A híres mongol uralkodó, Dzsingisz kán igen brutális hódításairól vált híressé, amelynek eredményeként  a mongolok egészen a Kárpát-medencéig jutottak.

Kutatók nemrégiben arra vállalkoztak, hogy megállapítsák, vajon a híres és hírhedt uralkodó idején, vagyis a 12. és 13. század fordulóján elpusztított emberek tömegei befolyásolták-e a Föld éghajlatát.

Annak megállapítására, hogy milyen következményekkel járhattak az irtó háborúk, a kutatók az Antarktiszról származó jégmagok elemzését végezték el.

Emellett a kutatók egy második csökkenést is észleltek. Ezt 1560 és 1680 közötti időszakra tehető, és ebben az esetben két esemény is előidézhette ezt a helyzetet: az amerikai kontinens meghódítása és a Ming-dinasztia bukása Kínában.

A kutatócsoport tagjai által felállított egyik elmélet szerint a sok ember hirtelen halála az erdőirtás és egyéb káros emberi tevékenység csökkenéséhez vezetett. Ez pedig jótékonyan hat a légkörbe jutó szén-dioxid-kibocsátás csökkenésére.

Az évszázadok mezőgazdasági térképei és demográfiai statisztikák alapján végzett modellezéssel a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a négy említett esemény közül a mongol invázió volt az, amely a legnagyobb hatással volt a szén-dioxid-kibocsátásra, amely a 12. század végén és a 13. század elején kezdődött, és körülbelül 1380-ig tartott.

Az összegyűjtött adatok további elemzése azt mutatta, hogy a mongol invázió, azaz a háborúkhoz kapcsolódó kibocsátáscsökkenés és a világ más részein bekövetkezett növekedés között egyensúlyt lehetett elérni.