0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 19.

Esszük, nem esszük?

Van egy mondás, miszerint minden ehető, ami mozog. Ami nem, sokszor még az is… Érdekes téma, hogy a világ egyes területein mit esznek az emberek, és mit nem. Sokszor ez hozzáférhetőség, megszokás és kultúra kérdése.

Kagylókat már több száz éve tenyésztenek a tengerekben, ennek is több technológiája létezik, pont úgy, mint az akvakultúrás tenyésztésüknek.

A fő tenyésztési módszerek a következők: egyiknél fából vagy műanyagból oszloprendszert építenek, e szerkezetre kókuszrostkötelek kerülnek, ebbe „kapaszkodnak” a kagylók. Ezt a módszert egyes tenyészetekben kiegészítik cső alakú hálókkal, amelyekkel a lazán rögzült kagylófürtök sem tudnak lehullani, vagy ha lehullanak, visszateszik őket a hálóba. Ezekben a vastag, kolbászhoz hasonló hálókban növekednek a kagylók. Az ilyen telepeket olyan helyen kell létesíteni, ahol az apály-dagály segítheti a munkálatokat. Dagálykor a kagylók víz alatt vannak, de apálykor, alacsony vízálláskor a kagylók egyszerűen hozzáférhetők a tenyésztők számára.

A felfüggesztett gazdálkodási technológia során a kagylótelepek tetején, a főkötelek fölött egy műanyag bója van, ez tartja a felszínen a kagylótelepeket tartó kötélrendszer tetejét, míg a főkötelekhez alulra súlyokat tesznek és horgonyokkal rögzítik, hogy a telepet a tengeráramlások ne tudják arrább vinni. Ennél a módszernél, az előbbivel ellentétben, a kagylók a tenyésztés végéig a víz alatt vannak, így folyamatosan táplálkoznak, gyorsabban fejlődnek. A módszer hátránya, hogy a telepet mélyebb vízben helyezik el, így a kagylót fogyasztó ragadozók könnyebben kárt tehetnek bennük.

Van még szintén felfüggesztett, asztalszerű eszközökön történő tenyésztés, illetve olyan is, ahol tutajok segítik a kagylótelepek megtartását, szükség esetén mozgatását.

A másik gyakran fogyasztott puhatestű az éticsiga, ami korábban a szegények eledele volt, de napjainkban is megkapja azt a vádat, hogy „a szegény szedi, a gazdag eszi”.

Természetesen már nem csak gyűjtik, hanem tenyésztik is. Viccesen szólva, ez az egyetlen állat, amit öntözni kell… A napsütés elől a nedves fakeretek, árnyékolók alá húzódva élnek a kertszerűen kialakított zöld területen. Itt a takarmánysaláta mellett káposztát, sárgarépát, almát és görögdinnyét is kapnak alkalmanként az állatok. Az etetésen kívül, más tenyésztett állatoktól eltérően, fontos a csigák napi öntözése is, hogy folyamatosan nedves helyen legyenek. Másik oka az öntözésnek, hogy amelyik levélen már egyszer „csíkot hagyott” a csiga, arra nem csúszik rá még egyszer, tehát az öntözés a növényi táplálékok lemosása miatt is fontos.

A rovarfehérjék előtt is nagy jövő áll

rovarok tányéron

A rovarevéssel kapcsolatban is nagy az ellenállás, pedig ez is kultúra és szokás kérdése. Ázsiában természetes a rovarok fogyasztása, és tenyésztésükkel (az így előállított fehérjékkel) a bolygónknak is jót teszünk.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: