0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 14.

Szüret utáni megfigyelések és kezelés

Minden termelési ciklus végén érdemes felidéznünk a vegetációs időszak eseményeit, hiszen az esetlegesen elkövetett hibákból sokat tanulhatunk, másrészt még hatékonyan támogathatjuk a következő évi növényvédelmünket egy fizikai-kémiai beavatkozással.

A kártevők, kórokozók tömeges felszaporodásában, súlyos mértékű károkozásában kiemelkedő szerepe van a környezeti tényezőknek, az ültetvényben, kiskertben alkalmazott agrotechnikai, fizikai növényvédelmi módszerek hatásainak és természetesen a kémiai növényvédelemnek.

Az elmélkedésnek most van ideje, amit akár egy szüret utáni ültetvényszemlével is összeköthetünk, tekintve, hogy számos kórokozó és kártevő károsításának nyomai ilyenkor is felfedezhetők. Mint tapasztaltuk, az elmúlt hónapok komoly kihívás elé állítottak bennünket növényvédelmi szempontból.

A csapadékosabb területeken súlyos peronoszpórajárvány alakult ki, ami már a virágzástól jelentősen megtizedelte a termést, később pedig a lombozat nagymértékű fertőződésével idő előtti lombhullást okozott, veszélyeztetve a vesszők beérését.

A szeptemberig kitartó esős periódus és az átlagosnál melegebb időjárás a kórokozó gyors fejlődését, valamint újabb és újabb fertőzések kialakulását tette lehetővé, ami megalapozta a gomba jövő évre való fennmaradását a lehullott, fertőzött lombon.

A peronoszpórához hasonló környezeti igényű feketerothadás szintén súlyos fürt- és levélfertőzést okozott a betegségre érzékeny fajtákban, minimális vagy nem megfelelően időzített növényvédelem mellett. A kórokozó a fertőzött növényi maradványokon, azaz a levélen, levélnyélen, fürtön, fürtkocsányon telel át, és ha ezeket érintetlenül az ültetvényben hagyjuk, jövőre már kora tavasszal súlyos lomb-, később fürtfertőzések alapjául szolgálhatnak.

Fomopsziszos vesszőelhalás tünete, a bőrszövetben fekete piknídiumokkal

A csapadékos évjáratok jellegzetes betegsége a fomopsziszos vesszőelhalás, levél- és hajtásfoltosság, ami az utóbbi években egyre gyakrabban figyelhető meg az ültetvényekben, házikertekben egyaránt. A kórokozó fertőzheti a szőlő valamennyi zöld növényi részét, a hajtástengelyt, fürtkocsányt, levelet, bogyót.

A betegség ilyenkor látható tünetei az egyéves vesszőkön és a csercsapokon láthatók: a kifehéredett, enyhén felhólyagosodott bőrszövetben fekete termőtestek (piknídiumok) jelennek meg. Áttelelést követően a kora tavaszi fertőzések elsősorban innen indulnak.
Fomopsziszos foltosság a hajtás alapi részén
Kevéssé jellegzetes a fomopsziszos levélfoltosság tünete

A botrítiszes fürtfertőzés a vékony héjú, tömött fürtű fajtákon volt számottevő, különösen mechanikai sérülés, szőlőmolyok, illetve darazsak kártétele nyomán. Összességében az idei év vámszedője nem a botrítisz volt, ennek ellenére az áttelelő fertőzőanyag mennyiségének csökkentése indokolt, különösen ha számításba vesszük, hogy a sok tápnövényű gomba spórája nemcsak az ültetvényből, hanem légáramlattal érkezve is fertőzhet.

Az érzékeny fajták fürtjein számottevő lisztharmatfertőzés is volt az idén.

Szerencsére a fürtfertőzések nem voltak általánosak, inkább lokális jellegűek, ezzel szemben a betegség lombon történő felszaporodása szinte mindenütt bekövetkezett a vegetációs idő végére. A csapadékhajlam csökkenésével (körülbelül szeptembertől) intenzíven képződtek, értek a lisztharmatos felületeken a termőtestek, lemosódásuk a tőketörzsre azonban ez idáig mérsékelt volt. Amennyiben novemberben esősre vált az időjárás, a még tőkén maradt fertőzött levelekről sok érett termőtest mosódhat le, megteremtve a sikeres áttelelés lehetőségét. A lombját vesztett ültetvényben a betegség ez évi fertőzésének nyomai a vesszőkön is megfigyelhetők.

