Berki Gyula olyan személy, aki a politikai és gazdasági változások viharában is egyben tudta tartani a gazdaságot. A Bicsérdi Arany-Mező Zrt. elnök-igazgatója mindig nyitott az újdonságokra, és amit elhatároz, azt meg is valósítja.

Végül szőlész-borászként végeztem Pécsett. Érettségi után munkára jelentkeztem Nagykanizsára, ahol azt javasolták, iratkozzak be a városban, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Agronómiai Főiskolai Karára. A Pécsi Járási Hivatalnak voltam ösztöndíjasa” – idézte fel a kezdeteket a szakember.

Bár csábították az IKR területi központjába, a diplomaosztót követő héten már munkára jelentkezett Bicsérden, az Arany-Mező Mezőgazdasági Szövetkezetben. Friss diplomásként bedobták a mélyvízbe, a 3100 hektár szántó, a sertés- és a szarvasmarha-ágazat, az erdészet, a háztáji komoly kihívást jelentett a fiatal szakembernek. A háztájit már korábban felszámolták, a vagyonnevesítéssel pedig az erdészeti ágazat is megszűnt. Ebbe már volt némi beleszólása.

A szőlő és a bor pedig kezdett háttérbe szorulni az életében. Bár a szüleinek volt egy szőlője, s később, amikor megnősült, a pécsszabolcsi hegyen az anyósa örökölt egy területet, amin szőlőt telepítettek.

Egyben tartott vállalkozás

Amikor Bicsérdre került, éppen kezdődött az aratás, volt tíz kombájn, köztük SZK-3-as is. A kombájnosoknak lett a „parancsnoka”. Később dolgozott traktoros brigádvezetőként, majd bekerült a központba agronómusnak, ahol a vetőmag-szaporítások kerültek a kezébe, s hogy legyen elfoglaltsága, a teherautókért, azaz a fuvarozásért is ő felelt. Szinte alig hagyta el Bicsérd határát.

Dicséret helyett kaptak hideget-meleget, mondván, hogy ilyen jó, átlagosan 25,5 aranykoronás területen nem szabad ennyire hanyagul gazdálkodni. „Az új elnök fölkarolt, többet foglalkozott velem, mint a többiekkel. Ebben talán az is segített, hogy a fiával egyidős voltam, mint kiderült, együtt voltunk katonák” – magyarázta. Nagyon sok helyre vitte magával, bemutatta a szakmában, kapcsolatokat próbált átadni, amire Gyula fogékonynak mutatkozott. Az akkori főagronómus nem szeretett járni sehova, állattenyésztő szakmérnök volt, ahhoz nagyon értett, de a növénytermesztés nem volt igazán a szívügye. Amikor elkövetkezett az elnökválasztás, Berki Gyulát meg akarták választani elnökhelyettesnek, de nem jött tőle lázba, inkább a szakma érdekelte. Amikor viszont megtudta, hogy Gödöllőn vetőmagos szakmérnökképzés indul, elment felvételizni, sikerült is bejutnia, de az elnök nem vette jó néven. „Aki húzott, annak ott kellett lenni mellette, aki nem húzott, azzal nem is foglalkozott, ha egy hétig nem látta, akkor sem érdekelte” – világította meg az akkori helyzetet. Várta, hogy a beiskolázási tervben sorra kerüljön, elkezdhesse az esti egyetemet, amire vezetőségi határozat volt, de csak annyi választ kapott: lógtak a kollégáid éppen eleget, te maradsz, nem mész sehova. „Sok mindent az elnöktől tanultam. Ugyan kritikus volt velem szemben, de nem volt rossz ember. Közepes teljesítményű szövetkezet voltunk, az átlagnál jobb adottságokkal. Akkor a 300 körüli tehénállományunk 2,5 ezer liter tejet adott, két év alatt elértük az 5 ezer litert. Mellette érkezett a legújabb technológia, korszerű erőgépek, kombájnok.