0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 21.

A világ legritkább rovarjának happy end története

Cirka nyolcvan éve kihaltnak hitték a Lord Howe-szigeti botsáskát, mígnem a szigeten rátaláltak egy húsz-harminc egyedet számláló populációra, amely egy közel függőleges vulkanikus kiemelkedésen él.

Igen ám, csakhogy ez a meglehetősen zord, földcsuszamlásokra hajlamos terület nem éppen a legbiztonságosabb a világ legritkább rovarjának. Itt egyetlen, a botsáskák tápláléknövénye él meg, azonban a Melaleuca howeana cserjéket egy invazív növényfaj fojtogatja. Nem volt más választása az entomológusoknak, minthogy a meredek sziklafalon élő, fellelt populációból összegyűjtsenek néhány egyedet, mielőtt még túl késő lenne.

A Lord Howe-szigeti botsáskák egykoron Ausztrália keleti partjainál lévő Moreton-öböl füge- és gyapjas teafa ágain éltek, azonban az öbölbe hajók által behurcolt patkányok kiváló fehérjeforrást találtak ezekben a vaskos, röpképtelen rovarokban. A patkányinvázió eredményeként az összes botsáska rágcsálólakoma lett, majd 1920-tól már nem észleltek botsáskákat az öbölben, így 1986-ban kihaltnak nyilvánították.

Azonban 1960-ban hegymászók egy csoportja a szigettől 23 kilométerre lévő vulkanikus tengeri halmon rovarürüléket és bőrdarabokat találtak, ami elárulta, hogy a rovarok titkos menedékre leltek. Ezen a kietlen helyen, alacsony számban fennmaradó populáció annak köszönheti túlélését, hogy a nőstények képesek magukat „klónozni” a parthenogenetikus szaporodás révén.

Forrás: Melbourne Zoo/AAP

Nagy dilemma előtt álltak a kutatók: a minimális egyedszámú, érzékeny populáció felbolygatásával lehet, elveszítenek egy rovarfajt, azonban ha nem mentik ki erről a zord élőhelyről őket, idő kérdése, hogy végérvényesen eltűnjenek a Földről. Végül mentőcsapatot küldtek a Lord Howe-szigetre, és a populációból kimentettek négy botsáskát, hogy elkezdhessék szaporítani őket.

A melbourne-i, bristoli és San Diegó-i álltakertek közösen létrehoztak egy fogságban tenyésztett populációt, amelynek egyedszáma ma már több ezerre tehető.

A populációt azonban mindaddig nem kívánják a kutatók visszatelepíteni a szigetre, amíg nem patkánymentesítik azokat.

A sikeres gyérítés elengedhetetlen feltétele lenne a kemikália használata, azonban ez komoly veszéllyel fenyeget más, őshonos fajokra nézve, a kutyákkal történő gyérítés lehetne még megoldás, ami ekkora területen (a sziget 14,5 km²) szinte kivitelezhetetlen.

Ez is érdekelheti:

Az erdő a mániája

Egy ikonikus őserdei faj végét jelentheti az ASP

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: