított fénymennyiség, vízmennyiség és szellőzés nem megfelelő aránya, illetve az ezek miatt kialakult (részleges, vagy teljes) gyökérrothadás.”
Előzzük meg a bajt
A túlöntözés megelőzésére több módszer is van: több fény, kevesebb víz, jobb földkeverék. Ezek közül a fényt tudjuk legkevésbé szabályozni, hacsak nem pótmegvilágítással.
Nem feltétlenül jó módszer, ha a héten kinevezünk egy öntözési napot, mert az nem túl rugalmas. A kellő tapasztalat megszerzéséig a legjobb a jó öreg ujjbedugós módszert követni: az ember bedugja egy ujját a földbe az ujja teljes hosszában, és csak akkor öntöz, ha végig szárazat tapint. Ha soha nem jön el ez a pont, akkor valószínűleg túl víztartó a közeg! Általában érdemes olyan közegben tartani a növényeinket, amelyben még télen is elhasználják a kapott vizet kb. 7-10 nap alatt. Hogy mennyit öntsünk egyszerre, az cserépmérettől, ültetőközegtől függ, de érdemes arra törekedni, hogy a teljes földlabda átnedvesedjen (ebben nagy segítség egyébként az átlátszó műanyagcserép), az alul kifolyt felesleges vizet pedig öntsük le, ne álljon benne a növény, írja a Tropical Home.