Szerzők:
Dr. Kontschán Jenő,
Dr. Ágoston János,
Dr. Murányi Dávid
A levéltetveket elsődlegesen a zárvatermő növényekről ismerjük, gyakran tetemes gazdasági kárt okoznak rajtuk, de sokszor találkozunk e kártevőkkel nyitvatermőkön, főleg fenyőféléken is. Azt gondolnánk, hogy csak virágos növényeken károsítanak, azonban harasztokon, elsősorban a páfrányokon is előfordulnak.
A páfrányokon élő levéltetvekről az első adatokat a hazai levéltetű-kutatás nagy alakja, Szalay- Marzsó László közölte a Fővárosi Növény- és Állatkert üvegházában található szalagpáfrányról (Pteris cretica), amelyen a levéltetű szívogatása nyomán a levél torzulását és elszáradását tapasztalták.
sötét és szemölcsös
Ez a levéltetű a fekete páfránylevéltetű (Idiopterus nephrelepidis) volt, amely egy közepes méretű, fekete színű páfránylakó faj.
Jellemzője, hogy nagy kolóniákat alkot, erről könnyen felismerhető. Az imágók egységesen sötét testükön jellegzetes szemölcsökön álló, kiszélesedő szőröket viselnek, és a szárnyas egyedek szárnymintázata szintén jellegzetes, kontrasztosan csíkozott. A potrohcső alapi harmada sötét, csúcsi része világos és erősen peremes, lábai világosak. Szalay-Marzsó adata óta nem jelezték hazánkból, csupán a növényvédelmi szakkönyvekben tettek róla említést, azonban tavaly újra előkerült fészekpáfrányon (Asplenium nidus Osaka) egy hazai kertészeti árudában.
szárnyas egyede
A kárképe jellegzetes volt, a fészekpáfrány leveleinek fonákán nagy telepeket képzett, aminek következtében azok enyhén torzultak, összegörbültek.
Úgy tűnik, a kolónia könnyen és gyorsan fertőz, mert pár hónappal később a korábbi páfránnyal egy szobában tartott szobapáfrányon (Nephrolepis exaltata) újra előkerült.
