Van, ahol kutyát vagy tengerimalacot esznek, ami nekünk eszünkbe sem jutna. Máshol a tehén szent állat vagy a sertés tiltólistás, mert tisztátalan. Korábban lehetett hallani arról is, hogy orvvadászok parányi énekesmadarakat lőttek, amiket aztán megpróbáltak kicsempészni nyugati éttermekbe, hogy ott a tányéron végezzék. De lássuk be, hogy a galamb vagy a fürj sem túl nagy állat, mégis esszük. A hattyút pedig nem…
Vagy itt van a tengeri kagylók tenyésztésének az esete; hazánk tavaiban, folyóiban azoknál sokkal nagyobb kagylók élnek, mégsem tenyésztjük és fogyasztjuk azokat.
Az elmúlt negyven évben (is) nagyot változott a világ… Míg korábban az emberek főként haszonállatokat tartottak – annak számított a házat őrző kutya és az egereket tizedelő macska is –, addig napjainkban az élelmezési célú állattartást egyre inkább az állattartó telepek végzik.
Most is szeretünk állatokat enni, csak azok leölése már nem annyira természetes, mint régebben, és egyszerűbb is konyhakészen megvásárolni a húst…
Puhatestűek: vannak, akik imádják, mások irtóznak tőlük
Sokan viszolyognak a puhatestűek elfogyasztásától, noha a kagylók a tengerparti éttermek állandó kínálatában szerepelnek, és az éticsiga is nagy kedvenc egyes országokban.
A szlovéniai és horvát tengerpartokon is gyakori turisztikai program az üvegfenekű hajózás, e túrákon egy számunkra ismeretlen világ tárul elénk. Érdekes látványt nyújtanak a víz alatti kagylótenyésztő telepek.
Ehető édesvízi kagylók is vannak, sőt, ezek sokszor nagyobb méretűek a tenyésztett tengeri fajtáknál. Hazánkban is több olyan behurcolt, invazív, édesvízi kagyló él, ami elvileg ehető lenne, gyakorlatilag azonban azért nem esszük, mert gazdaságos tenyésztési technológiájukat még nem dolgozták ki, így nem tenyészti senki. A folyókból összegyűjtött példányokkal pedig az a gond, hogy ezek a behurcolt fajok elég igénytelenek, a szennyezett részeken is igen jól érzik magukat, ami miatt húsukban sok káros anyag felhalmozódhat.
