Legalábbis ha továbbra is szeretnénk élvezni a csokoládét, jó lenne, ha képesek lennénk rajongani a szúnyogokért is.

A méhek a legismertebb beporzók, de még ők sem tudnak mindent egyedül elintézni. A kakaó ezért úgy okoskodott, hogy ő inkább a kevésbé elfoglalt, icipici szúnyogokkal szövetkezik. Ami korábban kiválóan is működött. Jelenleg viszont már csak remélhetjük, hogy ez a kapcsolat kiállja az idők próbáját és életképes marad a jövőben is.

A kakaó múltja a párás őserdő homályába vész

Kevés pontos információnk van róla. Lehet, hogy tényleg az istenek kertjéből pottyant volna le hozzánk? Szinte rá is tapintottunk a lényegre, ugyanis az azték és maja indiánok úgy tartották, hogy a kakaófát a holdisten ajándékozta a földnek. Linné a névalkotáskor kapva kapott a lehetőségen és isteni eledelnek, azaz theobromának nevezte. Magjai az európaiaknak először inkább csak kuriózumnak számítottak, mint ínyencségnek. Vélhetően az indiánok sem az élvezetet keresték benne, mivel az első kakaós ital nem volt annyira szívderítő, mint a mostani változatok, csak porrá őrölt magokat, némi kukoricalisztet és vizet tartalmazott.

Van, amikor a hős történetesen éppen egy törpe

Apró és rafinált virágai a terebélyes, gazdagon elágazó fácska törzsén és vaskosabb ágain jelennek meg. És kik jönnek éppen látogatóba hozzájuk? Pár milliméteres törpeszúnyogok, a Forcipomyia nemzetség egyes fajai. Ezek a kis lények egyáltalán nem feleslegesek vagy haszontalanok. Éppen ellenkezőleg több mint száz termesztett növény beporzásában vesznek részt, mint például a mangó, alma, körte, sárga- és őszibarack, cseresznye, szilva, szeder, málna, szamóca, paprika, sárgarépa. És természetesen a kakaót is jórészt nekik köszönhetjük. A rovarok közül azon kevesek egyike, akik elég picikék ahhoz, hogy meg tudják közelíteni a virág belsejében levő portokokat és eléggé elszántak, hogy beporozzák a kakaót. Persze ez utóbbit tudtukon kívül teszik.

Kissé komplikált kapcsolat

Legfőbb ellenérzésünk a szúnyogokkal szemben azzal magyarázható, hogy piszkosul fájdalmas a csípésük, de mit lehet tenni, ha a nősténynek szüksége van pár csepp vérre a szaporodáshoz. Ezért sajnos a törpeszúnyogok sem dicsekedhetnek hatalmas rajongótáborral, habár a csokoládé szerelmesei talán lassan megenyhülnek irányukban. Különösen miután megtudják, hogy ezek a pirinyó kétszárnyúak kénytelenek egy másik fáig elcipelni a pollenszemcséket, mivel ugyanazon fa egyik virágának virágpora alkalmatlan egy másik virág beporzására. Megteszik, ami tőlük telik, de könnyen belátható, hogy nem járnak mindig sikerrel. És mivel a virágok csupán 1-2 napig állnak rendelkezésükre, teljesítményük ekkor emelkedik csak igazán a hősiesség magaslatára. Gombostűfejnyi barátainknak tehát egyáltalán nincs könnyű dolguk. És úgy tűnik, hamarosan még nehezebb feltételek mellett kell majd boldogulniuk.

Egyre nehezebb a szúnyogok élete

Ugyanis minél nagyobb a kereslet a kakaó iránt a törpeszúnyog fennmaradása annál nehezebben megoldható. Együttélésük természetes körülmények között mégha nem is a leghatékonyabb, de mégiscsak működőképes. Azonban a szúnyogocska -mily meglepő- éppen ugyanazokat az életkörülményeket szereti, mint a kakaófa: árnyékot, párás levegőt és bomló avarréteget. És itt a bökkenő, az ültetvényeket nyílt terepre helyezik, márpedig az erős napsütést a kakaó sem szereti, és a szúnyogocskát sem teszi boldoggá. Arról nem is beszélve, hogy szintén a kereslet növekedése miatt, pusztítják az őserdő magasabb fáit, hogy több helyet biztosítsanak a kakaófának. A kis pollinátoroknak egyre csökken az élőhelyük, és hiába hoznak létre újabb és újabb ültetvényeket, ha azokat tűző napra teszik, nem fognak ott szaporodni. Az ültetvények már csak azért sem mondhatók sikeresnek, mert legjobb esetben is csak 3 termés fejlődik 1000 virágból. Így egy kakaófa egész élete során -ami 25 év- jó, ha 5 kg csokoládéhoz elegendő kakaóbabot képes megteremni.