Ezek a tünetek azonban csak a betegség jelenlétéről árulkodnak, mivel a gomba nem ezeken a foltokon, hanem a lemosódott termőtestekkel a tőketörzsön telel át.
Szőlőlisztharmat fertőzése következtében foltosodott vessző

A betegségek fellépésében, felszaporodásuk mértékében az idén nagyon nagy szerepe volt a fajtaérzékenységnek. A környezeti tényezők kedvezők voltak az érzékeny fajták fertőződéséhez, a fertőzőanyag felhalmozódása pedig nagymértékben növeli a fertőzési nyomást a következő évre. Ennek csökkentésére segítségünkre lehet az őszi lemosó permetezés, amivel ugyan az egész évben kialakult fertőzéseket, azok következményeit nem tudjuk semmissé tenni, de nagyban hozzájárulhatunk a jövő évi károk mérsékléséhez.

A lemosó permetezés alkalmazása a növényvédelmi technológiákban korántsem új keletű. Már 1780-ban alkalmazták ezt az eljárást elsősorban gyümölcsösökben az akkor hatásáról ismert mész, illetve konyhasó és vízüveg keverékével. A „téli permetezés” néven emlegetett növényvédelmi beavatkozás a mohák, zuzmók és gombák ellen nyújtott megoldást több-kevesebb sikerrel. Az 1800-as évek derekától az Amerikából Európába behurcolt betegségek (szőlőlisztharmat: 1845, szőlőperonoszpóra: 1878, feketerothadás: 1885) ellen újabb, hatékonyabb kezelések váltak szükségessé, így terjedt el a bordóilé-, réz-, kén- stb., tartalmú növényvédelmi célú vegyi anyagok használata.

A lemosó permetezés napjainkban is a védekezési technológiák szerves részét képezi, melyet részben az utóbbi évek nagyarányú növényvédőszer-hatóanyag kivonása, részben a hasznos élő szervezetek kímélése indokol.

Az őszi lemosó permetezést elsősorban a gombabetegségek ellen célszerű bevetni, ugyanis a rovar-, illetve atkakártevők már telelőre, nyugalomba vonultak, így azok száma jelenleg kevésbé gyéríthető. Az őszi lemosó permetezés alkalmazása a tavaszi (vagy másként tél végi) lemosó permetezéssel szemben kevésbé elterjedt, valószínűleg a költséghatékonyság optimalizálása érdekében. Használata ezért különösen javasolt a magas fertőzési nyomású években, amilyen az idei is volt.

A lemosó permetezésre használt készítmények számszerűsíthető hatékonysága kevésbé ismert, mert közvetlen hatásuk mérése szabadföldi körülmények között nagyon bonyolult feladat (pl. termőtestek pusztulásának mértéke). A rendelkezésre álló hatóanyagokkal ezért olyan kísérletet végeztünk, melynek során nem a közvetlen hatásukat értékeltük, hanem a jövő évi fertőzési viszonyokat, a betegségek fellépésének mértékét, gyakoriságát elemeztük. Eredményeink közül kiemelendő a kén+réz+olaj tartalmú kombináció hatékonysága (ősszel kijuttatva: 81,7%, tavasszal kijuttatva: 75,9%-os hatékonyság), mely őszi vagy tavaszi kijuttatással is jelentős mértékben csökkentette a lisztharmat-fertőzöttséget a következő évben.

Az őszi lemosó permetezést célszerű a lombhullás (körülbelül 50%-os) idejére időzíteni azért, hogy a leveleken felszaporodó kórokozók nagyobb eséllyel találkozzanak a permetlével.

A kijuttatáshoz szükséges vízmennyiség 800-1200 l/ha között ajánlott, amit motoros háti permetezővel alacsonyabb nyomástartományban tudunk kijuttatni. A permetezés idején a hőmérséklet ne süllyedjen 5 oC alá, fagyos nap előtt vagy után ne permetezzünk. A lemosó permetezésre a fenti betegségek ellen réz-, kén-, esetleg olajtartalmú készítmények javasoltak, vagy ezek gyári kombinációi.

Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: