0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 17.

A vadászat jövőjének megálmodásához ismerni kell a múltját

A kultúra az élet minden területén megmutatkozik, és rétegeket képez a társadalmon belül. Ilyen a vadászat is: mély gyökerekből táplálkozó hagyományai mellett kulturalitása a művészet megannyi ágában megmutatkozik.

Hagyományok ápolása nélkül a vadászat szimpla állományapasztás. Szerencsére elődeink lefektették azokat a kulturális alapokat, amelyek a puskás embert vadásszá teszik. Mindezekhez szorosan kötődik a művészet is, ennek egységessége alapján mondhatjuk, hogy létezik magyar vadászati kultúra. 

Bán Beatrix: Minden művészeti alkotásnak minden korban megvan a maga esszenciája

– A magyar vadászati kultúra története szorosan összefügg a magyarság történelmével. Gondoljunk csak, mondjuk, a népművészetünket is átható misztikus csodaszarvas legendájára! Ha ugrunk az időben, az Osztrák–Magyar Monarchia szintén hatással volt a vadászati kultúránkra. Számos szavunk, amely a vadásznyelvben ma is él, német eredetű, de szerencsére ezeknek a szavaknak több esetben sikerült találni és megőrizni a magyar megfelelőjét is. (Például az első agancsú bikát a német ’spíszer’-nek nevezi, ennek magyar megfelelője a ’csapos’. – a szerk.) Persze a vadásznyelv művelése mellett nem feledkezhetünk meg magáról a hagyományról sem. Itt napjainkra két vonalat lehet megkülönböztetni: a konzervatív tábort, mely továbbra is tartja az összes hagyományunkat (vadászkalap viselete, töretátadás, vadászavatás, hogy csak a legalapvetőbbeket említsük), illetve kialakulóban van egy új, modern irányvonal, ami a modern technikák vadászatban való alkalmazását részesíti előnyben, és ezt ötvözi a vadászati hagyományokkal. Ha egy ősi tevékenységbe befúrja magát a modern technológia és digitalizáció, az bizonyosan radikális változásokat idéz elő. Lehet, hogy ez a két irányvonal idővel összemosódik, de az mindenképpen igaz, hogy új fejezet körvonalazódik a vadászati kultúrában, amit modern vadászhagyományokként aposztrofálhatunk, bármennyire is paradox a kifejezés – mondta Bán Beatrix, a Vadászati Kulturális Egyesület alelnöke a Vadászúton-sorozat stúdióbeszélgetésében.

A vadászati kultúra másik aspektusa maga a művészet. Irodalom, képzőművészet, festészet, grafika a fotózással kiegészülve a vadászati alkotótevékenység sora. Ezekben a tevékenységi körökben kiváló művészek szereztek nevet, alkotásaik pedig mindmáig megőrizték őket az utókornak.

– Minden művészeti alkotásnak minden korban megvan a maga esszenciája. Ez a XXI. századra is igaz, ugyanis a művészetet a technológia nem tudja befolyásolni. Ez a kijelentés a filmkészítésre és a fotográfiára ugyan nem igaz, ettől függetlenül művészi értékük lebecsülhetetlen. A vadászati képzőművészet mindig is a realisztikus ábrázolásmódról szólt, az adott pillanat megörökítéséről. Ehhez a tehetségen túl kiváló anatómiai ismeretekre van szükség. Ugyanez igaz az irodalomra is. Egy történet leírásához a fantázia mellett szükség van olyan természeti ismeretekre, aminek köszönhetően a szöveg realisztikus és hiteles lesz. A vadászirodalom ugyanis nem rugaszkodhat el a természet valóságától, hiszen onnantól elválik a vadászirodalom műfajától. Széchenyi Zsigmondot például olyan kivételes tehetséggel áldotta meg a Jóisten, amilyen stílusban és öniróniával, fordulatos szóhasználattal kevés író rendelkezik. A táj- és képleírása, a történetmesélés kvintesszenciája ugyanúgy igaz Fekete Istvánra is, és a sort még persze lehetne folytatni.

Megszólaltattunk a témában néhány kortárs vadászművészt, hogy ők miként látják a vadászati kultúrát és művészeti águkat napjainkban a vadászat berkein belül.

Koncz Istvánnal A Mi Erdőnk 2021/1. számában készítettem interjút, amelyben egyebek mellett a vadászirodalomról is beszélgettünk.

Koncz István: Egy történetet ütköztetni, a dramaturgiai vonalat a kellő hatásokkal végigvezetni, a szavak, érzések finomságait érzékeltetni, ezek a képességek kellenek egy jó történethez.

„Az olvasás gyerekkora óta élete része. Rendszeresen forgatta Arany, Sütő, Kosztolányi vagy éppen Márai műveit, eközben szókincse folyamatosan fejlődött, majd az írással is megpróbálkozott. Első publikációja a Nimród vadászújságban, Csekő Sándor főszerkesztőségének idején jelent meg. Ahogy alkotótevékenységében összeforrt az irodalom és a vadászat, saját vadásztörténeteit úti leírásokként, naplószerűen vetette papírra. »[…] Egy történetet ütköztetni, a dramaturgiai vonalat a kellő hatásokkal végigvezetni, a szavak, érzések finomságait érzékeltetni, ezek a képességek hiányoznak belőlem. Viszont a sok olvasástól kifejezőkészségem és jelzőrendszerem elért egy bizonyos szintet, és az írói stílusom is kialakult, miáltal kerek történetté tudom formálni gondolataimat« – vallja Koncz István.

A vadászirodalom mellett a vadászati képzőművészetnek is nagy rajongója. »Olyan része a vadászati kultúrának, ami a szellemi szabadság és a kreativitás kifejezésének legmagasabb szintje. Számomra a vadászatot, vagy egy természeti képet ecsettel, ceruzával megjeleníteni nagyobb jelentőséggel bír, mint papírra vetni. Meglehet azért is gondolom ezt így, mert nekem nem adatott meg ez a fajta tehetség«.”

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: