A málna esetében nagyon fontos, hogy amennyiben a szüret után nem végeztük el a szükséges metszési munkákat, akkor most, a nyugalmi időszakban ezt megtegyük. A ribiszkénél a mechanikai védekezés elmaradása miatt jelentős mértékben elszaporodhat az üvegszárnyú ribiszkelepke és a kaliforniai pajzstetű is, aminek következménye a sok leszáradt ág és hajtás.

Amennyiben tőből vágjuk ki és elégetjük az elzinoés, a didimellás, a leptoszfériás és a botritiszes betegségek kórokozóival, illetve a málna-gubacsszúnyog és a málna karcsú díszbogár lárváival fertőzött málnavesszőket, azzal jelentősen csökkenthetjük a következő évi fertőzési lehetőségeket.

Az elzinóés és mikoszferellás betegségek kórokozói a lehullott levelekben is áttelelnek, ezért a lehullott lombot még az ősz folyamán gyűjtsük össze és komposztáljuk, vagy távolítsuk el a kertből.

A málnavesszők foltosságát négy különböző kórokozó gomba (Didymella, Leptosphaeria, Elsinoe, Botrytis) okozhatja, amelyek csapadékosabb nyárvégeken folyamatosan fertőznek. A fertőzések következtében a beteg vesszőkön különböző színű (liláspiros, sötétbarna) és formájú foltok jelennek meg, kettévágásukkor pedig a kéreg és a belső szövetek elhalása figyelhető meg.

A botritiszes betegség (szürkepenész) elsősorban a termések lágy rothadását okozza.

A fertőzések forrásai a beteg növényi részek, ahonnan a gombák szaporítóképletei kedvező körülmények között továbbfertőznek. A vesszőbetegségek közül leggyakoribb a málna didimellás betegsége, továbbá a leptoszfériás betegség. Ezek vesszőfoltosságot, majd vesszőpusztulást okozva számottevően csökkentik a terméshozamot.

Ha sok az elzinoés, didimellás, leptoszfériás vesszőbetegség, akkor augusztus végén, szeptember elején réztartalmú készítménnyel permetezzük meg a fásodó hajtásokat. A málna botritiszes betegsége ellen tavasszal a fölösleges sarjakat, vesszőket el kell távolítani. A kémiai védekezést ellene a virágzás időszakára kell összpontosítani: az első permetezést 10-20%-os virágnyíláskor kell elkezdeni, majd három alkalommal, a virágzás időtartamától függően kell megismételni.

A málna-vesszőszúnyog 3-4 mm-es rózsaszínű lárvái fejlődésük során a kéreg alatt rágnak, ennek következtében a kéreg besüpped és elszíneződik. A vesszőszúnyog nemzedékei átfedhetik egymást, ezért a károsító lárvák május vége és szeptember vége között folyamatosan megtalálhatók a növényeken. A lárvák végül a talajra hullanak, és 2 mm nagyságú gubóban bábozódnak. Tápnövényei a málna és a szeder. A kártevővel fertőzött vesszők eltávolításával a következő évi kártételt csökkentjük. A málna-vesszőszúnyog kártétele ellen ősszel tegyünk a permetlébe ellene hatásos rovarölő szert is.

A földtől 20-40 cm magasságban (vagy még lejjebb) orsó alakú gubacsok képződnek a vesszőkön. A gubacsok helyén a vesszők meggyengülnek, könnyen letörnek. A vesszőkben járatokat készítő lárvák akadályozzák a víz- és a tápanyagszállítást, a hajtások elhervadnak. Az 5-8 mm nagyságú, fémfényű bogarak május-júniusban rajzanak elő, majd érési táplálkozást követően lerakják tojásaikat a vesszőkre. A kikelő lárvák rögtön a kéreg alá hatolnak és megkezdik táplálkozásukat (a járatok készítését), majd kifejlett lárvaként a járatokban telelnek és csak a következő év tavaszán alakulnak át bábbá. Évente egy nemzedéke fejlődik.

A köszméte és a ribiszke lombhullását követően a legfontosabb növényvédelmi feladat a levélfoltosságokkal (mikoszferellás, drepanopezizás), valamint az európai lisztharmattal fertőzött levelek összegyűjtése és megsemmisítése. A lehullott leveleket égessük el, komposztáljuk, vagy forgassuk mélyen a talajba.

A leveleken 2-3 mm-es, kerek vagy ovális foltok láthatók, szegélyük sötétbarna, közepük kiszürkül, benne pontszerű, fekete piknídiumokkal. Fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó ivaros szaporítóképletekkel telel át. A drepanopezizás levélfoltosság a ribiszke legjelentősebb levélbetegsége. Az előzőhöz hasonlóan korai lombhullást okoz, emiatt a bokrok termésmennyisége lényegesen csökken. A fertőzés következtében a leveleken apró, szögletes, barna foltok jelennek meg, benne pontszerű szaporítóképletekkel. A levelek fokozatosan sárgulnak, majd lehullanak.

