Egy járvány esetén az nagyjából eldönthető, hogy a nagyon fogékonyak selejtezése célszerű. Az 1970-es években legalább 7-8 járványos év volt, azóta ezek ritkábbak. Ezt búzában jól mutatják a Nébih 50 éves adatai, de így is minden harmadik év búzában járványos, hasonlóan a többi kalászosnál, ha eltérő mértékben is. Kukoricában a ’65–79-es évek a F. graminearumról és a zearalenonról szóltak. A DON, a fumonizinek még felfedezésre vártak, az aflatoxint pedig raktári kórokozónak tartották, így az aratáskori aflatoxin-szennyezést szántóföldről eredő mintákban 2013-ig senkinek se jutott eszébe mérni. A kukoricában e két újabb kórokozó a melegebb, szárazabb viszonyoknak is köszönhette felszaporodását, no meg annak, hogy a hibridek túlnyomó része fogékony a betegségre, ahogy ez a F. graminearumra is igaz. Cikkünk múlt heti, első részében a búza (ide kattintva olvashatja el), ezúttal pedig a kukorica rezisztenciavizsgálatáról lesz szó – a búzával összehasonlítva. Mint szerzőnk megállapítja, a kukorica „nehezebb ügy”.
Azt már csaknem 60 éve tudjuk, hogy a F. graminearum gombára oda kell figyelni (zearalenon 1965, DON 1972). A F. verticillioides fumonizin termelését a ’80-as évek vége felé azonosították. Az A. flavus-t, mivel Európában raktári kórokozónak tartották, senki sem vette komolyan, itt 2012 volt a fordulópont. Mi ekkor kezdtünk el az A. flavus-szal szembeni ellenállósággal dolgozni. Mivel mindegyik fontos volt, mindhárom gombával szemben elkezdtük szűrni a hibrideket. A munka 13 éve folyik, a Bonafarm és a Magyar Kukorica Klub kiemelt támogatásával, amiért itt is szeretnénk köszönetünket kifejezni.
Fontosabb eredmények
A három betegséggel szembeni öröklődés eltér, a hibridek 20-30 százaléka esetében a három gombával szembeni fogékonyság és ellenállóság hasonlóan alakul. Ha azonban a toxintartalmat is figyelembe vesszük, akkor az alacsony fertőzöttségű és toxintartalmú hibridek aránya már csak 10-15 százalék. Ezért minden gombafajjal szemben külön kell a rezisztenciát és a toxintartalmat meghatározni.
Mivel már korábban kiderítettük, hogy az egyes izolátumok fajtasorrendje nemegyszer eltért, az elmúlt időszakban, 2020-ig, minden Fusarium fajt 2-2 izolátum képviselt, míg 2021-től már három izolátummal dolgozunk. Továbbá egy pontosabb mintavétel után két független almintát teszteltünk, itt az eltérés a két adat között ritkán haladta meg a 10 százalékot, így a toxinadatok szignifikanciáját is pontosabban lehetett mérni.
A kukoricahibridek fertőzöttségi különbségei akár tízszeresek vagy ennél nagyobbak is lehetnek, vagyis a fajtajelöltek szűrése lehetséges. A pluszvariánsok aránya 10-15 százalék. De ugyanolyan fertőzöttség mellett is lehet tízszeres vagy nagyobb toxinszennyezés-különbségeket látni. A fertőzöttség és toxinszennyezés közötti kapcsolatok például többnyire ezért is nem szignifikánsak, és évről-évre a hibridösszetétel függvényében is változóak. Amit viszont meg lehet állapítani, az a rezisztencia és toxinértékek stabilitása. Ha az adatok varianciáját nézzük, közöttük akár többszázszoros különbségek is vannak, de nem egy olyan hibrid van, amelyik a különböző évjáratokban és a különböző izolátumokkal alacsony varianciát, azaz stabil teljesítményt mutatnak. Ez egyaránt vonatkozik a mindhárom gombával szemben jó ellenálló vagy fogékony hibridekre. Nem egy esetben előfordult, hogy jelentős aflatoxin- vagy fumonizintermelés volt látható tünetek nélkül. A sokkal nagyobb nedvességtartalmú csutka felületén a fertőzés kiválóan tud terjedni, és a szemek csírarészét a csutka felől fertőzi meg. A cső külső felülete akár tünetmentes is lehet. A gyors vízleadásnak ezért a csutkánál is fontos szerepe van. Másrészt ez a fogékony hibridek sajátja inkább. Mivel a szártőkorhadás patológiás vízleadást okoz, ez akár felére csökkentheti a csőpenész-fertőzöttséget, vagyis álrezisztenciát okoz.
