0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 2.

Cukorgyári szappanopera Romániában

A cukorgyárak romániai helyzete híven tükrözi a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetét az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott országokban.
Illusztráció

A cukorgyárak romániai helyzete híven tükrözi a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetét az Európai Unióhoz 2004 óta csatlakozott országokban. A támogatási rendszerrel és a magánosítással olyan ágazatokat sorvasztottak el és építettek le, amiknek évtizedes hagyománya volt, hiszen a termesztés és a feldolgozás szorosan kötődött egy-egy régió földrajzi-éghajlati körülményeihez. Az egyik ilyen ágazat a cukorrépa-termesztés és -feldolgozás, ami Romániában nagyrészt Erdélyhez és a Kárpátok dombvidékeihez kötődött.

Az 1989-es forradalom idején 33 cukorgyár működött az országban, ma három – időnként.

A marosludasit hosszas huzavona után sikerült újraindítani, története igazi szappanopera lehetne.

Az erdélyi gyárak nagy része még az 1800-as évek végén épült, az Osztrák–Magyar Monarchiában, amikor az ország iparosodásának hajnalán a vezetők felismerték a lehetőséget, amit a cukorrépa viszonylag egyszerű termesztése kínál, és azt is, hogy a városok növekedésével egyre nagyobb igény lesz az élelmiszeripari alapanyagokra, lisztre, olajra és cukorra.

A marosvásárhelyi cukorgyárat 1894. október 20-án indítják be, 1897-ben már fogyasztásra alkalmas cukrot készítenek. A rendszerváltásig folyamatosan felújítják, karbantartják, aztán az 1990-es évek derekáig áll. 1997-ben a francia Société des Sucreries du Marquenterre tulajdonába kerül, de a hangzatos ígéretek ellenére csalárd privatizáció

A marosludasi cukorgyár főbejárata

prédája lett a vállalat.

 

A francia vállalkozók valódi célja a marosludasi gyáruknak konkurenciát jelentő, elöregedett gyár kiszipolyozása és tönkretétele volt.

Tíz évvel később a vásárlási ár tízszereséért, 15 millió euróért értékesítették a 25 hektáros területet, ami egy Litvániában bejegyzett, nulla forgótőkével rendelkező cég „segédletével” Románia egyik legnagyobb ingatlanbefektetőjéhez került.

Jelenleg mintegy 3 ezer lakásos tömbháznegyedet építenek a helyén. A francia cég a feldarabolt gyárat ócskavasként értékesítette, és állítólag már az fedezte a beruházás értékét.

Az indok, amivel a legtöbb cukorgyárat bezárták, az volt, hogy elavult a technológiájuk, amivel nem lehet olyan áron cukrot előállítani, amivel állták volna a versenyt akár belpiacon, akár a külpiacokon. Ezzel a „kifogással” fokozatosan bezárták az országban szinte az összes cukorgyárat.

A nagyváradi Gyémánt gyár kapujára 2018-ban tettek lakatot. A veszteséget azzal is magyarázták, hogy a Coca Cola központot nyitott Bulgáriában, ami elszippantotta a szakképzett munkaerőt. A bezárás előtt nem sokkal, 2016-ra mintegy 30 millió lejes veszteséget halmozott fel a gyár, ezért német tulajdonosa, a Pfeifer & Langen, amely a privatizálás idején megszerezte az üzemet, a bezárása mellett döntött.

Ezzel már csak három üzem maradt talpon: Brassó megyében a botfalusi, Marosban a marosludasi és a Neamt megyei románvásári.

Az 1889-ben létrehozott botfalusi cukorgyár mellett cukorrépa-ter­mesztési kísérleti állomás is működött. Ez a cukorgyár 2021-re olyan adósságot halmozott fel, hogy gyakorlatilag felszámolták, és az értéktelenné vált üzemet a marosludasi átvételében is szerepet játszó cég vásárolta meg.

A helyzet furcsasága, hogy egykori igazgatója szerint az 1990-es években még mintegy évi 2 millió dollárt termelt a gyár, és a privatizálást követően kezdett fokozatosan csökkenni a bevétele, mígnem csődbe jutott.