Az első permetezést lombfejlődés idején, de még a virágzás előtt kell végrehajtani, majd június elejéig folytatni. A levélbetegségek elleni permetezésre a réztartalmú szerek pl. Astra Rézoxiklorid, Nordox 75 WG eredményesen használhatók. Ezeket a készítményeket lemosásszerűen, a vegetációs időszak elején és a termés betakarítása után javasolt kijuttatni.

A ribiszke európai lisztharmata nyár végén, a leveleken fordul elő, de kártétele nem jelentős. A levélen finom, szürkésfehér bevonat észlelhető, később pedig elszórtan apró, fekete köbök is kialakulhatnak rajta. A kórokozó a beteg leveleken kleisztotéciumokkal telel át, ahonnan tavasszal az azokban kialakuló aszkospórák indítják a fertőzést.

A ribiszke korai lombhullásáért felelős ribiszkerozsda kórokozója uredo- és teleutospórákkal szintén a lehullott levelekben telel át. A betegség elsősorban a fekete ribiszkén jelentős, szórványosan a piros és a fehér ribiszkén is előfordul. Köztesgazdái az öttűs fenyők mint a simafenyő vagy a cirbolyafenyő. A fertőzés hatására a ribiszkelevél szélén apró, szögletes, sárgászöld, majd elszáradó foltok, a fonákon a gomba sárgásbarna spóratelepei alakulnak ki. A levelek fokozatosan elszáradnak, majd lehullanak. A beteg levelek megsemmisítésével ellene is hatékonyan védekezhetünk.

A köszméte amerikai lisztharmata az egyik legsúlyosabb betegsége a köszmétének és a fekete ribiszkének, de a piros ribiszkén is megél. A kórokozó nemcsak a leveleket és a hajtásokat, hanem a gyümölcsöt is fertőzi. A bogyókon kezdetben fehér, később barnuló, könnyen letörölhető micéliumbevonat látható. A kórokozó elsősorban a fogékony fajtákat támadja meg, és az egymáshoz közel ültetett bokrokat erősebben fertőzi.

A betegség megelőzhető, amennyiben telepítéskor lehetőleg a betegségre kevésbé fogékony fajtákat választunk (Bíbor, Debreceni óriás), metszéskor pedig szellős bokorformát alakítunk ki, valamint a barna micéliumszövedékkel borított vesszőket az egészséges részig visszavágjuk, és eltávolítjuk a kertből. A tenyészidőszakban az első permetezést a virágzást követően, május elején kell megkezdeni, majd június elejéig folyamatosan kell védekezni. Szüret után további kiegészítő permetezések szükségesek.

A vegetációs időszak folyamán ügyelni kell a kártevők fellépésére is.

A kártevő jellegzetes pajzsai a fertőzött bokrok vesszőin, ágrészein találhatók meg, amelyek gyakran szürkés réteget képeznek. A pajzstetvek szívogatása következtében gyengül a hajtások növekedése, kevesebb termés kötődik, a fertőzött bokrok sínylődnek. Erős fertőzéskor nem ritka a teljes tőpusztulás. Hazánkban két nemzedéke fejlődik és az L1-es stádiumú lárvák telelnek a vesszőkön. A kaliforniai pajzstetűvel fertőzött vesszőket tőből ki kell vágni és elégetni.

Az üvegszárnyú ribiszkelepke hernyói ellen a nyugalmi időszakban a fertőzött vesszők eltávolításával és megsemmisítésével védekezhetünk. A hernyók által kirágott, elszáradt vesszőket, ágakat lehetőleg a talajhoz közel vágjuk le, mivel a kártevő szívesen rakja tojásait a magasabban lévő metszlapok közelébe. Tavasszal érdemes a bokrokat újra megvizsgálni, és a gyengén hajtó vesszőket eltávolítani.

Az üvegszárnyú ribiszkelepke elsősorban a fekete és a piros ribiszkén károsít, de a köszmétén is előfordul. A hernyó a belülről kiodvasított vesszőkben telel át, évente egy nemzedéke van. A lepkék májustól augusztusig rajzanak. A nőstények egyesével rakják tojásaikat az ágak kérgére.

A vessző belsejében hosszú, fekete falú, ürülékkel szennyezett járatok keletkeznek és emiatt a beteg vesszők könnyen törnek. A fertőzött ágak belsejében krémfehér, világosbarna fejű, csupasz hernyó található.

Tavasszal a bokrok vagy nem hajtanak ki, vagy a kihajtás után eleinte sárgulnak, majd elszáradnak. A gyümölccsel rakott részek is hirtelen elfonnyadnak, a fürtök csak részben érnek be, kényszeréretté válnak. A kártevő jelenlétét a vessző felszínén rágcsálékkal borított szellőzőnyílás jelzi.

A kémiai védelem a tojásból kikelt lárva ellen csak addig lehetséges, amíg a lárva be nem rágta magát a rügybe, illetve a vesszőbe. A lepkék előfordulását célszerű feromoncsapdákkal megfigyelni.

A bogyós gyümölcsök közé tartozik a szeder is, növényvédelmének részletes ismertetését a Kerti Kalendárium 2023. júliusi számában olvashatták.