Tekintsünk a jövőbe!
És ez az egyik dolog, ami lelkesíthet minket. Ha időnként ki is csúszik a kezünkből az irányítás, a munkánk nem megy veszendőbe. Megmarad amolyan „aranytartalékként” a nehéz időkre.
Egy jól célzott gépesítés, vagy egy jól kitalált termelésszervezési módszer segítségünkre lesz akkor, ha bajba kerülünk. Érdemes előre gondolkozni, és üzemmérettől függetlenül optimalizálni a gazdaságra fordított időt.
Én most önetetőket, önitatókat vettem, és egy jóval nagyobb szénahálót. Minden nap megspórolok velük 5-10 percet. Ha baj van, az a pár perc nagyon kell másra! Betegség mindig várható, számítsunk rá! Gondolkodjunk előre! Ha pedig minden rendben, a felszabaduló időt legfeljebb azzal töltjük, hogy gyönyörködünk a jószágokban.
Pedig szép dolog az, ha boldogulunk egyedül, ahogy Ildi néni tanácsolta. De talán még szebb, ha van kivel megosztani a gazdaságunk örömét, bánatát. A család jó alap, de a kört érdemes kiterjeszteni. Hány olyan történetet hallottam az elmúlt években, mikor egy gazdaság az alapító tag betegsége miatt roppant meg, ment tönkre. A szenvedélyes kecsketartó, aki veszélyeztetett terhesen került kórházba, és állatai hónapokig félig-meddig ellátatlanul tengődtek… Az idős postagalambász, aki felszámolta a teljes állományát, mert nem tudott már felmászni műtött lábával a padlásra, és senki se volt a családban, aki épített volna neki egy kis galambházat az udvarra. gazda
Emberek, mi gazdák ne tudnánk, hogy a fajunk társas lény?
A fészkek megtelnek, kezdődnek az ellések. Adjunk hálát azért, ha az idő rostáján áthullhattunk ebbe az idei tavaszba. És a sok teendő között jussanak néha eszünkbe a nehéz idők is. Készüljünk rájuk, együtt!
Ez is érdekelheti:
