A rovareves.blog.hu-n jól összefoglalták ennek az előnyeit. Takarmányértékesítési képességük kiugróan magas: egy kilónyi takarmányból például 13 dkg szarvasmarha- vagy körülbelül 30 dkg sertéshúst lehet előállítani.
A rovarok takarmányozása olcsó: ezek az állatok kiválóan nevelhetők mezőgazdasági és élelmiszeripari mellékterméken, sőt, olyan szerves melléktermékek forgathatók vissza a takarmánykörforgásba, melyek jobb esetben komposzt- vagy biogáz-előállításra lennének csak alkalmasak… A rovarok koncentráltabban tartalmaznak fehérjét: nem ritka a 60-70% feletti fehérjét tartalmazó rovarféle sem, a fehérjetartalmuk pedig nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is kiváló. Aminosav-garnitúrájuk, zsírsavprofiljuk és ásványianyag-tartalmuk egyaránt rendkívüli, ami esszenciális tápanyagforrást jelent a táplálékhiánytól szenvedő fejlődő országok lakosainak. Másrészt olyan fontos takarmány-összetevők válthatók ki vele, mint a halliszt vagy a szója.
Mindezen előnyök mellett a rovartenyésztés ciklusideje jóval kisebb, mint más állati fehérje előállításáé, így gyorsabban állítható elő egységnyi tápanyag. Lehet, mégiscsak meg kell szoknunk ezt a fehérjeforrást.
Kutya, macska: néhol nincs túl jó soruk…
Meglepő, de Svájcban karácsonyi ünnepi szokás volt kutyát és macskát enni korábban, és ezt még törvénnyel sem tudták betiltani; a kis falvakban sokáig még fennmaradt, és inkább az idő oldotta meg a szokás kikopását a helyi ünnepi kultúrából. Svájcban macskabundából ruhát készíteni csak 2013. óta tilos.
A kutyát és a macskát a svájciak is inkább házőrzőnek és egerésznek tartották, tehát nem hústermelési céllal, de a felesleges szaporulatot elfogyasztották. Állítólag a kutya húsa a nyúléhoz hasonló ízű.
A BBC jelentése szerint 1999-ben Dél-Koreában több mint 6000 étterem szolgált fel kutyából készült ételeket. Koreában, a húsáért tartott állatfajta, a nurongi különbözik azoktól, amelyeket házi kedvencként otthon tartanak. A legnépszerűbb kutyahúsból készített koreai étel a posinthang, ami egy fűszeres ragu. A kutyából készült ételek csupán a koreai népesség egy részében népszerűek, és nem fogyasztják olyan széles körben őket, mint a csirkét, a disznót és a marhát.
