Ezt húzza alá, hogy tavaly még a saját szükségleteinkre sem volt elég a megtermelt kukorica mennyisége. Mindent az aszályra fogtunk, pedig ehhez az elhibázott művelés is hozzájárult.
Mint mondta, harminc éve kutatja a hazai talajhasználatot, ez alapján figyelmeztet: az időnk elfogyott.
A csapadékot meg kell őrizni a talajban, de a jelenlegi mezőgazdasági technológiával a fele veszendőbe megy.
A nedvességet akkor kell megőrizni, amikor van, mert jövőre lehet, hogy ismét jön a szárazság. Ezért olyan szomorú látvány, amikor az Alföldön mindenfelé szántanak. Nem önmagában a szántással van a probléma, hanem azzal, amikor rossz időpontban, rosszul és a termesztési rendszerbe nem illeszkedően végzik. Ez vezet oda, hogy drasztikus beavatkozásokra lehet szükség. Nemcsak a vízmegtartás érdekében, hanem amiatt is, hogy a rosszul és gyakran végzett szántás a belvizek kialakulásához is hozzájárul a kialakuló tömör záróréteg miatt.
A szakember szerint a szántás csökkentésére, sőt kivezetésére lehet szükség a hazai talajok termőképességének megőrzése érdekében, a nyári szántást pedig meg kellene tiltani, különben néhány év alatt le fogjuk nullázni a termőföldjeink fizikai, biológiai és kémiai állagát.
Ha pedig ez történik, alkalmatlanok lesznek arra, hogy védekezzünk az aszály és a kedvezőtlen időjárás ellen.
Annak ellenére, hogy már a 20-as években elkezdődtek azok a hazai kutatások, amelyek bizonyították, hogy talajközpontú szemlélettel megőrizhető, sőt, növelhető a szervesanyag-tartalom és a vízmegtartó képesség, érdemi változás nem történt a művelésben. Pedig az öntözésfejlesztésnek sem az öntözőgépek beszerzésével kellene kezdődnie, hanem a csapadék talajban tartásával.
A rektor ugyanakkor hisz abban, hogy az új szakemberek megjelenése, a mezőgazdasági generációváltás hatalmas lökést adhat a változásnak. Amire óriási szükség is van, hiszen mint mondta:
