0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 13.

Berki Gyula – Akit az újdonság hajt

Régóta ismerem, és szinte biztos vagyok benne, hogy Berki Gyula a nyugalom megtestesítője. Beszélgetésünk elején kiábrándít: ha szükséges, fel tudja emelni a hangját.

A rendszerváltáskor, karácsony és újév között három kft.-t alakítottak. A növénytermesztés és a szolgáltatás került az egyikbe – aminek Berki Gyula lett az ügyvezetője, a szarvasmarhatelep a másikba, a sertés pedig a harmadikba. Amikor elindult az újabb vagyonnevesítés, a szövetkezetből történő kiválás, akkor érezték meg először az előre gondolkodás hasznát. Vitték volna a disznót, a marhát, a magtárból a kukoricát. A kft.-kből pedig csak üzletrészt lehetett vinni, mást nem.

Úton a biogazdálkodás felé

Berki Gyula mai szóhasználattal élve innovatív személy. Mindig azon törte a fejét, hogyan lehetne a meglévőhöz még többet hozzátenni? A vetőmagtermesztés bevezetése, a szója-, a borsótermelés, a cukorrépa megjelenése Bicsérden a nevéhez kötődik. Ezeknek a kultúráknak a korábbiaknál magasabb a jövedelmezősége, az árbevételből pedig több jutott a fejlesztésekre is. Nyelvtudásának köszönhetően Ausztriában, Németországban többször megfordult. A kilencvenes évek vége felé szembesültek azzal, hogy a területeik egy részén másként kellene gazdálkodni, hiszen Pécs város vízbázisán fekszenek. Ha körbenézünk a határban, ma is sok kis fehér épületet lehet látni, mindegyik egy-egy kút.

„Fogtam a kollégákat, beültünk az autóba, elmentünk Németországba, a BioFach kiállításra. Egy napot eltöltöttünk, a kiállításnak csak töredékét láttuk, de ezzel is sikerült meggyőzni őket a biogazdálkodás fontosságáról”

–, magyarázta. A harmadik év után megkapták a biostátuszt. Klasszikus szántóföldi kultúrák mellett tökmagot vetettek. Viszont a tökmagot el is kellene adni, nem bagóért, hanem profitot is termeljen. Abban az időszakban kezdődött Baranyában az osztrák-magyar kapcsolatok kiépítése. Steiermarkban talált Bicsérd testvérfalut, ahol többször megfordultak. „Az elején még talán szégyelltük, hogy svábok vagyunk, de elkezdtük gyakorolni a nyelvet, így tudtunk a kintiekkel beszélni. Elmentünk önkormányzati csapattal, a polgármesterrel, a jegyzővel, tőlünk jöttek ketten-hárman, igyekeztünk gazdasági kapcsolatokat kiépíteni. Graztól délre sok a biotermelő, a komplett biogazdaság. Jött az ötlet, hogy ebbe az irányba kéne elmenni, és tudatosan kerestük a lehetőséget. Volt olyan három-négy év, amikor szabadságra is ennek tudatában mentünk” – fogalmazta meg, mai napig nehezen választja el a munkát a magánélettől.

Igyekezett az ott látottak alapján Bicsérden is valami hasonlót kialakítani, de rá kellett jöjjön, hogy Magyarországon ez nem egészen így működik. A zrt. központjához kapcsolódik egy épület, amiben korábban 300-400 személyes konyhára volt engedélyük. Ezzel működött is egy darabig, majd elfogyott az érdeklődés. Pár éve vendégházat alakítottak ki 17 fős kapacitással. „Hamar ránk találtak a kirándulók, turisták és a környező településekre érkező vállalkozók.

Folyamatos a kereslet a szálláshely iránt, mi pedig szépen lassan bővítjük a szolgáltatásokat és a közösségi eseményekre alkalmas tereket újítjuk fel.

Itt a munkavállalóknak, a helyieknek vagy a hozzánk érkező szállóvendégeknek szóló programoknak kívánunk helyet adni. Valljuk, hogy kell olyan hely ma is – vagy talán ma még inkább –, ahol le tudunk ülni és tudunk egyet beszélgetni egy étkezés alkalmával vagy éppen egy darts­meccs közben”

Berki Gyulát nehéz kihozni a sodrából. Úgy tartja, szép szóval sokkal többet el lehet érni, mint kiabálással. Pedig régen megesett, hogy hangos volt az iroda. Azóta bölcsebbé vált. S, hogy mi a sikeres vezető titka? Berki Gyula szerint a szakmai felkészültség mellett elengedhetetlen, hogy jó szakemberekkel vegye körül magát, kell egy bizonyos fokú megérzés, mindez jól egybegyúrva. Ha elképzel valamit, azt véghez tudja vinni. Szerencsére ehhez nem kell a kollégáit meggyőzni, kialakult körülötte az a stáb, akikkel jól együtt lehet dolgozni.

Megkezdték tehát a mintegy 300 hektár átállítását bioterületté, Ausztriában látták, milyen jó lehetőség rejlik a tökmagolajban. „Beraktam az autómba három-négy mázsa tökmagot, és elmentem az Őrségbe, kerestem egy olajütőt. Szóba elegyedtem egy szakival, akire mondták, hozzá kopogjak be, ő tud segíteni. Mondom neki, hosszú távon szeretnénk tökmagolajjal foglalkozni, állapodjunk meg. Készséges volt, megmutatta az üzemet. Hosszú alagút-kemencében végezte a pörkölést, 5-10 literes préssel dolgozott. Úgy láttam, ezzel nem lehet mennyiséget és egységes minőséget előállítani.

A mai napig nincs gépünk, van viszont Graztól délre egy tökmagolaj-sajtoló, akivel kapcsolatban állunk. Ő rendelkezik biotanúsítással, hozzá visszük a magot, évente öt-hat tonnát”

– avatott be, elég csak kiszólni, mikor szállíthatják az alapanyagot, addigra átállítják a prést, megjelenik a bioellenőr, és elhozzák a kész olajat. A kiszerelés már Bicsérden történik. „Korábban felpakoltuk a törkölypogácsát is, de voltak, akik napraforgó-étolajjal felöntötték, s eladták, mint tökmagolajat.”

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: