Miért olyan szigorúak a földforgalmi szabályok, és miért változnak évről évre? Erről beszélgettünk Cseh Tibor Andrással, a MAGOSZ főtitkárával. Mint mondta, a gazdálkodók számára a termőföld a legfontosabb termelőeszköz, amely „véges jószág”, azaz, ha elfogy, nem lehet újat teremteni. Fontos különbség az is, hogy más termelőeszközökkel ellentétben nem amortizálódik. Az idő teltével nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg,
Ez a tulajdonsága pedig a nem mezőgazdasággal foglalkozó befektetők érdeklődését is felkelti.
„Komoly a nyomás az ágazaton kívülről, azok részéről, akik befektetésként szeretnének termőföldhöz jutni, de a mi törekvésünk az, hogy a ténylegesen a mezőgazdaságból élők tulajdonában és használatában tartsuk meg. Az igény azonban nemcsak kívülről, hanem a koncentráció miatt belülről is egyre nagyobb a föld iránt. Nem hiába van az elővásárlási sorrend és a földforgalmi szabályozás. Azokat a kiskapukat pedig, amelyeket a gyakorlati visszajelzések alapján ki lehet használni, folyamatosan be kell zárni.”
Egy év alatt közel tízezerrel nő azoknak a száma, akik földet szeretnének vásárolni. Ki kell szűrni közülük azokat, akik nem a földművelésből élnek, mert, ha ez nem így lenne, akkor az olyan mértékű dráguláshoz vezetne, amivel a ténylegesen a mezőgazdaságból élők már nem tudnának lépést tartani. Erre való az elővásárlási sorrend, vagyis, hogy a vevőjelöltek között előnyt élveznek a földművesek, a helyben lakók, illetve a kiemelt tevékenységet – például vetőmagtermelést, állattenyésztést, ökogazdálkodást – folytatók, vagyis az a cél a földforgalmi törvények módosításával, hogy a birtokpolitikai célok és eszközök a gyakorlatban is érvényesüljenek azokban.
de sokat mond, hogy ahol nem ennyire szigorúak a törvények – például Máltán, Cipruson vagy Finnországban -, ott nem 5-10, hanem 30 százalékkal emelkednek a termőföldárak. Nem véletlen, hogy Romániában is azért tüntetnek a gazdák, hogy külföldiek ne tudjanak földhöz jutni.
A földforgalmi törvény januártól életbe lépő változásai közül az egyik legfontosabb, hogy a vételárat átlátható módon, csak átutalással vagy ügyvédi letétbe helyezéssel lehet átadni az eladónak. A rendelkezés bezárt egy olyan kiskaput, hogy a befektető olyan magas vételárat ajánljon, amire biztosan nem jelentkeznek rá az elővásárlási joggal rendelkezők. Ám ez az ár a gyakorlatban sokszor csak papíron volt akkora.
