Az ilyen sérülések gyakran el is fertőződnek, de egy friss kutatás szerint erről a jelek szerint maguk a hangyák is tudnak, sőt, meg tudják különböztetni egymástól az elfertőződött és egészséges sérüléseket is – írja a Qubit.

Ez magában még nem lenne elég:

A mirigy az állatok torában található, az itt termelt váladékot az állatok a csápjaikkal összegyűjtik, majd a szájukba veszik, és megnyalogatják a sérült területet. A váladékban több mint 50 olyan anyag található, amely sebgyógyító vagy antibiotikus hatással bír. Erik Frank ökológus, a kutatás vezetője szerint a mód, ahogy a hangyák diagnosztizálják és ellátják a sebeket, annyira összetett, hogy ennél komplexebb gyógyító eljárst mindeddig csak az ember esetében figyeltek meg.

Az egyik kórokozó, amely megfertőzi a hangyák sebeit, az emberre is veszélyes. A Pseudomonas aeruginosa egyes törzsei ráadásul antibiotikumrezisztensek is, ezért a kutatók azt remélik, hogy a hangyagyógymód egyszer, ha többet sikerül megtudni a mirigy által kiválasztott anyagokról, a humán gyógyászatban is bevethető lehet.

Ez azért is érdekes, mert míg több emlős is nyalogatja a sebeit, és ezzel segítik is a sebgyógyulást, arra nincs bizonyíték, hogy a kutyák vagy farkasok meg is tudnák különböztetni egymástól a fertőzött sebet és azt, ami máskülönben jól gyógyulna – a hangyák viszont képesek erre. Nem a Matabele az egyetlen olyan hangya, amelyik ért a gyógyításhoz: az ausztráliai mézgyűjtő hangya (Camponotus inflatus) méze gomba- és baktériumellenes hatóanyagot tartalmaz, egy másik ausztrál hangyafaj, a Camponotus terebransa pedig a sivatagos környezetben élő emlősök vizeletéből jut ásványi anyagokhoz és nitrogénhez.