Feldolgozás
A kizsigerelt test sorsáról az elejtő dönt. (A belsőség: szív, máj, tüdő, azaz a vadászrész minden esetben az elejtőt illeti, amiről, ha szeretne, lemondhat.) Amennyiben az elejtő nem szeretné a húst hazavinni, a vadászatra jogosult, azaz a vadásztársaság hűtőházába kell szállítani a vadat – ezt általában a terület hivatásos vadásza intézi. A társaság hűtőházában összegyűlt testeket a vadhúsfelvásárló időszakosan felvásárolja a vadászatra jogosultaktól, ahonnét a vadfeldolgozó üzemekbe kerül. Az üzemben a vadhús zömét feldolgozzák, általában kisebb hányada szőrben-bőrben exportra kerül Nyugat-Európába, tovább-feldolgozásra. (Ez az igény elsősorban azokban az országokban keletkezik, ahol alacsony a lőtt vad mennyisége, ellenben nagy kapacitású, korszerű feldolgozó üzemekkel rendelkeznek – ellentétben hazánkkal, amely vadban gazdag, ám a vadfeldolgozó technológia területén szegény ország vagyunk.)
A feldolgozótérben a vadtestet a hentesek nagyobb darabokra vágják, majd jön a csontozás, porciózás, végül pedig a rendelésnek megfelelően a csomagolás. A csomagolás típusa változhat: a fekete, úgynevezett skin tálcás termékeket előhűtötten tárolják a kiskereskedelembe szállításig, a csak vákuumfóliás termékek pedig az előhűtés előtt a sokkoló fagyasztóba (-38 Celsius-fok) kerülnek.
Viszont, abban az esetben, ha az elejtő haza szeretné vinni a maga által terítékre hozott vadat, azt a vadhús kilónkénti megvásárlásával megteheti. A testet szőrben-bőrben hazaszállítja, majd otthon kezdődik a móka, igazából ugyanaz a folyamat, mint a vadfeldolgozóban, csak kicsiben: a vad nyúzása, a hús porciózása, csomagolás, hűtés.
Vadétel az asztalon
Az éves vadhúsfogyasztás hazánkban jócskán elmarad a többi uniós tagországtól. Pedig a történelmi időket visszaidézve, Magyarország mindig is vadásznagyhatalom volt Európában (most is az), a Kárpát-medencében élő vadállomány kiváló minőségének köszönhetően. Annak ellenére, hogy „itt van a szánkban” a vadhús, mégsem esszük. Egy felmérés alapján ennek három oka van: a vadhús nehezen beszerezhető, és csak bizonyos vadfaj kapható az üzletekben – bár az utóbbi években e tekintetben jócskán történt javulás. Másfelől a vadhús prémium kategóriába tartozó alapanyagnak minősül nemcsak a köztudatban, hanem a piacon is, emiatt az ára az átlag magyar pénztárcának meglehetősen drága. Harmadsoron sokan nem tudják, hogyan álljanak neki a vadhús elkészítésének; ismeretlen alapanyagaként tekintenek rá (egyebek mellett az előbb felsorolt két okból adódóan is), és nem szeretnének egy ilyen drága terméket (érthető módon) tönkretenni a főzés-sütés során. A kedves Olvasó megnyugtatására mondom, nem nagy ördöngösség a vadhúsfőzés, ugyanúgy kell „bánni” vele, mint bármilyen hússal, a titok a sok zsiradékban van (száraz hús lévén ne száradjon ki), és több ideig is kell sütni/főzni.
Érdemes lenne a vadhúst előtérbe helyezni, ugyanis nemcsak fehérjében és omega3-zsírsavakban gazdag, de ha követjük a ma dívó étkezési trendeket, a csirkéhez hasonlóan egyáltalán nem hizlal. Elkészítése pedig egy közepesen felszerelt otthoni konyhában is könnyen megvalósítható.
