A mezőgazdaság biztosítja élelmiszerellátásunkat és fontos gazdasági tényező, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy nyomot hagy a környezeten, ami egyebek között a talaj, a talajvíz és a biológiai sokféleség állapotán érhető tetten. A Duisburg-Esseni Egyetem vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport vizsgálta, hogy a különféle jellegű és intenzitású mezőgazdasági tevékenységek miként befolyásolják a vízfolyások ökológiai állapotát Európában. A Water Research című folyóiratban közzétett tanulmány rövid kivonatát az egyetem friss hírei között olvastuk.
A kutatók alapfeltevése az volt, hogy a mezőgazdaság, mint a legnagyobb földhasználó ágazat valamilyen szinten mindenképpen felelős ezért a helyzetért. Hogy igazolják vagy cáfolják ezt a hipotézist, a Duisburg-Esseni Egyetem kutatói Christian Schürings vezetésével 27 európai uniós országban gyűjtöttek adatokat a mezőgazdasági tevékenységről, és ezeket összevetették az ottani vízfolyások – a patakoktól folyamokig mindenféle vízfolyást vizsgáltak – ökológiai állapotával.
Az eredmény: a mezőgazdaság típusa meghatározó tényező a felszíni vízfolyások állapota szempontjából, és minél intenzívebb a művelés – ártereket szántóföldekké változtatnak, folyókat szabályoznak, öntözéshez veszik igénybe a vízfolyásokat, nitráttal és növényvédő szerrel terhelik a vizeket –, annál erősebb a hatás, fogalmazta meg Christian Schürings, a tanulmány első szerzője.
Ezzel szemben a kevésbé intenzív mezőgazdaság – ahol kisparcellákon folyik a gazdálkodás, sövényekkel és virágzó táblaszegélyekkel gazdagítják a biodiverzitást, műtrágyát és növényvédő szert pedig takarékosan használnak – alig vagy egyáltalán nem gyakorol hatást a vízfolyásokra, mondta. Vagyis egyértelműen kimondható, hogy a fenntarthatóbb mezőgazdasági megoldásokra való törekvés a felszíni vizek állapota szempontjából pozitív irányzat, fogalmazott.
