A közelmúltban mondta azt egy rendezvényen, hogy piaci alapokon nyugvó termelést kell megvalósítanunk. Mindeközben az EU Közös Agrárpolitikája támogatási rendszeren alapul. Hogyan egyeztethető össze ez a két egymást kizáró elv?
– Régi mondás, hogy aki nem ad kalácsot, az ne adjon tanácsot. Tehát, ha mi azt várjuk el, hogy a teremtett világunk minősége javuljon, a termelés fenntarthatóbbá váljék, akkor támogatnunk kell a gazdákat, ha ők az ökológiai egyensúly fenntartása érdekében lemondanak a maximális profit lehetőségéről. Kompenzálnunk kell, ha nem akarjuk, hogy az élelmiszerárakban minden egyes költség megnyilvánuljon. Ez nagyon fontos dilemma egyébként az Európai Unióban. Hétévente lefolytatjuk a vitát, hogy ki és milyen feltételek mellett kapja a támogatást. Kétféle nézet van. Az egyik szerint a gazdák támogatásával az élelmiszerárakban adjuk vissza azt a széles társadalmi fogyasztóközönségnek, a másik nézet szerint a munkás kapja munkabérben, és ő majd megfizeti a drága élelmiszert. A tárgyalások során azért győz mindig az a nézet, hogy a gazdák kapják, mert a közösség célja az is, hogy fenntartsuk a teremtett világunk minőségét és az is, hogy minden terület művelt legyen.
Nem lehet kitenni Európa polgárait annak, hogy nem lesz elegendő minőségi élelmiszer, ami meg lesz, az megfizethetetlen, közben pedig a harmadik világból érkezne az alacsony minőségű, a természeti környezet pusztításával előállított import tömegáru. Ezért igazságos rendszer, hogy a Közös Agrárpolitika keretén belül a gazdák számára odaadjuk a támogatásokat, ezért minden terület művelésben van és a minőségi élelmiszerért fizetett alacsonyabb élelmiszerárakon át mindenki haszonélvezője a támogatásnak.
Ugyancsak egy rendezvényen hangzott el a következő megállapítás: „30 éve próbáljuk helyrehozni azt, hogy a rendszerváltás óta a növénytermesztés és az állattenyésztés teljesen különvált. Újból össze kellene ezt rakni…” Ez különösen az utóbbi két év gabonapiaci árainak tükrében látszik is. Azok a gazdaságok, ahol van növény és állattenyésztés is – ma nincsenek annyira nehéz helyzetben, mint azok, ahol egyik vagy másik láb hiányzik. Ezt Ön hogy látja?
– Elfelejtettük apáink, nagyapáink igazságát, hogy gabonát értékesíteni csak bőrben, a jószág bőrében érdemes. Nagy hiba volt, amikor elvált egymástól a két ágazat és lett 60 százalékban növénytermesztés, és csak 40 százalékban állattenyésztés. Ezt biztos, hogy korrigálni kell visszafelé, mert anélkül mindig sebezhetők leszünk.
A támogatáspolitika arra szolgál, hogy ösztönzőt adjunk új állattenyésztő telepek építésének és a korszerűsítésnek is. Szerintem óriási lehetőség rejlik az állattenyésztésben. Most remélem, mindenki elgondolkodik azon, hogy nem a klasszikus négyes, a kukorica, búza, repce, napraforgó termesztése a jövő, hanem érdemes diverzifikálni, érdemes a szántóföldi zöldségek és a gyümölcstermesztés, illetve az állattenyésztés felé elmozdulni, és ezt szerintem fenn is kell tartani, mert látszik a talajaink állapotából, hogy a szerves anyag nincs visszaforgatva, hiányzik a trágya a területeken. Remélem, hogy az élet kényszere korrigálja legalább elfogadható mértékűre ezt a mostani eltolódást!
