Egy kutatócsoport a varroa atka globális elterjedésének hatását vizsgálta a méhcsaládban terjedő vírusok viszonylatában.
Egy nagyszabású tanulmányban a kutatók 14 vírus terjedését és gyakoriságát vizsgálták Skandináviában, a Brit-szigeteken, Kanadában és Új-Zélandon (az atka érkezése előtt és után). Az adatokat 2010 és 2013 között összesen 654 méhcsaládból gyűjtötték, melyek egyharmada akkor még varroamentes területen élt – Új-Zélandon az utóbbi évtizedekben, Ausztráliában pedig csak az utóbbi néhány évben terjedt el a varroa atka!
Az eredmények szerint a varroa atka jelenléte a vizsgált méhcsaládokban szoros összefüggést mutatott a vírusok terjedésével.
De kimutatható a fekete anyabölcső vírus (Black Queen Cell Virus) is, amelyben az új méhanyák álcái pusztulnak el, valamint a költéstömlősödés vírusa (Sackbrood Virus), mely a bábozódást zavarja meg.
Érdekes aspektusa ennek a tanulmánynak, hogy kiderült, olyan vírusok terjedése is összefügg a varroa atkával, melyekről korábban ezt nem tudtuk. A kutatók ezért azt feltételezik, hogy a varroa atka terjedése segítette elő az opportunista méheket megtámadó vírusok továbbfejlődését, virulenciáját.
A kutatás eddig a deformált-szárny vírusra koncentrált, talán túlságosan is, miközben más vírusok a háttérbe szorultak.
A kutatók a tanulmányban aggodalmukat fejezik ki az eredményekkel kapcsolatban, mivel gyakorlatilag már nincsenek varroamentes területek a világon. 2022-ben az utolsó kontinensként Ausztráliát is elérte a varroa atka. A méhvírusok átterjedhetnek a több mint 20 000 vadon élő méhfajra és egyéb beporzókra is, amelyek fontos szerepet játszanak a mezőgazdaságban és a helyi ökoszisztémákban.
A tanulmány teljes egészében itt olvasható:
Vincent Doublet†, Melissa A. Y. Oddie†, Fanny Mondet, Eva Forsgren, Bjørn Dahle, Elisabeth Furuseth-Hansen, Geoffrey R. Williams, Lina De Smet, Myrsini E. Natsopoulou, Tomás E. Murray, Emilia Semberg, Orlando Yañez, Dirk C. de Graaf, et al . Published:10 January 2024
Ajánljuk még:
