0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. január 25.

Macskabagoly: nem csak a színével alkalmazkodott a hóhoz

Nemrég fedezték fel, hogy a halványabb szürkés színű macskabagoly egyedek nem csak a színükkel alkalmazkodnak a hidegebb éghajlathoz. A hőmérséklet emelkedésével azonban sötétbarna tollú fajtársaik kiszoríthatják őket.

Az állatok és növények színe már régóta foglalkoztatja a tudósokat. A színváltozatok kialakulása egy sor evolúciós folyamat eredménye, melyek segítik az élőlényeket a természetes interakciók során. Segítheti az állatokat beleolvadni a környezetükbe, ezáltal elkerülni a ragadozókat vagy épp könnyebben prédát ejteni. A párválasztás során is lehet szerepük azáltal, hogy az egyed fizikai tulajdonságait vizuálisan képezik le a pigmentek – írja a ScienceDaily.

szürke barna macskabagoly
Szürke és barna tollú egyedek egy angliai állatmenhelyen
Fotó: Tóth-Gál Enikő

A macskabagoly egy éjszakai ragadozó madár, mely Európa és Szibéria nyugati részeinek erdőségeiben gyakori. Színe a sötétbarnától a halványszürkéig változhat.

A sötétebb színű egyedek inkább a melegebb, párásabb éghajlatokon gyakoriak, míg a halvány-szürkék a hideg, száraz, hóval borított területeken elterjedtebb.

Ebből a megállapításból következik, hogy a melegedő klíma hatására és hóborította vidék csökkenésének köszönhetően a hidegebb égövön is a sötétbarna színváltozat fog elterjedni, mutatott rá Miguel Baltazar-Soares posztdoktori kutató. Az általa vezetett kutatás során a finn Turkui Egyetem, Lundi Egyetem és a svéd Linkopingi Egyetem tudósai működtek együtt.

Korábban nem volt bizonyíték arra, hogy a baglyok színe és élőhelyük között lenne bármilyen összefüggés. A mostani kutatáshoz 370 macskabagoly genomját szekvenáltak és elemeztek.

A kutatók találtak olyan génvariánsokat, melyek a hideg éghajlathoz való alkalmazkodást összekapcsolják a világosabb színű tollazattal.

Felfedezték, hogy két génvariáció kombinációja 70-100 százalék eséllyel jelzi előre a szürke színt a madaraknál. Ezek a gének olyan biológiai folyamatokhoz köthetők, melyek vélhetően kritikus fontosságúak az extrém hidegben való túléléshez.

Ilyen például az energia-homeosztázis (a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodás képessége), a zsírfelhalmozás és az éhezés által kiváltott reakciók kontroll alatt tartása. Ezek vélhetően az adott terület adottságaihoz történő alkalmazkodáshoz köthetőek.

Baltazar-Soares szerint e genetikai variánsok funkcionalitását további vizsgálatokkal kell majd igazolni. Mindazonáltal ezek az eredmények azt sugallják, hogy ezek az együttesen előforduló színváltozatok az éghajlati viszonyokra adott adaptív válaszreakciót jelenthetnek.

Forrás: ScienceDaily

Magazin ajánló: