0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 8.

A viselkedési immunitás eszközei a méhcsaládokban

Az euszocialitás (államalkotó állatok) jelentős evolúciós átmenet a földi élet történetében. A szelekció egy új egységének, a szuperorganizmusnak a fejlődését mutatja be.

A szuper­organizmus társas szerveződésű, igen magas fokú munkamegosztásban élő egyedekből álló szervezet. A munkamegosztás itt már annyira nagyfokú és specializálódott, hogy bizonyos egyedek elveszítették szaporodóképességüket. A szuperorganizmus legismertebb példái a hangyák, a termeszek és egyes méhfajok (például a házi méh) kolóniái (bolyai vagy rajai).

A társas életforma bizonyos előnyei ellenére az euszociális kolóniákban való csoportos élet növelheti a fertőző betegségek kockázatát. Az élősködők és kórokozók csökkenthetik gazdaszervezetük vitalitását (életképességét), így a természetes szelekció olyan tulajdonságokat részesít előnyben, amelyek segíthetnek a gazdaszervezetnek elkerülni vagy csökkenteni a kórokozók és élősködők által okozott károkat.

méh szociális viselkedési

Egyes esetekben a szociális fajok új védekezési formákat fejlesztenek ki a fertőzések elkerülése érdekében. A valódi társas (euszociális vagy „államalkotó”) állatok, köztük a méhek (Apis mellifera L.) különböző védekező mechanizmusokkal rendelkeznek az élősködők és kórokozók szaporodásának és átvitelének szabályozására a csoporton (családon) belül.

A méhek jó modellszervezetnek bizonyultak a társas védekezési mechanizmusok és a gazda-kórokozó kölcsönhatások vizsgálatára.

A Varroa destructor élősködő atka átterjedése eredeti gazdájáról, az ázsiai mézelőméhről (A. cerana) a nyugati mézelőméhre (A. mellifera) egyedülálló lehetőséget ad számunkra, hogy tanulmányozzuk a külső élősködő elleni viselkedési immunválaszokat az atkához nem alkalmazkodott gazdaszervezetben. Érdekes módon a nyugati mézelőméhek ugyanazokat a védekezési mechanizmusokat használják, mint az ázsiai méhek, hogy csökkentsék a V. destructor hatását. Ide tartozik az ápolási viselkedés (grooming behavior), beleértve az önápolást (autogrooming) és egymás ápolását (allogrooming), továbbá a higiénikus viselkedést, bár ez még kevésbé hatékonyan működik, mint az ázsiai méheknél. Ennek következtében az A. mellifera továbbra is nagyon érzékeny a Varroa-parazitózisra.

méh szárnytorzulás vírus
Vírus okozta szárnytorzulás tünetei

Fontos, hogy jobban megértsük a házi méh védekező mechanizmusait a V. destructor visszaszorítása érdekében, mivel élősködősége közvetlenül összefügg a világ minden táján tapasztalható szélsőséges veszteségekkel, ami súlyosan érinti a mezőgazdaságot, beleértve a méhészeti ágazatot és a méhek által beporzott növényeket. A V. destructor által okozott károk elleni védekezés egyik módja az élősködővel szemben ellenálló (rezisztens) méhek kiválasztása. A rezisztens méhgenotípusok (genetikai vonalak) használatával a méhészek csökkenthetik a szintetikus atkaölő szerektől való függőséget egy integrált kártevőkezelési stratégia beépítésével, amely segít mérsékelni az élősködő által okozott károkat és a vele kapcsolatos vírusfertőzéseket, mint például a szárnytorzulást okozó vírus (deformed wing virus, DWV).

Vannak olyan tulajdonságok, amelyeket a méhtenyésztők kiválaszthatnak állományaikban, hogy növeljék a V. destructorral szembeni ellenálló képességet. Az egyik ilyen tulajdonság az ápolási viselkedés (grooming behavior), amellyel a méhek állkapcsuk és lábaik segítségével távolítják el testükről a szennyeződéseket és az atkákat, illetve meg is csonkítják azokat.

A méheknél tehát az ápolási viselkedés, mint a viselkedési immunitás (olyan aktív viselkedési formák, mechanizmusok, amelyek elsősorban a kórokozókkal való érintkezést gátolják) egyik mechanizmusa, hozzájárul a V. destructor atka népességnövekedésének visszaszorításához a családokon belül. Mivel a V. destructor a méhek legkárosabb élősködője, az atkával szembeni ellenálló képesség érdekében az ápolási viselkedést mutató családok tenyésztése kiemelten fontos a méhészeti ágazatban.

Annak ellenére, hogy ennek a tulajdonságnak (ápolási viselkedés) a kiválasztása növeli a méhállományok rezisztenciáját a V. destructorral szemben, két nagy kihívást jelent az ápolási viselkedés beépítése a tenyésztési programokba:

  1. A fenotipizálás (a hasznos tulajdonságú egyedek kiválogatása) gyakran munkaigényes: egy tipikus vizsgálat legalább kétnapi munka a terepen, és további idő a mikroszkópos értékelés (csonkított atkák).
  2. A fenotipizálást teljes méretű családon kell elvégezni: hónapokig is eltarthat, amíg a kiválasztott család teljes méretűvé fejlődik.
Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: