0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 20.

„A piaci verseny jó, de csak, ha fair módon zajlik”

Családi örökséget visz tovább Koller Attila tulajdonostársaival, Szekszárdon. A TOLNATEJ Zrt. egy menedzsment tulajdonú cég, ahol már nem az első generáció dolgozik, hanem a második, sőt most már lassan a harmadik.

Heterogén, többségében évtizedes partneri kapcsolatok

A TOLNATEJ a nyers tejet beszállító partnereivel nagyon régi kapcsolatban van. Többségükkel 30-40, de akár 50 éves kapcsolatot ápol a cég, de az újnak mondható partnerek esetében is már évtizedes kapcsolati múlttal rendelkeznek. Tizenhárom megyéből, tehát Magyarország nagy részéről vásárolják fel az alapanyagot, több mint 130 termelőpartnerrel állnak kapcsolatban.

Koller Attila szerint fontos, hogy a tejtermeléssel foglalkozó kistermelők piacra találjanak, ezért a cég velük is kapcsolatban van.

A szállítási költségek miatt ez főleg a hagyományos felvásárlási területükre, Tolna vármegyére igaz, de begyűjtő partnereken keresztül távolabbi megyékből is érkezik kistermelői tej. Fontosnak tartják ezt, mert

hitvallásuk szerint a rendkívül fárasztó és nehéz munkát végző gazdálkodónak nem szabad, hogy azon múljon a jövője,  talál-e piacot.

Termelői bázisuk tehát heterogén, van olyan beszállítójuk, aki napi 50 liter tejet termel, és olyan is, aki naponta 90 ezer liter tejet állít elő professzionális telepi környezetben. A felvásárlói együttműködések kapcsán sok esetben baráti kapcsolat alakul ki a termelőkkel, ami érthető, ha valaki már több évtizede beszállítója a vállalatnak.

Energiaigényes ágazat, komoly kihívásokkal

A fejlesztések során mindig kiderül, hogy infrastrukturális oldalról a szűk keresztmetszet a villamos energia. A tejiparnak a TOLNATEJ vezérigazgatója szerint is nagyon magas az infrastrukturális igénye.

Saját példájukat alapul véve egy évben 24 millió kilowattóra a villamosenergia- és 6 millió köbméter a gázfogyasztásuk, hiszen a technológiának nagy a gőzigénye.

Ezt azért fontos megemlíteni, mert a fogyasztók gyakran félreértik a tejiparban használatos tartósítást, és tévesen tartósítószerekre gondolnak. Pedig ez a magas energiaigény éppen abból adódik, hogy a tejipari tartósítás egy hőkezelési eljárást jelent. A beérkező tejet hűtve kell szállítani, tárolni, majd a késztermék jellegétől függően a gyártás során fel kell melegíteni, majd újra hűteni kell, hogy megtartsa a kedvező tulajdonságait. Emiatt van óriási energiaigénye a tejfeldolgozásnak, és ezért okozott komoly problémát az elmúlt időszakban az energiapiaci turbulencia – mondta Koller Attila.

Két éve, 2022 október-novemberében azzal szembesültek, hogy az addigi egymilliárd forintos éves villany- és gázszámlájuk – ha az akkori árak tartósan fennmaradnak – 17 milliárd forintra emelkedett volna.

Mindez akkor, amikor 50 milliárd forint volt a cég árbevétele. Volt olyan 3-4 hónap, amikor havi szintre lebontva olyan villanyszámlát kellett fizetniük, mint korábban az éves díj volt. Ezt a „gigantikus” méretű problémát akkor kezelni kellett, azóta pedig sokat javult a helyzet. – A világpiaci energiaárakat nézve a korábbi 20 dollár körüli ár az említett időszakban felugrott 340-re, és most visszakorrigált 36 dollárra. Ez az alacsonyabb ár már lehetővé teszi, hogy az európai gazdaság ne menjen pár hónap alatt csődbe, de azért azt látni kell, hogy még mindig közel a duplája a korábbi szintnek. És azt is látni kell, hogy ez csak az energia ára, az elmúlt időszakban az egyéb, például a különböző rendszerhasználati díjak is emelkedtek.

Két év távlatát vizsgálva tehát megkétszereződtek az energiaárak, ami azért még mindig nagyon magas, mondta Koller Attila, hozzátéve, hogy ez az oka az élelmiszer-áremelkedésnek is.

Amikor fogyasztóként az okokat keressük, hogy miért ragadtak magas szinten az élelmiszerárak, akkor tudni kell, hogy energiaigényes ágazatról van szó, és az energiaárak a korábbiak duplájára emelkedtek, hangsúlyozta.

Jogos igények minden oldalról

A tejfeldolgozók a valós problémák miatt két oldalról is nyomás alatt vannak. A termelői oldalon igény a magasabb felvásárlási ár, hiszen egy rendkívül nehéz gazdálkodási környezetben, magas takarmányárak és inputanyagköltségek mellett termelnek.

Ugyanakkor a kereskedők is joggal jelzik, hogy még mindig 40-50 százalékkal magasabban kell tartaniuk a tejtermékek árait a polcokon.

Különösen nem könnyű a helyzete annak, aki a két oldal között van. Koller Attila szerint látható, hogy az elmúlt időszakban a tejfeldolgozóknak nem minden esetben sikerült megoldani a problémát. Az ágazatban a feldolgozó eredményessége nagyon visszaesett az elmúlt években, sok cég veszteségessé vált, ráadásul ezt a helyzetet az is nehezíti, hogy az állami költségvetés problémái következtében azért érkeztek extra terhek is a rendszerbe. Például a korábbi csomagolási termékdíj, új nevén a „körforgásos termékekre vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségi díj” (EPR) mértéke a komplett magyar élelmiszeriparnak a teljes éves eredményét emészti fel. A díj bevezetése év közben történt, amikor ezeket nem lehetett érvényesíteni a késztermék árában. Ez nagymértékben lenullázta a magyar élelmiszeripar eredményességét egy olyan időszakban, amikor a fejlesztésre kellene koncentrálni. Szintén nehezíti a fejlesztési beruházásokat az elmúlt időszakot jellemző 18-20 százalék körüli kamatkörnyezet. A vezérigazgató szerint az ágazatban ez egy nehéz, kihívásokkal teli időszak, és még nem lehet azt mondani, hogy túl vannak rajta, sokkal inkább azt, hogy benne vannak.

Bizonyos problémák kevésbé súlyosak, de hosszú távon nehézségekkel kell szembenézni.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: