Ezen túlmenően egy sikeres tenyésztési programnak számszerűsítenie kell több száz kaptárban az ápolást több éven keresztül, hogy azonosítani lehessen azokat a családokat, amelyekben alacsony és magas a viselkedést mutatók aránya. Így a terepen történő ápolási viselkedési fenotípusos kiválasztása nehézkes.

A genomi szelekció jobbnak bizonyult, mint a hagyományos fenotípusos szelekció, így növeli a szelekciós programok hatékonyságát.

Egy nemzetközi kutatócsoport kétirányú tenyésztési programot alkalmazott, alacsony és magas Varroa-fertőzöttségű méhcsaládok kiválasztására:

• AVF, alacsony Varroa-fertőzöttség,
• MVF, magas Varroa-fertőzöttség.

A magas és alacsony fertőzöttségű tenyésztési (genetikai) vonalak lehetővé tették az extrém genotípusok (genetikai háttér – DNS) közötti önápoló viselkedés hátterében álló genetikai mechanizmusok tanulmányozását.

A dolgozóméheket két kategóriába sorolták: „gyengén ápolók” és „intenzíven ápolók”. A fertőzöttségi szint (AVF/MVF) és az ápolási viselkedés (gyenge/intenzív) együttes értékelése alapján létrehozott kategóriák:

• AVF-intenzív (alacsony Varroa-fertőzöttség, intenzív ápolási viselkedés),
• AVF-gyenge (alacsony Varroa-fertőzöttség, gyenge ápolási viselkedés),
• MVF-intenzív (magas Varroa-fertőzöttség, intenzív ápolási viselkedés) és
• MVF-gyenge (magas Varroa-fertőzöttség, gyenge ápolási viselkedés).

Az említett négy kategóriába tartozó méhek agyát használták a gén­expressziós (génkifejeződési) és víruskvantifikációs (vírusmennyiségi meghatározás) elemzésekhez, és az AVF–MVF vonalakhoz kapcsolódó, differenciálisan expresszált géneket (DEG) azonosítottak (1. ábra).

Négy szagérzékelő fehérjét és egy ízlelőreceptort azonosítottak differenciálisan expresszált génként, ami azt jelenti, hogy ezeknek a géneknek a kifejeződésében szignifikáns különbség volt a magas és az alacsony fertőzöttségű családokban. Az MVF- (magas Varroa-fertőzöttség) méhekben 19, a sejtek energia-háztartásához kapcsolódó gén kifejeződése volt visszaszorított. Az AVF- (alacsony Varroa-fertőzöttség) vonal méhei alacsonyabb szintet mutattak az Apis rhabdovirus 1 és 2, a Varroa destructor vírus 1 (VDV-1/DWV-B) és a szárnytorzító vírus (deformed wing virus, DWV-A) vírusokra, mint az MVF- (magas Varroa-fertőzöttség) vonalhoz tartozó méhek.

Megállapíthatjuk, hogy az ápolási viselkedés összefüggésbe hozható a méhcsaládok túlélési arányának növekedésével. A túlélésére gyakorolt nyilvánvaló hatása miatt, és mivel az ápolási viselkedés örökölhető tulajdonság, követendő példa lehet az, hogy már számos észak-amerikai méhtenyésztési programba beépítették használatukat.

(A felhasznált forrás a Szerzőnél érhető el.)

Bagóné dr. Vántus Viola
tudományos munkatárs,
PTE ÁOK Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet