Egy év alatt szabadtartásos, újabb nemzedékké szaporodó baromfiállományuk, vályoggal és hagyományos építészeti alapanyagokkal felújított tanyaházuk, vermük és a tanyasi lét iránt érdeklődőket tanító Youtube-csatornájuk lett.


A házaspár még kezdőként kísérletezik, törekszik az önellátásra és idomul az alföldi környezethez. De idén már volt édesburgonya a bakhátban, és a homokot termőre fordító mélymulcsból, magaságyásokból saját savanyúságok és mindennapi zöldségek teremtek. Rövid idő alatt tanulságaik is lettek, például hogy a tökfélék a mélymulcsot kedvelik jobban.
– Először csak kevés állattal kezdtünk, és amikor megismertük a libatartás fortélyait, vettünk még négyet, majd csirkéket is.
– meséli Anikó, aki kutyakozmetikusként dolgozik a tanyagondozás mellett. Szerinte azért tudtak egy év alatt egy működő tanyát megvalósítani, mert Sándor ceremóniamesterként szabad hétköznapokkal gazdálkodhat. Amíg stabil gazdasági láb nem lesz a tanyából, megtartják a polgári foglalkozásukat is. Amikor arról kérdezem őket, megálmodott számításaik bejöttek-e, illetve hiányzik-e valami hátrahagyott városi életformájukból, csak nemleges válaszokat kapok. Jövőjüket tovább álmodják, most fűszerpaprikát szeretnének termeszteni, amihez már csak az öntözőrendszer és talaj-előkészítés kell. Tervben van még az ír farkaskutyák szaporítása is, többször el is hangzik, hogy „nekünk a kutyák az elsők”, most két agár és két dobermann él az ír farkas mellett.

Fürjek és gyöngytyúkok
Nem gondolkodnak még termékeik eladásán, a termelői piacok helyett a tanyán tartott workshopokra és önmaguk élelmiszer-ellátására koncentrálnak. Erre elég a napi négy-öt fürjtojás, amit a házaspár nyersen vagy füstölt formában, olajban elrakva fogyaszt.
– mondja Sándor, aki bontott téglából, vályogból épített banyakemencét a tojások füstölésére. A szűz olívaolajban elrakott tojások három hónapig fogyaszthatók, fő- vagy előételként. Sándor fokhagymával és chilivel ízesítettet készít, de egyéni ízlésétől függően készíthető másképpen is.
Az állattartás három ajándék gyöngytyúkkal indult. Egy kakast és két tyúkot kaptak, de miután másnap három tojást találtak alattuk, visszaszóltak a tenyésztőnek, és lett egy 37 tojás keltetésére alkalmas gépük is. A kikelő tizenöt csibe, Sándor megfigyelései szerint sokkal bizalmatlanabb, távolságtartóbb még felnevelés után is, mint a házi tyúk. „De ha együtt tartjuk a házi tyúkkal, nem repülnek el, sőt, vannak, amik beülnek velük éjszakára az ólba, pedig a gyöngytyúkok a fákon, felgallyazva alszanak.” A házaspár rendszeresen vágja a szabadon tartott állatok szárnyát, a ragadozók ellen a kutyák és a dupla kerítés vált be eddig. Azért is hagytak a baromfiudvarban ághalmokat, mert a gyöngytyúk nem az ólban, a fészekbe, hanem a homokba ásott üregbe tojik szívesen.
Tojásaik sárgája világosabb, ami élénkebb színű piskótát és tésztát ad. Vad természetük különös, egzotikus ízükben is megmutatkozik, Sándor sem tudja mihez hasonlítani az aromáját, a gyöngytyúklevest szerinte meg kell kóstolni.
|