Ha eltűnik az élőhely, nem lesz hová szabadon engedni

A sikereket azonban beárnyékolja a klímaváltozás jelentette fenyegetés. A madarak otthona egy félszáraz erdős puszta, mely lassan sivataggá válik. Novemberben két szövetségi kutatóintézet tanulmányt tett közzé a növények és a talaj esővízveszteségéről 1960 és 2020 között. Ebből kiderült, hogy a brazil Bahia állam északi része, beleértve Curacát is, ahol a spix arák próbálnak túlélni, ma már gyakorlatilag egy sivatagos terület. A tanulmány arra is kitért, hogy a félszáraz éghajlat tovább terjedt északkeletre, ahol közel 55 millió ember él.

„Ha a bolygó melegebb lesz, sokkal nagyobb lesz a párolgás. Így a víz eltűnik a környezetből, ami aszályt generál” – mondta Alexandre Pires, a brazil sivatagosodás elleni erőfeszítések irányítója az Associated Press-nek (AP).

2005 óta Brazíliában a félsivatagos terület 300 ezer négyzetkilométerrel nőtt, és mostanra nagyjából Magyarország területének több, mint tizenháromszorosát teszi ki. Kormányzati intézkedések vannak készülőben az elsivatagosodás elkerülése érdekében. Ezek elsősorban a talaj és más természeti erőforrások észszerűbb kezelésének előremozdítását célozzák a térségben.

Ebbe a kezdeményezésbe a helyi gazdálkodókat is bevonták. Ezek az emberek jellemzően kecsketenyésztésből élnek, és nekik sem mindegy, lesz-e mit ennie az állataiknak vagy sem.

Bürokratikus csaták is nehezítik a helyzetet

Május 15-én a brazil kormány arról tájékoztatta a nonprofit szervezetet, hogy felmondja a június 5-én lejáró megállapodást. Ennek oka, hogy az ACTP németországi központjából a brazil kormány engedélye nélkül más országokba szállított spix-arákat – közölte a brazil környezetvédelmi ügynökség az AP-vel. Emiatt nem újítják meg az együttműködést addig, amíg a helyzetet nem tisztázzák. Azonban a brazil kormány azt is kijelentette, hogy ettől függetlenül folytathatják az arák visszatelepítését. A projektet ugyanis nemzetközi adományokból finanszírozzák.

Világszerte összesen nagyjából 360 spix-ara él (bár ezt nehéz megbecsülni, mivel sok állat van magánkézben), ezek közül 46 él a Curacában lévő tenyésztő és visszavadító központban.

A ritka papagájok azonban a számtalan akadály ellenére reményt adnak Curaca lakói számára. Legtöbbjük ugyan még csak képen látta ezeket az állatokat, mégis bíznak benne, hogy hamarosan ott szárnyal majd egy életképes populáció a környéken, melyre a helyiek büszkék lehetnek. Sőt, akár az ökoturizmus fellendítésével is segíthetik a közösséget.

„A projekt máris sikeresnek mondható. Szabadok” – mondta egy helybéli, Maria de Lourdes Oliveira, akinek családja is csatlakozott az helyi erdőtelepítési programban. Földjük egy részét bérbe adták a jó ügy érdekében.