A szabadpiac átka

A románvásári üzemet akkoriban vette át az osztrák Agrana, és kisebb-nagyobb megszakítással a mai napig működteti.

A marosvásárhelyi cukorgyárat tönkretevő francia cégtől 2021-ben vásárolta meg a marosludasi cukorgyárat egy másik francia, a Tereos, amely világszinten a cukorrépa- és cukornádfeldolgozás és a cukorforgalmazás élvonalába tartozik.

A ludasi cukorgyár 2010-ben gyakorlatilag fizetésképtelenné vált, 2018-ban csődöt jelentett. Úgy tartották életben 2021-ig, hogy a csomagolórészlegében nagy tételben behozott külföldi cukrot csomagoltak kilós kiszerelésűre. Az orosz–ukrán háború kezdete óta nagyrészt itt zacskózták a romániai piacra az olcsón behozott terméket.

A romániai cukorgyárak csődjét a technikai elavulás mellett azzal is magyarázzák a szakértők, hogy az olcsón, Brazíliából és Kubából és más európai országokból nagy mennyiségben behozott – cukornádból – előállított és piacra dobott cukor okozta.

Annak ellenére, hogy a rendszerváltást követően az 1990-es években az országban még 33 cukorgyár működött, a statisztikai hivatal adatai szerint mégis 300 ezer tonna cukrot hoztak be. Amint megszűntek a gyárak, fokozatosan nőtt a behozatal, és 2000-re elérte a 0,5 millió tonnát (300 ezer tonna Brazíliából, 100 ezer tonna Kubából). 2021-ben 430 ezer tonnára csökkent a behozatal, de már nemcsak a két tengerentúli országból, hanem Németországból, Ausztriából és Lengyelországból is pótolták.

A botfalusi gyár egykori igazgatója, Mircea Gherghe szakértőként sem tudja, hogy lehet, hogy az ország egyik legjobb cukorrépa-termesztő vidékéről behozott 100 kg cukorrépából 14,5-16 kg cukrot előállító gyár hogyan mehetett csődbe, amikor az országos átlag alig érte el a 10,5 kilogrammot.

Az üzemet megvették volna a privatizációkor az alkalmazottai és a környékbeli cukorrépa-termesztők, de az igazgató szerint „nem engedték a volt pártaktivisták”. Így 1998-ban olyan tulajdonos kezébe került a gyár, akit azóta a privatizálás miatt gazdasági bűncselekményért elítéltek. Csakhogy így már nem úszta meg a csődöt a cég.

Hasonló helyzetbe került a marosludasi cukorgyár is. Alig egy évvel azután, hogy 2022. januárjában megvásárolta a gyárat, a franciaországi Tereos TTD-cégcsoport bejelentette, hogy bezárják, azzal az indokkal, hogy 2013 óta veszteséges. Bár 2020-ban 158,8 millió lej volt az üzleti forgalma, 25,6 millió lej veszteséget jelentettek, amellett közel 7 millió lej adósságot, köztartozást halmoztak fel.

A cég adatai szerint a ludasi gyár napi 500 tonna fehér cukrot, a 2014-ben épített részlegen pedig még 514 tonnát állíthatott elő finomítással nyerscukorból. Ez évi 63-65 ezer tonnás termelést jelentett.

A cukor 85-90 százalékát cukorrépából, a többit importált nyerscukorból finomították. A répát mintegy 300-350 környékbeli gazda szállította be, hozzávetőleg 7 ezer hektárról.

A gazdák jogosan elégedetlenkedtek emiatt, ugyanis területeiket az előző évben bevetették és felvásárló nélkül maradtak. Ráadásul akkor hektáronként mintegy 850 euró támogatást is felvettek. A franciák 250 millió eurót kértek a gyárért.

Bejan Gheorghe, a romániai cukorgyárak munkáltatói szövetségének ügyvezetője elismerte, hogy Romániában egyre kisebb területen termesztenek cukorrépát. Akkor naponta 4 ezer tonnát, Európa más cukorgyáraiban akár napi 10-15 ezer tonnát is feldolgoztak.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Magazin ajánló: