Kukoricában a meglévő beltenyésztett vonalak vizsgálata igen jelentős teher. Például, ha egy nemesítő cégnek van 500 vonala, annak szűrése csak egy izolátummal vonalanként 180 + 60 kontroll 240 cső fertőzését jelenti három ismétlésben. Ez 90 000 cső fertőzését jelentené. Ez utakkal és körülbelül 50 000 növény/ha állománynál mintegy két hektár körüli területet jelent. Ráadásul ebből még sem a termésre, sem a csőpenész-ellenállóságra való kombinálódóképesség nem derül ki. Ma erre senkinek sincs kapacitása.
Ma a nemesítés bejelentés előtti utolsó előtti lépcsője általában 500-1000 kísérleti hibridből áll, amelyből a legjobbak kerülnek be a többtermőhelyes vizsgálatba. Ezek száma a fajtajelöltek és az elismert hibridek és a kontrollok révén akár 60-80 is lehet. Ezeket a hibrideket kell tesztelni, és mivel itt a szülővonalak ismertek, meg lehet nézni, melyik vonal melyik hibridben szerepel. Ezt már egy vonal-utódvizsgálatnak is felfoghatjuk, egyben a hibridek kiválasztására is alkalmas. Ezt természetesen kiegészítheti új, ellenállóbb vonalak előállítására szolgáló vonalindítási teszt, de itt elegendő legfeljebb 3-5 jól megtervezett kombinációból elindulni, és ezek hasadó anyagaiban kell a pluszvariánsokat megtalálni, ez nem túl bonyolult. Itt először alacsony fertőzöttségre szelektálunk, és később ezekben azonosítjuk az alacsony toxintermelő vonaljelölt növényeket (2., 3., 4. ábra).
Mivel az EU-határértékek a toxintartalomra vonatkoznak, nekünk az ellenállóképesség a betegséggel szemben csak akkor érték, ha a toxinfelhalmozódást is meggátolja. Olyan paraméterre van szükség, amely a toxintartalommal szorosabb kapcsolatban áll. Ez a búzánál a szemfertőzöttség, de a klasszikus kalászfertőzöttségre is szükség van, hogy a szemfertőzöttséget és a toxint ehhez képest is értékelni lehessen, ami a rezisztenciafaktorok kimutathatóságát is lehetővé teszi. Mivel a kettő az esetek nagyjából harmadában nem esik egybe, ezért toxinvizsgálatok nélkül fajtát nem szabad kiengedni a köztermesztésbe. Kukoricánál a csőpenész-fertőzöttség első lépésként elegendő, ahol jelentős az eltérés, annak okát meg lehet keresni, de ezeket a növényeket a nemesítő már automatikusan selejtezi.
A precizitás teljes hiánya
Manapság sokat beszélünk az éghajlatváltozásról. Ennek okaiba nem mennék bele, de az éghajlatváltozás állandó több százezer éve, rengeteg oka van. Tény, a talajnedvességet megtartó talajművelés legalább 120 éve folyamatos probléma, Manninger, Kolbai, Kemenesi, Birkás ezt már tudták, rég tudják. Mára meg elfelejtettük. A termésnövelés bűvöletében kimaradt a betegség-ellenállóság és sok minden más, létrehoztunk egydimenziós fajtákat, és minden erőfeszítés ellenére az elmúlt 38 évben például a búza ötéves termésátlagai nem nőttek. Sőt, a maximumok sem, a GK Ságvári 1988 körül 12 tonna feletti termést adott Enyingen, erre az utóbbi 20 évben sem volt nagyüzemi táblában sok példa. Mindettől függetlenül, a növényeink alkalmazkodóképességének javítása kulcskérdés. Ma is, mint akkor, a legjobb fajtakísérleti termőhely az országos átlagot legalább kétszer meghaladja, és ennek egyik legfontosabb oka az alkalmazkodóképesség gyenge volta, de a talajművelési, növénytermesztési, az elővetemények sokszor káros hatása mérséklésének elmaradása is rengeteg veszteséget okoz. Vagyis az egyoldalú termőképesség-növelés nem járult hozzá a termésátlagok növeléséhez, sőt azok jelentős változékonyságának egyik legfontosabb oka volt.
