0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 19.

Ebbe hal bele a legtöbb szobanövény télen

A téli időszaknak sok szobanövény esik áldozatául, ennek sokszor a túlgondoskodás, leginkább a túlöntözés az oka. De az is egy érdekes kérdés, hogy az újonnan vásárolt növényeink miért romlanak le gyorsan, ha nem vigyázunk rájuk...

A költözés nem a kedvencük

A virágboltból vett növényekkel sokan járnak úgy, hogy bár nagyon szépek, amikor hazavisszük, rövid idő alatt ez megváltozik és azt látjuk, hogy nem érzik annyira jól magukat.

Ezeket többnyire üvegházakban termesztették, ahol számukra minden körülmény teljesen ideális volt, a hőmérséklettől a páratartalmon át a fényig, sőt, többnyire még pótmegvilágítást is kaptak. Utána jött a szállítás, időt töltöttek a virágboltban kevéssé ideális körülmények között, majd újra költöztek, hozzánk…

Az új körülményeket szokniuk kell, ezért egy kis visszaesés természetes. Nézzünk utána az igényeiknek és próbáljuk ezeket a lehető legjobban biztosítani számukra!

Másik lényeges dolog, hogy rendszerint egy tőzeges keverékben vannak, melynek alapból nincs felvehető tápanyag tartalma, csak jó a vízgazdálkodása. Ezért hosszú hatású műtrágyát kevernek ebbe a termesztők, mely ideális a növényeknek, mindaddig amíg ez ki nem fogy a talajból. Tehát a tápanyag hiány is okozhatja, hogy „lepukkannak” szobanövényeink, ezért aztán vagy gondoskodjunk a tápoldatos öntözésről (ez a leggyorsabban felvehető számukra), vagy ültessük át tápanyagot is tartalmazó virágföldbe ezeket a példányokat.

A túlöntözés a mumus

A másik gyakori probléma a túlöntözés. Télen jóval kevesebb a fény, a szobahőmérséklet is gyakran alacsonyabb, mint nyáron a kinti hőmérséklet, vagy amely szobanövényeink alapfajainak eredeti élőhelyén jellemző.

Épp ezért lassabb az anyagcseréjük ilyenkor, tehát kevesebbet is párologtatnak, emiatt kevesebb vízre van szükségük. Ha ehhez képest túlöntözzük őket, azt nem használják fel, ebből lesz a baj.

A TropicalHome budapesti növénybolt blogjában nagyon szemléletesen körbejárják a túlöntözés kérdését, tüneteit. Leírják, hogy a legtöbb népszerű szobanövénynél az alsó levelek sárgulása, majd barnulása például túlöntözésre utaló jel, súlyosabb esetben erős levélhullással is reagálhat a növény.

De vannak olyan növényeink is, amelyek a hajtás csúcsán jelzik a bajt: például a felfelé növekvő szárú pöttyös begóniák, amelyek felül feketednek ilyenkor, míg az olyan levélbegóniák, mint a királybegónia, foltokban történő levélszáradással jelez.

A szobafikusz túlöntözés esetén viszonylag gyorsan, akár 2-3 nap alatt lesárgítja, majd eldobja alsó leveleit. Az alokáziák leveleik őszi színekbe (sárga, barna, piros) öltöztetésével küldenek segélykiáltást, a viaszvirágok hirtelen sárguló-feketedő, majd lehulló levéllel. A zöldike szintén felülről feketedik, a Calathea sárgul-szárad, a Zamia és a rákvirágfélék szintén, anyósnyelvek ezt még a tő felől induló levélrohasztással dobják fel.

„Amit fontos érteni: a növényeknek fényre, szén-dioxidra, vízre, és tápanyagokra van szükségük a fejlődéshez.

Természetes élőhelyükön ezeknek a tényezőknek az arányait a természet törvényei szépen harmóniában tartják: nap süt, szél fúj, eső esik, és így tovább. A lakásokba behozott növényeknél viszont ezt a harmóniát nekünk kell megteremtenünk.

A lényeg: ha kevesebb fény jut a növénynek, akkor kevesebből tud „főzni”, azaz fotoszintetizálni, és ehhez a folyamathoz sokkal kevesebb vízre lesz szüksége.

Illetve van még egy nagyon fontos tényező, amely a dzsungelben szintén nem probléma, nekünk viszont gondolnunk rá: a szellőzésre, éspedig a talaj szellőzésére. Ugyanis a növény gyökereinek ugyanúgy szüksége van némi friss levegőre, mint bármely más élőlénynek. A fentiekből következik, hogy a túlöntözés valójában nem más, mint a növénynek biztosított fénymennyiség, vízmennyiség és szellőzés nem megfelelő aránya, illetve az ezek miatt kialakult (részleges, vagy teljes) gyökérrothadás.”

Előzzük meg a bajt

A túlöntözés megelőzésére több módszer is van: több fény, kevesebb víz, jobb földkeverék. Ezek közül a fényt tudjuk legkevésbé szabályozni, hacsak nem pótmegvilágítással.

A vízzel kapcsolatban általános szabályként érdemes „a kevesebb több” elvet követni, azaz inkább öntözzünk gyakrabban kisebb mennyiséggel, mint ritkán nagyobb mennyiséggel.

Nem feltétlenül jó módszer, ha a héten kinevezünk egy öntözési napot, mert az nem túl rugalmas. A kellő tapasztalat megszerzéséig a legjobb a jó öreg ujjbedugós módszert követni: az ember bedugja egy ujját a földbe az ujja teljes hosszában, és csak akkor öntöz, ha végig szárazat tapint. Ha soha nem jön el ez a pont, akkor valószínűleg túl víztartó a közeg! Általában érdemes olyan közegben tartani a növényeinket, amelyben még télen is elhasználják a kapott vizet kb. 7-10 nap alatt. Hogy mennyit öntsünk egyszerre, az cserépmérettől, ültetőközegtől függ, de érdemes arra törekedni, hogy a teljes földlabda átnedvesedjen (ebben nagy segítség egyébként az átlátszó műanyagcserép), az alul kifolyt felesleges vizet pedig öntsük le, ne álljon benne a növény, írja a Tropical Home.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: