0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 23.

Egy bemutatóméhészet látogatása

Szeptember közepén alkalmam volt részt venni egy bemutatóméhészet-látogatáson. NÉMETH ZOLTÁN nemesgörzsönyi méhész fogadott a házánál.

Korán érkeztem, a gazda és felesége az utolsó apró simításokat végezték a Nógrád vármegyei méhészcsoport fogadása előtt.

De ne szaladjunk ennyire előre! Amikor megérkeztem, Zoltánnal kinéztünk a családi ház melletti kertben elhelyezett méhekhez. Lelkesen mutatta meg a tavasszal beüzemelt méhitatót: egy nagy akácrönk vízszintesen lefektetve (1. kép). A felső részébe készített egy vájatot, amibe zeolitot töltött. A végére mohát telepített. Egy 1000 literes tartályból csepeg az összegyűjtött esővíz a zeolitra. A méhek szabadon választhatnak, hogy a mohán, a zeoliton vagy a rönk más nedves részein szívogatják a vizet. Az ősz miatt már csak gyengén látogatták a méhek az itatót.

1. kép

Mire körbeértünk, már megérkeztek az első vendégek. CSÁNYI ANTAL és DR. SZABÓ KATALIN érdeklődőként érkeztek Zoltánhoz, a házigazdához. Hamar kiderült számomra, hogy már korábbról ismerik egymást. Rövid üdvözlés után Zoltán bekísérte a nógrádi méhészcsapatot, akik FEKETE JÓZSEF vezetésével érkeztek.

Meglepő volt számomra, hogy szinte az ország túlsó feléről érkező méhészek között is voltak ismerősök. Volt, akivel 15 éve ismerkedtem meg egy jászsági akácerdőben.

Rövid „zsongás” után a vendéglátó méhész megkezdte az előadását a méhészeknek. Az előadás természetesen az oxálsav méhészetben történő alkalmazásáról szólt. Elsőként egy videót vetített le, amelyben magyar néptáncot járt, ezzel bizonyítva azt, hogy a húsz éven keresztül használt oxálsav nem károsította a tüdejét. Az asztalon szakmai folyóiratok, méhészeti könyvek és méhegészségügyi kiadványok sorakoztak. Mindegyikben be volt jelölve néhány mondat. Az előadó ezekkel az idézetekkel támasztotta alá mondanivalóját. Arra hivatkozott, hogy nem ő találta fel a „spanyolviaszt”. Minden technológia, amelyet alkalmaz, alátámasztható akár egy külföldi méhész gondolataival. Egy asztalon ki voltak készítve a szublimálóeszközök, a kezdetleges rézcsőtől a modern adagolós készülékig. A hallgatóságnak egyértelmű volt, hogy az on-farmos múlttal rendelkező Zoltán már mindegyikkel dolgozott. Kiemelte a szublimáláskor szükséges kazánhőmérsékletet (230 Celsius-fok).

2. kép

A házigazda atka elleni technológiájában kétféle módon alkalmazza a szerves savat. Tartós hordozóként 2 centiméter széles söralátétlapkát belógatva a 42 × 30 centiméteres fészek keretei közé, ez július elejétől közel két hónapon keresztül van a kaptárakban. Ezt követően szeptemberben egy kis szünetet tart, mert amíg fiasítás van a fészekben, addig el tud bújni az atka. Az utódnevelés csökkentését erősen szellőző kaptárral oldja meg. Elöl, az aljdeszkán 2 centiméter magas kijáró teljes szélességben, a még ekkor felül lévő méztereken 2 centiméter átmérőjű furat. Az aljdeszkán még hátul van egy 6 centiméter szélesen húzódó taposórács. Így jókora szellőzést biztosít a családoknak, ami segít a fiasítás leállásában. Szeptember végén kerülnek alulra a fél NB keretes mézterek, a beérlelt telelőélelemmel. Ezek után a szép népességgel rendelkező családok gyorsan feltermelik a fészek kereteibe a mézet.

Október elejére majdnem teljesen megszűnik a fiasítás. Ekkor következik az atka elleni védekezés alappillére, a szublimált oxálsav adagolása a családoknak. Zoltán nem viszi túlzásba ezt a módszert, talán úgy gondolja, hogy a kevesebb néha több.

Október, november és december elején egy-egy szublimálást végez, majd általában a karácsonykor megenyhülő időben végzi el az igazi zárókezelést. Ezt később már nem lehet, mert az enyhe idő hatására beindul a fiasítás.

A méhész csak beszélt és beszélt, az egyik vendég szakította félbe, hogy szeretnék látni a méheket is. Ki is mentünk a méhekhez, Zoltán több család kaptárját is kibontotta. A vendégméhészek megdicsérték a 11 kereten faltól falig méhekkel takart fészkeket (2. kép).

További rövid beszélgetés után a Nógrád vármegyei méhészek elköszöntek. Folytatták tovább a kirándulásukat. Akik még maradtak, azok egy nagy tál gulyáslevest elfogyasztva beszélgettek, nevetgéltek. Remek hangulatú eszmecsere volt ez a szakmai nap, köszönöm a meghívást!

Szabó Krisztián,
Pápadereske

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: