A gazdák elkeseredettségét csak fokozza, hogy az idei termés igencsak gyengére sikeredett, és számos termőtájon a minőséggel is baj van. Magyarázható mindez néhány új, igencsak agresszív kártevő és kórokozó megjelenésével.

Ha egy-két évtizeddel ezelőtt vidékünkön egy laikust arról faggatunk, hogy melyik az a haszonnövény, amelyik a legkisebb ráfordítással a legtöbb bevételt adja, a legtöbben kapásból a diót nevezték volna meg. Nem véletlen, hisz a nagyapa által fél évszázaddal ezelőtt a kert végébe elültetett, azóta terebélyessé nőtt diófa minden évben ontotta a termést. Emellett néhány beteg ág levágásán és az ősszel lehullott levelek összegereblyézésén kívül gyakorlatilag más gondozást nem igényelt. Viszont a felszedett és megpucolt dióból kapott pénz szinte teljesen fedezte a karácsonyi ünnepi asztal költségeit és az ajándékok árát.
Nem véletlen, hogy néhány évvel ezelőtt a mezőgazdasági pályázók egy része még több dióültetvény telepítésében gondolkodott. Ám sajnálatos módon, ami akkor elültetésre került, annak egy részét egy idő óta a sorsukra hagyták.
– Vidékünkön a dió nagyon hosszú időn át a jól jövedelmező, perspektivikus kultúrák közé tartozott. A dióbél rekordmagas áron kelt el a mögöttünk hagyott évtizedben. Ez a felívelő korszak egészen 2019-ig, a pandémiáig tartott. Sokan telepítettek diófákat, kihasználva többek között az Egán Ede Gazdaságélénkítő Programban rejlő lehetőségeket. De míg a zöldségtermesztés különböző ágazataiban, vagy akár a szántóföldi növénytermesztésben egy másik kultúrára való átállás viszonylag gyorsan megoldható, addig a gyümölcstermesztésben ez hosszú időbe telik és rengeteg költséggel jár.
Szomorú, de ki kell mondani, hogy megyénkben az utóbbi hét-nyolc évben telepített több, mint kétszáz hektár dióültetvényből alig-alig lehet találni olyat, amelyik ma is rendszeres művelés alatt áll. Ennek számos oka van, a rossz fajtaválasztástól kezdve egészen a világjárvány idején fellépő piaci válságig. Tovább súlyosbította a helyzetet a háború következtében fellépő munkaerőhiány és a termelési költségek drasztikus növekedése. Összességében elmondható, hogy megyénkben a diótermelés és -kereskedelem az elmúlt három év alatt több, mint a felére csökkent.
A termelők arra panaszkodnak, hogy egyes körzetekben az egyedül álló fák és az új telepítések is betegségektől szenvednek.

– Való igaz, hogy a negatív gazdasági és politikai folyamatok mellett a sikeres diótermesztést több növényegészségügyi probléma is nehezíti. Amikor közel egy évtizeddel ezelőtt a dióültetvények intenzív telepítése elindult Kárpátalján, még alig lehetett találkozni kártevővel. Ez mára jelentősen megváltozott!
A feromoncsapdázás jóval hatásosabb lehet, de csak ültetvények esetében működik megfelelő módon, házi kertben egy-egy fa esetében már nem. A másik végzetesnek tűnő probléma a baktériumos fertőzések egyre agresszívabb jelenléte. Vidékünkön az elmúlt évben is súlyos problémát okozott a Xanthomonas baktériumos fertőzés, az érintett a fák gyorsan ledobják lombozatukat, a dióbél fekete lesz.
Ismerjük el, eddig keveset törődtünk a fajtákkal, bár az is tény, hogy a „tökös dió” már nagyszüleink korában is nagy elismerésnek örvendett és sokan próbálták szaporítani.
– Itt jegyezném meg, hogy a fajtaválasztás és a termőtáj igen fontos szempont, mert vannak olyan behozott ipari – olasz, spanyol, török, amerikai – fajták, melyek nem felelnek meg vidékünk adottságainak: szép nagy fává tudnak terebélyesedni, de termést alig hoznak. Ennek oka a fagyérzékenység, a beporzás, illetve a terméskötődés problémái, valamint a helyi kártevőkkel és kórokozókkal szembeni teljes védtelenség.
Ilyen például a Milotai. Nem utolsó szempont, hogy ellenálló fajta, nemcsak a betegségekkel szemben, de a szélsőséges időjárás sem viseli meg.

Akinek van egy-két hatalmasra nőtt diófája, a következő években hogyan kell azt gondoznia? Feltétlenül szükséges permetezni, vagy van más megoldás is?
– Abban az esetben, ha házikertben van a diófa és mindenképpen termést akarunk, feltétlenül gondozni szükséges a fákat, nem csak metszeni – az idősebb ágakat ritkítani, a száraz, beteg vesszőket eltávolítani –, emellett még permeteznünk is szükséges.
Lehetséges, hogy a jelenlegi helyzetben az a legbölcsebb, ha nem telepítünk több diófát? Bár valószínűleg nem szívesen mondunk le erről a kedvelt gyümölcsről, amely egyben több hagyományos ételünk, süteményünk meghatározó összetevője.
– Szerintem sok bölcsességet tartalmaz az a Luther Mártonnak tulajdonított idézet, hogy
Nem lehetünk biztosak benne, mit hoz a jövő, és az sem egyértelmű, mi lesz a közeljövőben értékes, és mi fog elértéktelenedni. A házikertekben mindenképpen ajánlott egy-két diófa. A már meglévő ültetvényeket semmiféleképpen nem érdemes magára hagyni, különösen akkor nem, ha jó fajtát sikerült beszereznünk. Az új ültetvény telepítése viszont már nagyon erősen meggondolandó, mivel a piaci viszonyok kiszámíthatatlanok, a háború okán pedig a helyzet továbbra is erősen bizonytalan. Várjuk meg, míg végre béke lesz!
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar![]() |