Sok helyen maguk a termelőszövetkezetek koordinálták a termesztést, segítve a beruházást. Földet adtak bértermesztéshez, öntözőtelepeket létesítettek, szaporítóanyagot osztottak, megszervezték az értékesítést. A koordináló szervezetek megszűnésével a termesztők magukra maradtak és az összefogás hiánya gyorsan meglátszott mind a termesztésben, mind pedig az értékesítésben.

A klímaváltozás másik következménye, hogy új, addig nem ismert károsítók jelentek meg az ültetvényekben. Ezzel párhuzamosan, mivel a bogyósok termesztése kiskultúrának számít, az engedélyezett és hatékony szerek száma drasztikusan csökkent az EU-szabályoknak megfelelően. Ez a folyamat a mai napig tart, ezért a szabadföldi ter­mesztés hatékony növényvédelme erősen kérdéses. Vannak kártevők, amelyeket húsz éve még nem is ismertünk, ilyen például a foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii), ami mára már minden késői, lágy héjú gyümölcsben hatalmas károkat okoz.

Sajnos a termelői tudás is erősen megkopott, nem követjük a korszerű technológiákat, nem teszteljük az új fajtákat sem.

Az sem segít, hogy az egykori neves hazai kutatóintézetek vegetálnak, hiányoznak az átfogó szakmai rendezvények. Bogyós gyümölcsök esetében régóta nincsen már versenyképes hazai nemesítésű fajta. A még ismert és helyenként ültetvényekben is előforduló Fertődi zamatos málnafajtát több mint negyven éve nemesítették.