A sisakos sáskán (Acrida ungarica), a csapó cserebogáron (Polyphylla fullo) és a pusztai hangyalesőn (Acanthaclisis occitanica) keresztül igyekezett a Magyar Rovartani Társaság ráirányítani a figyelmet ezekre az élőlényekre.

A rovar latin nevében szereplő acrida hegyes, csúcsos jelentése a különös fejformájára utal, mely a szeme és a szájszervei között erősen megnyúlt. A nyújtott fej, a karcsú test, a vékony lábak és az egyenesen, a fej folytatásaként előremeredő vaskos csáp mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a rovar megtévesztésig hasonlítson a nyár végi rétek füveihez. Ráadásul többnyire úgy pihen, hogy hossztengelye párhuzamos a fűszálakkal, ami remek álcát jelent a ragadozók elől.

A sisakos sáska védett!

Ahogyan feje, úgy teste is keskeny az elülső, megnyúlt szárnyaival együtt. Színe többnyire olajzöld vagy barna. A telet peteként vészeli át a talajban, majd tavasszal bújik elő az akkor még alig 1 cm-es lárva. Erősen hőigényes faj, egyedfejlődéséhez is viszonylag magas hőösszeg szükséges, így többnyire csak nyár végére fejlődik imágóvá. Az imágók párzás után ősszel elpusztulnak. Növényevő, táplálkozás közben csíkos mintája és hosszúkás formája jól elrejti a fűben a ragadozók elől. Ha felzavarjuk, jellegzetes, zörgő papírhoz hasonló hangot hallatva elrepül.

Kelet-és Közép-Európában elterjedt faj, elterjedésének északi határa Szlovákiában van. Magyarországon sok helyütt előfordul, de sehol sem tömeges. A faj populációit a rendszertelen kaszálás és a szukcesszió, valamint az ezek hatására bekövetkező élőhely felaprózódás veszélyezteti. Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft

További érdekességek:

Atkák és pókok a környezetünkben

Madarak és ragadozó rovarok segíthetik a növényvédő szerek helyettesítését