0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 12.

Most szaporíthatjuk az évelőket

A gyógy- és fűszernövények között sok évelő, lágyszárú faj van, amelyek idővel túlnövik a helyüket, de ha ez nem is következik be, 4-5 évente akkor is érdemes megifjítani a töveket. A tőosztással történő szaporítással egy időben ezt is elvégezhetjük.
Szurokfű

Az évelő növények növekedésére jellemző, hogy többnyire jól szaporodnak maguktól vegetatív úton is: a növénycsoport egyre nagyobb lesz, ám erőnléte idővel romolhat, kinézete az évek során veszít a korábbi szépségéből. A csoport közepe gyakran kiszárad, egyes részein a növények kiemelkednek a talajból, maga a növénycsoport kisebb leveleket hoz, gyérebben virágzik. Mindez arra vezethető vissza, hogy

az elszaporodó növény példányai versenyeznek egymással az egyre kisebb élettér miatt.

Talajuntság is bekövetkezhet, hiszen ha évekig ugyanott van egy növény, és példányainak száma egyre nő, akkor a talajból elég egyoldalúan vonja ki a tápanyagokat. Éppen ezért fontos, hogy az évelőket 3-5 évente szedjük ki, ültessük át őket és a növénycsoportokat is ritkítsuk meg eközben, például tőosztással. Így szaporíthatjuk is a növényt, és a megmaradó kisebb tő jobban fejlődik majd a továbbiakban.

A tőosztás igen egyszerű és könnyen sikerre vihető szaporítási és növényifjítási mód. Ősszel és tavasszal is végezhető.
Dupla haszon a tőosztás, mert az idős növény is megújul

Ha a tövet úgy tudjuk megosztani, hogy minden részén teljes értékű gyökér maradjon, akkor az ősz is tökéletes időszak erre. Amennyiben a szétosztott növénynek még jócskán regenerálnia kell a gyökérzetét, akkor inkább tavasszal bolygassuk. A legtöbbször akkor kerül sor a tőosztásra, amikor a növény már igen nagy, így az esetek többségében bőven elég gyökérrel rendelkeznek a megosztott tövek, és nem kell tavaszig várni vele.

A tavaszi tőosztás mellett még annyi szól, hogy nincsenek levelek a növényen, ezért könnyebb a munkafolyamat.

Ősszel viszont a levelek jól jelzik, hogy mennyire volt sikeres a tőosztás, hiszen ha alig lankadnak az átültetés után, az jelzi, hogy sikeres volt a munkánk.

Ássuk körbe a növényt, fordítsuk ki a földből úgy, hogy próbáljuk a lehető legnagyobb földlabdával kiemelni. Ha egyből el tudjuk ültetni, akkor vágjuk akkora darabokra, hogy mindegyik teljes értékű növény maradjon és ültessük el. Ha erre nincs mód azonnal, akkor tegyük egy vödör vízbe, tartsuk árnyékban és csak közvetlenül az ültetés előtt daraboljuk fel a tövet.

Ahhoz, hogy a tőosztás mellett az ifjítás is sikeres legyen, a növényt mindenképp vigyük új helyre, lehetőleg pihent talajba.

Nagyobb gödröt ássunk annál, mint amibe éppen csak belefér a gyökér, mert sokkal jobban fejlődik majd akkor, ha fellazított talajba kerül. Az új helyen a talajt töltsük föl tápanyagokkal, érett komposzttal, friss földdel, hiszen jó esetben itt is évekig él majd a növény.

A legkedveltebb gyógy- és fűszernövények többsége lágy szárú évelő, tehát időnként felmerül az ifjítás és tőosztás szükségessége.

A mentafélék, annak ellenére, hogy évelők, mindig az első évben érzik magukat legjobban a helyükön, a második évben már csökken a növekedési intenzitásuk, a harmadik évben pedig igencsak látszik, hogy átköltöztetésre és ritkításra várnak.

Talán a gyógynövények közül ez a csoport az, amit a leggyakrabban „át kell mozgatni”.

Ám előnyük, hogy szinte kiirthatatlanok, nem lehet elrontani a tőosztásukat, sőt üzemi szaporítások során a föld alatt vagy fölött kúszó hajtásaikból szednek föl, és ezeket ültetik egy kialakított árokba, majd befedik földdel. A menták hajtása szinte bárhol képes gyökeret ereszteni, ilyen módon nagyon hamar lehet egész nagy területet beültetni vele.

A menták rövid ideig érzik jól magukat egy helyen, viszont könnyen gyökeresednek

Az ellenpélda talán a lestyán, ami egészen sok ideig a helyén maradhat anélkül, hogy látványosan romlana a növény kondíciója.

A lestyán sokáig maradhat egy helyen
A kakukkfüvekre is jellemző, hogy ha jól érzik magukat, könnyen elszaporodnak.

Esetükben a tőosztás mellett még megoldás lehet, hogy földet teszünk az elöregedő tövek felkopaszodott részei közé, így tápanyaghoz is jut a növény, a felkupacolt föld alá kerülnek a levéltelen részek, amelyeken gyökereket hajthat, ezzel pedig új erőre kaphat a tő.

Az ürömfélék jellemzően nem romlanak le, ha sokáig egy helyben tartjuk őket, hanem maguktól elköltöznek. Ezek többsége igen invazívan képes terjedni, és ahol a talaj már nem megfelelő számára, ott a következő évben nem hajt ki, helyette 1-2 méterrel arrább tűnik föl.

A szurokfű magról is szaporodik, elveti magát, így az eredeti tő közelében gyakran bukkannak föl fiatalabb növények, de az idősebb tövet is oszthatjuk, átültethetjük, így fiatalíthatjuk.

E növény esetében is látványos, hogy a fiatalabb tövek mennyivel több levelet hoznak, tehát annak szárítása esetén sokkal jobb a kihozatal.

A citromfű is meghálálja, ha 4-5 évente új helyre telepítjük.

Ilyenkor a friss föld mellett az is szempont, hogy a tőosztás során a gyökerek némiképp sérülnek, ám ennek előnye is van. Olyan ez, mint a gyökérmetszés, a gyökérsérülés újabb gyökerek képződésére serkenti a növényt, melyek sokkal hatékonyabban működnek, mint az idősebbek. Ezért is látványos, amikor egy tőosztott növény ahelyett, hogy a bolygatás miatt megtorpanna, sokkal intenzívebb fejlődést produkál.

Nagyra nő a citromfű, négy-öt évente ifjítsuk meg a tövet
Bár főként zöldség, de nagy inulintartalma miatt a cukorbetegek számára gyógynövényként is beválik a csicsóka.

Nagy előnye, hogy nem kell ősszel felszedni (sőt nem is szabad, mert nagyon hamar elveszti víztartalmát és megpuhul), hanem egész télen szedhetők a gumók a tövek alól. Esetében is látványos, hogy ha sok évig egy helyen van, akkor úgy besűrűsödnek a tövek, hogy már csak a helyhiány miatt is évről évre egyre kisebb gumókat találunk alatta.

A csicsóka úgy elsűrűsödhet, hogy egyre kisebb gumókat nevel

Mindebből látható, hogy ha egy évelő lágy szárú növényünk elkezd hanyatlani, és ezt láthatóan nem kártevő, vagy kórokozó idézi elő, akkor

kézenfekvő megoldás a problémára a tőosztás, és a tő új helyre ültetése.
Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: