0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. október 3.

Tej: ellenszélben is megéri termelni

Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a tejtermelésnek nagy a karbonlábnyoma. Bezzeg a különböző italoké, a szója-, a rizs-, a mandulaitalé mennyivel jobb. A valóság azonban ennek épp ellenkezője.

Az Axiál Gyakorlati Akadémián elhangzottak ismertetését egy újabb kerekasztal-beszélgetéssel zárjuk. Nem is kerülhetne sor jobb időpontban rá, mint a Tej világnapjához közel, a téma ugyanis egyebek mellett a szarvasmarhatartással, különösen a tejtermeléssel és -fogyasztással kapcsolatos téves információk voltak. A Tehénmentes tej – miért is termeljünk tejet? című, néhol indulatoktól sem mentes beszélgetés résztvevői Antal Gábor, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgatója, Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója, Csókás András, a Csókás Kft. alapító tulajdonosa és Jonathan Hoekman, a holland Vervaet kereskedelmi igazgatója voltak.

A legindulatosabb hozzászólás Antal Gáboré volt, aki szerint az állattenyésztőknek, tejtermelőknek az eddigieknél is jobban fel kell venni a harcot a tévhitekkel szemben. Egyik legnagyobb tévhit (vagy mondjuk inkább hazugságnak?), hogy a tejtermelésnek nagy a karbonlábnyoma. Bezzeg a különböző italoké, a szója-, a rizs-, a mandulaitalé mennyivel jobb. Ezzel szemben, hangsúlyozta Antal Gábor, az igazság az, hogy

a tejtermelés környezeti hatása CO2-egyenértékben kifejezve 1,80 kilogramm, míg ennél sokkal nagyobb az említett növények termesztése esetében. Szárazanyagra vetítve például a szójaital karbonlábnyoma háromszorosa a tejnek, a mandulaitalé pedig 14-szerese.
mandulatej tej

– Foglalkoznunk kell tehát ezzel a kérdéssel, és meg kell mutatnunk, hogy mi csökkentjük a kibocsátást – mondta, de rögtön hozzátette, hogy ez még nem lesz elég, mert azt is követelik tőlük, hogy a tehenek legyenek boldogok és legelőn tartsák őket. – Na, ez a kettő egyszerre nem fog menni – utalt a Cornell Egyetem (USA) 2009-ben megjelent kutatására. Abban az iparszerű, hatékony, nagy tejtermelő telepek kibocsátását hasonlították össze az 1940-es évek elején mért adatokkal. Kiderült, hogy ugyanannyi tejet a korábbiakhoz képest 21 százaléknyi tehénnel, 25 százaléknyi takarmánnyal és 10 százaléknyi földhasználattal termeltek meg a gazdaságok. A metánkibocsátás pedig a kiindulási érték 46 százalékára csökkent. – Bár mi tejtermelők megtettük a magunkét, ez sem lesz elég, a kérődzők változatlanul célkeresztben vannak, ezért minden lehetséges fórumon, közösségimédia-felületeken harcolnunk kell a butaságok ellen! – hívta fel a figyelmet a vezérigazgató, hogy ne fitneszedzők és könyvtárosok blogjaiból szerezzék „ismereteiket” különösen a fiatalok. További muníciót nyújtva arra is emlékeztetett, hogy

70-80 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok korában az állati eredetű metánkibocsátás ugyanannyi volt, mint a mai kérődzőké. – A legnagyobb probléma tehát nem a kérődzőkkel van, hiszen a metán 40 százalékát a permafroszt, 25-30 százalékát a fosszilis energiák bányászata és felhasználása bocsátja ki, tehát a maradék harminc százalékról beszélünk, amiben benne van minden, az emberi tevékenység is

– hangsúlyozta Antal Gábor, nem elhallgatva a kérődzők metánkibocsátásának tényét. Ennek csökkentésén azonban dolgoznak a szakemberek.

Ugyanígy harcolni kell azok ellen a tévhitek ellen is, amelyek szerint egészségre káros a tejfogyasztás. Éppen az ellenkezője igaz, napi fél liter tej fogyasztását javasolják az orvosok, és mivel értenek hozzá, fogadjuk el tőlük. – De tőlünk is fogadják el azt, hogy nem a szarvasmarhatartás a legszennyezőbb, mert a tejtermeléshez pedig mi értünk! – mondta végül Antal Gábor.

tej tejtermékek sajt élelmiszer

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: