Viczián János egész életében állattenyésztéssel foglalkozott. A szakiskola után végigjárta a szövetkezeti ranglétrát a gyakornokitól a főállattenyésztői szintig, 2000-ben pedig családi vállalkozást alapított.

A családi gazdaságban elsősorban sertéstenyésztéssel foglalkoznak, jelenleg az átlagos állomány 100 koca és 1000 hízó. Növénytermesztést mintegy 100 hektáron folytatnak. Gazdálkodásuk ezen ágazatának legfontosabb feladata az állatok minőségi takarmányellátása, de a család biztos megélhetéséhez is hozzájárul.

A gazdaságban Viczián János és három fia dolgozik. A legfiatalabb programozó, a középső agrármérnök, falugazdász, a legidősebb pedig gépész.

– Kezdetben a gyerekeim segítették a munkámat – mesélte János –, de mára felsőfokú képesítéssel rendelkező fiatal gazdák, és felnőttek a feladatokhoz. Mostanra már övék a kezdeményezés és a döntések joga, és én segítem őket a munkámmal, tapasztalatommal.

A rendszerváltást követően a családi földterületek visszakerültek a tulajdonukba, ez tette lehetővé a családi gazdálkodás beindítását. Kihasználva az akkori géptámogatást, erő- és munkagépeket vásároltak. A termelésben volt tapasztalatuk, hiszen korábban a helyi Munkácsy Szövetkezetben dolgoztak és az ott biztosított háztáji területen termeltek ipari hibrid növényeket és szántóföldi kertészeti kultúrákat. Sertéstenyésztéssel már akkor is foglalkoztak, kisebb számban kocákat tartottak, és a szaporulatot meghizlalták.

Gerendáson abban az időben a háztájiban és a szövetkezetben is nagy volt a sertéstartási kedv. Évi 12 000 hízót értékesítettek a településről, amelynek a felét a háztáji gazdaságokban hizlalták. Rövid útkeresés után Vicziánék is ezt választották fő profiljukká, és a nagyszülők tanyáján kezdték kialakítani a telephelyüket.

A legidősebb fiú, Róbert sikeres fiatal gazda pályázatának köszönhetően sertésfiaztatót, malacnevelőt, hizlaldát, takarmánykeverőt és fekete-fehér öltözőt építettek 30 koca és szaporulata számára, majd 2007-ben további bővülésről és fejlesztésről döntöttek. Megvásárolták a szövetkezettől a szomszédságukban található, akkor már évek óta üresen álló sertéstelepet, ahol ÁTK-pályázatok segítségével jelentős technológiai és környezetvédelmi rekonstrukciót hajtottak végre.

Szigetelt trágyatárolót építettek, szigetelték és felújították az istállók padozatát, figyelő kutakat, környezetvédelmi monitoringrendszert alakítottak ki, valamint rakodógépeket vásároltak a szalma-, illetve trágyakezeléshez, és a tartást teljes egészében szalmás, mélyalmos technológiára alapozták.

Bővítették a fiaztató battériákat és chipes, automata kocaetetőket állítottak be. Ezek a termékenyítés időpontjához és az állat aktuális állapotához igazítva, egyedenként adagolják a takarmányt. Két-három ember munkáját végzik el. A takarmányozás az egész telepen gépesített behordórendszerrel történik.

A beruházások összértéke meghaladta a 300 millió forintot, de alkalmassá váltak arra, hogy évi 6000 hízót szállítsanak be a Bonafarmnak. Mivel azonban a takarmány Mohácsról, az alapanyag pedig még messzebbről érkezett, 5-6 év után megszűnt ez az együttműködés.

– A Bonafarm közelebbi beszállítót talált, de mi is rájöttünk, hogy nagyobb az állategészségügyi kockázat, ha messziről jönnek és folyamatosan bejárnak a kamionok a malacokkal és a táppal. Inkább saját és csökkentett létszámú kocaállományt állítottunk be, amelynek a takarmány jelentős részét magunk állítjuk elő – mondja Viczián János.

A négyhektáros sertéstelep 2400-2500 férőhelyet biztosítana, de ennek jelenleg csak a 40 százaléka üzemel az elmúlt három év gazdasági nehézségei miatt.

2000 óta sok mindent megéltünk. Sokszor kellett más forrásból finanszírozni a termelésünket, hiszen a fejlesztéseknek is komoly anyagi vonzata volt, de mostanra tartalék nélkül maradtunk.