Nem mellékes a tenyészterület és a művelésmód megválasztása sem, mivel a támaszrendszer a telepítés költségének csaknem felét teszi ki. A támrendszer anyaga, annak minősége és állóképessége, tartóssága, megépítésének gondossága befolyásolja az ültetvény élettartamát.
Telepítés helyett át is olthatjuk a régi ültetvényt, azonban ezt csak egyszer végezhetjük el. Az ültetvény ezzel nem lesz fiatalabb, mert a régi tőkék gyökérzetét használjuk fel. Az sem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, mert költséges, munkaerő- és időigényes, ezen kívül pedig figyelembe kell venni azt is, hogy az ültetvény milyen egészségi állapotban van, mennyi az escás tőkék aránya, illetve mekkora a tőkehiány.
Végül, de nem utolsósorban a talaj-előkészítés, a telepítés előtti tápanyagfeltöltés is kell a sikerhez, a későbbi kudarcok elkerüléséhez.
Gondos talaj-előkészítés
A növény szempontjából a lazított, finomszemcsés, kiegyenlített vízháztartással rendelkező talaj az optimális. A telepítés előtt a talajt legalább 60-70 centiméter mélyen forgassuk, lazítsuk meg. Az ökológiai rendszerekben nem ajánlott a túl mély talajforgatás, ugyanis a mélyebb talajrétegek felszínre forgatásával azok a mikroszervezetek is a levegőre kerülnek, amelyek nem kedvelik az aerob körülményeket. Ugyanez fordítva is igaz, a talaj felső rétegében lévő élő mikrobák a mélybe jutnak, ahol az élettevékenységük korlátozott vagy lehetetlen. A mélyforgatással a talajban élő mikroszervezetek életterét változtatjuk meg.
A talajt úgy kell előkészíteni, hogy az elősegítse a megfelelő gyökérnövekedést, laza, jól átjárható, a víz befogadására és megtartására alkalmas legyen. A legjobb az volna, ha a telepítés előtt pihentetnénk a területet és nem rögtön a kivágás után kerülne vissza a szőlő. Ez több okból nem szerencsés, ugyanis a talajnak is szüksége van a regenerálódásra. A gyökérmaradványok és a felületükön megtelepedett kórokozók, a fonálférgek mint vírushordozók fertőzési forrást jelentenek az új növények számára.
